~Castiel?Mi....miért félt engem ennyire?Vagy csak pusztán figyelmes?

 

 

Castiel:-Lex?Lexy.

Lexy:-Hmm?

Castiel:-Gyere a többiek már bennt vannak.Minden oké?

Lexy:-Ühüm.Csak el gondolkodtam...

Castiel:-Gyere,jó?

Lexy:-Megyek,nyugi.

 

 

Castiel félre állt az ajtóból,és addig nem mozdult meg,ameddig én még nem voltam bennt az előszobában.

Gyönyörű ez a ház,valahogy a viktoriánus elemeket modernekkel ötvözték.Csodálatosan festett.A nappali pedig egyszerűen hatalmas,fényárban úszik az egész fehér szoba,amelyet padlizsánlila és tengerzöld dekorációval láttak el.Szemet gyönyörködtető.De a gyönyörködésemet fél perc után abba kellet hagynom mert Rosali megzavart.

 

Rosalia:-Lexy,gyere velem!Keressünk neked valami hálóruhát.

 

Én csak bólíntottam és követtem a régi barátnőmet. Egy olyan tizenöt,húsz fokos lépcsőn vezetett az út az emeletre.Rosa egy olyan szobába vezetett,amiből árad a meghittség a romantika.A hatalmás ágyon viszont a hófehér rendetlen takarók,párnák arról árulkodnak hogy az érkezésünkel igen csak meg zavartunk valamit.

 

Rosalia:-Miben alszol szivesen?

Lexy:-Jelenleg nem igazán tudnék aludni,úgy hogy nekem igazán mindegy.Már ne haragudj,nem akarlak ezzel meg sérteni vagy ilyesmi.Tudom hogy a ruhák,a tervezés az életed.

Rosali:-Ugyan nem haragszom.Teljesen meg értem hogy nem tudsz most aludni.De azért kérlek próbáld meg.

Lexy:-Rosa.

Rosalia:-Igen?

Lexy:-Köszönöm.

 

 

 

Rosa épp oly bájosan el mosolyodott,mint gyerek korunkban.Majd a szekrényében kezdett kutakodni.Én meg még mindig itt állok,már vagy öt perce és bámulom a hálóingeket amiket mutogat,és a szekrényt még csak félig ürítette ki.Aztán egy hang meg zavarta a hálóruha gyűjteményének be mutatásában.

 

 

Castiel:-Rosa,szerintem elég lesz.

Rosali:-De hát még nincs meg az igazi.....

Castiel:-Rosa,majd én adok neki valamit.

Rosalia:-Te?

Castiel:-Én.Persze,csak ha meg felel az egyik pólóm vagy ingem.

Lex. Lexy:-Ömm,persze.

Castiel:-Oké.Akkor gyere!

Lexy:-Köszi,Rosali.Jó éjt!

Rosalia:-Jó éjt!

 

 

Azzal követtem Castot egy szürke falú szobába.Itt csak a szürke árnyalatai domináltak,egy nagyon kevés vörössel ki egészítve.

 

 

Castiel:-Üllj csak le az ágyamra nyugodtan.

Lexy:-Neked van itt Lyséknél egy saját szobád?

Castiel:-Ja,igen.Lysnek is van nálam.Tudod,a próbák és a bulik,koncertek miatt ez eléggé kapóra tud jönni.

Lexy:-Értem.

Castiel:-Egyébként,ma te alszol itt,ugyan is ez volt régen a vendégszoba.Úgyhogy nincs több hely.

Lexy:-És te?

Castiel:-Enyém a kanapé.

Lexy:-Nem kell ezt,el leszek én a kanapén.

 

 

Castiel le üllt mellém,jobb kezében egy fekete polóval.

Castiel:-Lex, már meg sem tudom számolni, hogy hányszor aludtam én már el azon a kanapén.Túl élem.

 

*BÍPPP!*

 

 

Castiel:-Sms?

Lexy:-Az.

 

,,Enye,látom rendőröket hívtál,de nincs bizonyítékuk ellenem.Én viszont még el kaplak,és akkor azt teszek amit csak akarok.Az ENYÉM VAGY!Max."

 

Lexy:-De ez.....

Castiel:-Had nézzem.Már megint ez a gyerek?Nem hiszem el!

Lexy:-Castiel.

Castiel:-Hümm?

Lexy:-Félek.

 

 

Mondtam eléggé halkan,majd az arcomat a tenyerembe temettem.Erre Castiel elém gugolt,az ölembe tette a polót amit eddig a kezében tartott,és le vette az arcomról a kezeimet.

 

 

Castiel:-Nem lesz baj.Itt vagyok.Itt maradhatok veled,ha gondolod.

Lexy:-Köszönöm.

Castiel:-Mindjárt keresek egy hálózsákot vagy egy matracot.

