Reggel szokásomhoz híven iszonyú korán fel ébredtem.Lezuhanyoztam,megszárítottam magam,fel öltöztem,cseppet simnkeltem és indultam a konyhába.

~Meg kellene köszönnöm a fiúknak ezt az egészet egy reggelivel. Akkor viszont irány a bolt!

Felvettem a dorkóm és a bőrzsdekim ,magam mögött pedig be zártam az ajtó. A boltban gyorsan meg voltam,mivel pont nyitáskor mentem be,ez még a reggeli roham elötti időszak csak egy két ember lézengett még rajtam kívül a sorokon. Vissza fele az utcán találkoztam a postással aki a kezembe nyomott egy borítékot a ház elött. Se szó, se beszéd tovább mennt.

~A feladó a Blac család.Majd megnézem miután kaját csináltam.

Hát neki álltam a munkának.Mivel nem tudtam mit szoktak reggelizni,vagy hogy egyálltalán reggeliznek-e ezért többféle ételt készítettem.Tükör tojást,szalonnát,és hagymakarikát,palacsintát,gyümölcsöket,turmixot,narancs lét,kávét,műzlit és tejet tettem az asztalra.Majd el döntik mit is akarnak enni.Mindent olyan edényekbe illetve termoszba helyeztem amik megvédik a hőfokukat,elvégre nem tudhatom ki mikor kell fel.

Hagytam nekik egy cetlit:

,,Jó reggelt!Az asztalon van reggeli,egyetek!Szenét hallgatok,így nem hallom ha szóltok.... Lex."

Felmentem a szobámba bedugtam a fülesem és azzal külvilág ki,gondok el,zene be.Behunytam a szemem,kifeküdtem a padlóra és teljes egészében át adtam magam a zenének.

■Castel szemszöge■

Castiel: -Ááám...

Egy hatalmasat ásítottam.Majd a telefonomon megnéztem az időt.

~Nyolc óra?Még is miért keltem fel ilyen korán Szombaton?Nem vagyok normális.

Ki kászálódtam a boxeremben és a trikómban az ágyból lezuhanyoztam és el indultam Lys szobályába.

~Ha én ilyen korán ébren vagyok,akkor nehogy már ő aludjon!

Be nyitottam ő pedig éppen ki jött a fürdőből hozzám hasonló öltözetben.

Lysander: -Hát te?

Castiel: -Gondoltam fel keltelek.

Lys: -Mármint miért nem alszol?

Cast: -Passz.Együnk valamit.

Lys: -Oké.Menjünk.

Le mentünk a konyhába ahol az asztalon mindenféle ételtartó dobozok és termoszok voltak.

Lys: -Nézd van egy cetlink.

Castiel: -Zenét hallgat mi?

Nevettem az üzenetén. Hiába akarta közönbösen meg írni,mi át láttunk a sorokon.

Castiel: -Basszus mennyi kaja.

Lysander: -Ez a lány asztán ki tett magáért.

Meg reggeliztünk és semmi maradékot nem hagytunk,ennek nem csak a kimaradt vacsora volt az oka hanem minden isteni volt.

Lysander már a szobályából jött le teljesen felöltözve.

Lys: -Cast,elmentem.Segítenem kell Leigh boltjában.

Cast: -Hát jó de szerintem még Rosa is ki fog faggatni ha találkoztok.

Lys: -Lehet benne valami...

Castiel: -Csak annyit momdj neki hogy most jól van.

Lys: -Miért?

Castiel: -Nem avatkozhatunk bele két ember kapcsolatába ilyen szinten.

Lys: -Mindig meg tudsz lepni.Hello.

Mosolygott a srác.Cast pedig csak bicentett egyet a fiúnak.

~Meg kellene néznem a Hercegnőt a szobályában.

Az ajtaja elött áltam már éppen be nyitottam volna amikor egy gondolat suhant át az agyamon.

~Nem lesz neki kellemetlen hogy egy boxerben és egy trikóban állítok be hozzá?

Így hát meg embereltem magam és fel vettem egy nadrágot,így nyitottam be.

~Ez meg miért fekszik a földön?!Bár egészen szép.

Lassan oda mentem hozzá le gugoltam és óvatosan ki húztam a fülhalgatóját.Azt hittem le szedi a fejemet,de helyette csak mosolygott a szemeit sem nyitotta ki.

●Lexy szemszöge●

Cast: -Reggelt Hercegnő! Erre már rám pillantott.

Lexy: -Neked is Vöröske!

Cast: -Még is miér a földön fekszel?

