Elindultam ki a lakásból.De nem hívtam taxit,inkább sétáltam rgy darabig,majd buszra szálltam.Annyira felzaklattak a történtek,hogy már a belső hangom is megszünt.Nem gondolkoztam,nem gondoltam semmire.Nem éreztem semmit,teljesen kiürültem.Így kóvájogtam jó darabig a városban.Mitsem törődve azzal hogy már eléggé elkéstem a gimiből.Az utam a földalattiba vezetett.Amikor leértem csak egy dolgot éreztem.Fájdalmat.

Aztán észrevettem hogy nem csak én vagyok ilyennállapotban.Castielt pillantottam meg.Azt a fiút akit mindenki rendíthetetlennek lát.Azt aki miattam tört meg.Akivel kezdetektől fogva meg volt a közös hang.
Nem igazán tudtam mit csináljak.Hát nem tettem semmit,csak felszálltam a járműre.Cast is felszállt.Én meg nem bírtam megállni.Oda mentem hozzá.



Castiel:-Lex?!

Lexy:-Szia.

Castiel:-Kérlek,bocsáss meg!Én csak,....én..

Rámosolyogtam,őt ez látszólag meglepte.

Lexy:-Semmi rosszat nem tettél.Nem haragszom!

Láttam az arcán a megkönnyebülést,és egy bátortalan féloldalas mosolyt.Aztán beleturt vörös loboncába,és így szólt:


Castiel:-Basszus Lex,ha tudnád hogy mennyire örülök hogy ezt mondod.De biztos hogy jól vagy?Olyan,olyan másnak tűnsz...Jézusom!Te sírtál?!Mi történt?

Lexy:-Semmi.Semmi nem történt.

Castiel:-Ha történt volna elmondanád?

Az arcomat a tenyerembe temettem a kérdése hallatán.

Lexy:-Kérlek,had ne keljen hazudnom!

Hallottam hogy egy hatalmasat sóhajt,aztán magához vont.

Castiel:-Mindig itt leszek neked,ha elszeretnéd mondani.

Lexy:-Castiel....

Így voltunk még egy darabig,aztán leszálltunk .Én pedig egy fél óra néma ülldögélés után,mindent elmondtam Castielnek.Elösször dühös lett,aztán pedig csak az aggodalom jelei futottak végig az arcán.

Castiel:-Lexy.. Megoldjuk.

Felhívta a zsarukat.

Castiel:-Vége.Elkapják,nyugodj meg!

Castiel:-Csak egy dolgot nem értek..Miért mentél bele?

Lexy:-Azt mondta hogy így békén hagy téged..akarom mondani titeket.

Castiel:-Basszus Lex...

~Castiel...

Megosztás a facebookon