Lexy:-Hagyd!Aludtunk már egyszer együtt,akkor sem okozott problémát.

Castiel:-Ha neked nem gond.Akkor nekem is jó.Az megfelel pizsamának?

 

 

Kérdezte a fiú miközben az ölemben fekvő ruhadarabra mutatott.

 

 

Lexy:-Igen,persze.Köszönöm.

Castiel:-Ki megyek.Öltözz át nyugodtan.Gondolom most nem szeretnél zuhanyozni,mert már három vagy négy órája fürödtél.

Lexy:-Minden pillanatomat figyeled?

Castiel:-Nem,csak tudom hogy ez volt,ennyi.

 

 

Ki ment én meg át öltöztem.

 

 

~Nem rövid ez így?Végül is majdnem combközépig ér...Castiel szaga van.Mi a francért gondolok ilyenekre?Most mi van ilyenkor?

 

 

Kopp,kopp...

 

 

Castiel:-Lex,meg vagy?

Lexy:-Igen.

 Castiel:-Hű...

 Miközben Cast be jött a szobába,egy pillanatra meg akadt rajtam a tekintete,éppen ugyan olyan arcot vágodt mint azon az estén, amikor elösször voltak nálam Lysanderrel.



~Hű?!

 

Castiel zavartan beleturt vörös sörényébe amikor látra hogy zavarban vagyok,vett egy mély lélegzetet és megszólalt.




Castiel:-Öm..Látom jó lett a poló.

Lexy:-Igen.Köszi.

Castiel:-Akkor jó éjt!

Lexy:-Neked is.

 

Mind a kette be feküdtünk a takaró alá,és tudván hogy Castiel mellettem van,el tudtam aludni.

Reggel miután meg szólalt az ébresztőm,kaptam egy új üzenetet.




,,Meg vagy!"

 

Castiel:-Megint ő?

Lexy:-Igen.

Castiel:-Had nézzem.

Lexy:-Tessék.

Castiel:-Figyelj,ma magamnál tartanám a mobilod,addig itt van neked az enyém.

Lexy:-Miért?

Castiel:-Mert azt mondtam.Inkább kérj Rosatól valami ruhát,mert hamarosan indulnunk kell.

 

Castiel nagyon határozottan beszélt,én pedig azt tettem amit mondott.

 

Lexy:-Szia Rosali.

Rosalia:-Szia.Ha ruhát szeretnél kérni,már vettem elő neked tessék.

Lexy:-Köszönöm.

Rosalia:-Na, menny!Vedd fel!

Lexy:-Oké,oké.

 

Gyorsan át öltöztem az egyik fürdőben,és amikor ki jöttem,a folyosón lévő képeket kezdtem el nézegetni.

~Ez Lys és Castiel.Milyen régi kép lehet,talán tavaly készült.

 

~Istenem!De édes volt Lysander.

 

Lysander:-Tetszik a fotóm?



~B@szd!

 

Lexy:-Igen,nagyon aranyos voltál.Gondolom akkor még nem hosztad másokra a szívrohamot.

Lysander:-Ne haragudj,nem akartalak meg ilyeszteni.Viszont szerintem jobb ha el kerülöd Rosat.

Lexy:-Miért?

Lysander:-Ki akar faggatni téged, arról hogy Castiel miért nem a kanapén aludt,és miért veled.

Lexy:-Csak azért volt velem,hogy ne legyek egyedül.

Lysander:-Tudod Rosa szeret kombinálni.Jelen esetben pedig, szerintem meg is van rá az oka.

Lexy:-Mire gondolsz?

Lysander:-Tudod,szerinte  te többet érzel iránta,mint barátság.


Lexy:-Ha ez...Tegyük fel,higy ez így van.Soha nem lenne közöttünk semmi.

Lysander:-Miért gondolod ezt?

Lexy:-Nem veszítenék el egy barátságot,egy szerelemért.Nem érné meg.Így meg mindenkinek jó.

Lysander:-Dehogy jó.Annak aki szerelmes,nagyon tud fájni.

Lexy:-Igen,tud fájni hogy nem mondhatja el az érzéseit,de a véget ért barátság,a vissza utasítás jobban tud fájni.Onnét pedig semmi nem lesz ugyan az.

Lysander:-Tudom.Volt egy lány akit nagyon szerettem.Vagyis még mindig szeretem.Barátok voltunk,aztán meg járni kezdtünk,ők pedig valamiért el költöztek.El sem búcsuzott,azóta sem reagál se az e-maileimre,se sms-ekre.Egyszerűen semmire.

 

~Lysander...könnyezik.

 

Lexy:-Ömmm...sajnálom.

Lysander:-Én is.Viszont nektek lenne esélyetek.

Lexy:-Nem tudom.

Lysander:-Én viszont igen.Látom hogy nézel Castra,pont mint én Juliettre...

Megosztás a facebookon