Lexy: -Nem tudom,itt talán természetesebb.

Cast: -De aludni remélem az ágyban szoktál.

Nevette édes hangján.Erre én csak megforgattam a szemeimet.

Cast: -Ha természet közelit akarsz nem lenne jobb hely az udvar?

Lexy: -De.Jobb lenne.Hallottad már azt a mondást hogy a falnak is füle van?

Bólintott.

Lexy: -Na,ez esetben szeme meg szája és nagy képzelő erelye is van.Realitásban meg hiányt szenved.

Cast: -Ne is mond,én sem rajongok a szomszédokért.Láttam kaptál egy levelet.

Lexy: -Igen.

Cast: -Jó hír vagy nem?

Lexy: -Nem nyitottam ki.

Cast: -Akkor itt a remek alkalom.

Azzal a kezembe nyomta a borítékot.

~Ez eddig is nála volt?  

Gyorsan át futottam a sorokat,majd válaszoltam a fiú kérdésére.

Lexy: - Ahogy vesszük,bár lehet hogy inkább rossz.

Cast: -Mi állt benne?

Lexy: -Csak közölték a szüleim hogy nem pénzelnek tovább.

Cast: -Miért?

Lexy: -Egy szó.Fizika.

Castiel: -Én ki nyírom azt a szemüveges patkányt!

Erre rá nevettem.

Lexy: -Nyugi,nem fogok éhen hallni.Tudod mindíg több pénzt küldtek mint amennyi kellet,én pedig azt be raktam a bankba.

Cast: -A kaja egyépként finom volt.

Lexy: -Hirtelen téma váltás,de köszönöm.

Cast: -Semmi : ,,ó ugya már,vagy dehogy,csak össze dobtam"?

Lexy: -Nem semmi ilyesmi.Tudom hogy jó vagyok a konyhában.Mindent úgy csinálok mint a nagymamám,és ő a legjobb.

Cast: -Értem.

Engedett meg magának egy 1000 wattos mosolyt.

Cast: -És, mi a terv mára?

Lexy: -Hát gondoltam fekszem itt egy kicsit,majd fekszem az ágyamon egy picit,és hunyok egyet talán még a kanapén.

Cast: -Aha.Szerintem viszon dumáljunk.

Lexy: -Amennyiben nem a történtekről akkor oké.

Cast: -Van egy lista a mobilomon,kérdések vannak rajta. Mi van?! Ne nézz így!Csak akkor kell ha nagyon lapos a beszélgetés.

Lexy: -Aha,kösz.

Mondtam tettett sértődöttséggel ,be is vette volna csak el nevettem magam.

Cast: -Szép mondhatom,át akarsz verni.

Mondta mosolyogva a szemembe.

Cast: -Na akkor az első kérdés. Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

Lexy: -Milyen kérdés ez már?

Cast: -Csak válaszolj.

Lexy: -Nem hívnék meg senkit.Nem szeretek se asztalnál enni,sem pedig másokkal.Az olyan eröltetett.

Cast: -Értem.Tessék, olvasd a következőt!

Lexy: -Ez pont neked való kérdés. Szeretnél híres lenni? Hogyan?

Castiel: -Igen szeretnék.Kemény munkával, a Lys-el közös zenekarunkal.Hogy miért?Hogy azt csinálhassam amit szeretek.A zenében önmagam vagyok,szabadságot ad,és ki tudom élni magamat.

Lexy: -Hűha...

Cast: -Mi van?

Lexy: -Nem gondoltam hogy ilyen komolyan veszed majd a válasz adást.Meglepett.

Cast: - Mikor énekeltél utoljára magadnak? És mikor valaki másnak?

Lexy: -Át ugrottál pár kérdést,nem zavar?

Cast: -Cseppet sem.

Lexy: -Magamnak reggel.Másnak meg nem emlékszem,nagyon régen.

Cast: -És mit énekeltél?

Lexy: -Castiel muszálj ezt?

Castiel: -Most mi van?Nincs abban semmi ha elmondod.

Lexy: - Road-Túlzó kámfor illat.

Cast: -És ezt miért nem akartad elmondani?

Kérdezte és közben lefeküdt a földre,közel mellém.A karja az enyémmel teljesen össze ért.A fejét pedig felém fordította és úgy várta a válaszom.

Lexy:- Csak tudod ,nekem ez...Szóval van egy adott dal,ami minden embernek másról szól.Sőt, minden élethelyzetben másról szól.

Cast: -Neked miről szólt?

Lexy : -Arról hogy egyedül vagyok.

Ezt kimondva kicsit elcsuklott a hangom.Castiel pedig magához húzott és megölelt.

Cast: -Sajnálom hogy így érzel.

Lexy: -Nem terelhetnénk a témát?

Cast: -De, persze.Azt viszont ne várd hogy el engedjelek,ez így egész kényelmes.

Erre már felnevettem,ő pedig édesen mosolygott.

Castiel: -Tessék, válaszhatsz kettő is.

Lexy: -Oké.Lássuk! Szóval.Fejezd be ezt a mondatot: „bár lenne valaki, akivel megoszthatnám...”!

Castiel: -...az ágyam...

Lexy: -Hülye.

Nevettem rá.

Castiel: -Még nem fejeztem be. Szóval: ...az ágyam,a gondolataim, gondjaim,örömöm,bánatom,a családvállalás terhét/boldogságát az életem és a szívemet.

Lexy: -Ez szép.

Castiel bele nézett a szemembe és félmosolyra húzta a száját.

Castiel: -Szép?Csak ennyi?

Lexy: -Inkább folytassuk. Ha választhatnál, hogy holnap reggeltől legyen egy új tulajdonságod vagy képességed, mit szeretnél?

Castiel: -Nem is tudom...egy olyan képességet szeretnék amivel meg érthetem a legbonyulultabb embereket is.

Lexy : -Értem a célzást.Zavar téged a megfejthetetlenségem.

Cast: -Igen.Inkább aggaszt. De Lysel meg ígértük hogy nem eröltetünk semmit.

Ekkor megszólalt a Supernemtől az Enyém,tied című dal.

Lexy: -El engednél?Csak mert szeretném fel venni a mobilom.

Castiel: -Nem is tudom... De el engedett.

Megnézztem a kijelzőt,de nem írt ki nevet.

Lexy: -Igen?

Max: -Így szokás fel venni a telefont?

Lexy: -Tudod, ha olyan ember hív akivel szívesen beszélek köszönni is szoktam.

Max: -Nagyon harapós kedvedben vagy.Tetszik.

Lexy: -Egyezzünk meg abban hogy én hívlak ha kellesz.

Max: -Bármikor hívsz én repülök angyalom.

Lexy: -Valahogy én is úgy gondoltam.

Max: -És ki volt az a gyerek aki tegnap totál ki akadt?

Lexy: -Ő?Csak egy barát.

Max: -Olyan barát aki huzogat?

Lexy: -És ha igen?Nem hiszem hogy sok közöd van hozzá.

Max: -Igazad van.

Lexy: -Mint mindig.

Max: -Át adta az üzenete?

Lexy: -Nem.Mi volt az?

Max: -Röviden szeretek felül lenni. Az elején még finom vagyok, de aztán...

Lexy: -Figyi,nem vagyok egyedül.Szóval szerintem le raklak.

Max: -Hát ezt sajnálom.Pá angyalom.

Azzal ki nyomtam.

Castiel: -Ki volt az?

Lexy: -Lényegtelen.

Egy erős kart éreztem magamon,majd egy aggódó pillantást véltem felfedezni.

Castiel: -Biztos?

Lexy: -Halál biztos.

 

Megosztás a facebookon

Lexy:-Mi az hogy akarsz?

 

Kérdeztem tőle értetlenül,és hogy a fiúknak ne keljen végig hallgatni a beszélgetést,Cast rosszalló tekintete ellenére le mentem a nappaliba hogy egyedúl lehessek.De a srácok nem vették a lapot és utánam jöttek.

Max:-Ha nem te lennél az értetlenséged miadt rád tenném a kagylót.

Lexy: -Hát tudod elég nehéz lenne miután az okos telefonoknak nincs kagylója.

Max: -Tudod hogy értettem.

Lexy: -Ezt lehet,de az első részét kifejtenéd bővebben?

Ekkor a fiúkra pillantottam akiket egyre inkább foglalkoztatott hogy még is kibel beszélek.Mind a ketten kíváncsi tekintettel méregettek.

Max: -Akarlak a karjaim közt tudni,akarlak csókolni,kényeztetni.Akarlak az ágyamban magam alatt tudni.A selymes bőrödet az ajkaimmal cirógatni.A tested be barangolni,majd egy pár heves még is élvezetes mozdulattal a mennybe juttatni. De ha te nem jössz magadtól,akkor kénytelen leszek le vadászni téged.

Erre köpni nyelni nem tudtam.Csak lesütöttem a szemem,arcomról pedig a mosoly ami csak nem rég került fel rá eltünt,arcomat pedig el öntötte a pír.A telefont le eresztettem magam mellé. A fiúk aggódva közelebb léptek.

Lys: -Minden rendben van?

Csak némán bólintottam,erre Cast ki kapta a mobilomat a kezemből.

Cast: -Ki vagy és mit mondtál Lexynek?!

Max: -Nem is tudtam hogy van egy ölebe....

Röhögte a telefonba Maxime.Castielben pedig fel ment a pumpa.

Castiel: -VÁLASZOLJ!

Max: -Nyugi van,haver.Mondjuk úgy hogy bele szerettem.

Castiel: -Nem hiszem hogy ettől ilyen lenne.Szóval halljam!

Max: -Csupán megvallottam a dögös kis vörösnek hogy bele estem a testébe,és hogy elöbb vagy utóbb az enyém lesz.Viszont mond meg neki hogy jobb lesz ha felkészül arra hogy egy 73 kilos izmos srác dolgozik rajta.Mert lehet hogy az elején még finom vagyok,de aztán amikor be indulok akkor már nem igazán fogok az igényeire figyelni,még az is lehet hogy másnap sem fog lábra állni.Viszont erre az a legjobb meg oldás ha meg ismételjük,és egy idő után majd meg szokja a kicsike.

Nem tudom hogy mit mondhatot Max de a Vörösnek el kezdett lüktetni egy ér a nyakán,a keze pedig ökölbe szorult. Lys pedig látta hogy ezt látva kicsit meg remegtem,lassan le húzott a kanapéra és mellém üllt.

Lys: -Nem tudom hogy ki húzta fel ennyire,de nem kell aggódnod.A haragját sosem tölti ki olyanokon akik nem tehetnek semmiről.

Lexy: -Hát nem tudom...

Lys: -Hogy érted?Mit csináltál?

Lexy: -Hosszú. De szerintem kapni fogok egy alapos fejmosás hogy ne szólítsak le idegeneket.

Az arcomat a tenyerembe temettem,ezzel azt jelezve hogy nem vagyok beszédes kedvemben.Még akkor sem emeltem fel a tekintetem mikor Castiel iszonyat hangosan ordibálni kezdett.

Castiel: -NA IDE FIGYELJ SEGGFEJ!HA A KÖZELÉBE MERSZ MENNI KI TEKEREM A NYAKADAT!MÉG GONDOLNI SE MERJ RÁ!ÉRTVE VAGYOK?!

Max: -Arról ne is állmodj öcsi. Üzenem az ágyba valómnak hogy még jelentkezem,és hogy örülök hogy engem szemelt ki az egyik szenvedély csillapítójaként.

Azzal le tette.Castiel pedig dühödten merdt felém.Legalább is ilyen tekintetet éreztem magamon.Nem is kellett sokat várnom hogy be igazolódjon a gyanum miszerint rám is dühös.

Cast: -TE NORMÁLIS VAGY?!

Nem reagáltam semmit mivel én sem tudtam a választ,még csak meg sem mozdultam.Az egyetlen dolog amit másképp tettem az az volt hogy a pulzus számom meg nőtt,és a levegőt is szaporábban vettem.A fejemben pedig minden féle gondolat kavargott,bele értve a multamat a jelent,és persze a jövőt.

~Mi lesz ha Max komolyan gondolta és megkeres?!Miért történnek ilyenek?! Bántani fog?! Baszus mindjárt pánik rohamot kapok.Ha Castiel nem kiabálna nem rémlene fel a mult...

Lysander fel állt és a Vöröshöz mennt.

Lys: -Castiel nyugodj meg!Menjünk át a konyába meséld el mi ez az egész.

A rocker srác csak idegesen a hajába turt és bólintott.Már csak azt hallottam hogy megbeszélik normális hangerővel a dolgokat.Viszont én még mindig nem mozdultam. Lassan pár tünet megint elő jött hogy még jobban meg keserítse az életemet.A kezeim remegni kezdtek,a fejem lüktetett,szédültem.Az a fránya vérszag is elő jött,ez pedig azt jelentette hogy az orromban megint el pattant egy ér,ebben az volt a leg zavaróbb hogy a vér nem hogy ki folyt volna hanem valami érthetetlen okból bent talált magának utat.

~Oké,minden rendben van!Legalább a levegőm még rendben van.  

Próbáltam nyugtatni magamat.Pedig hiába vettem levegőt az oxigén nem igazán jutott be a testembe.

~Remek.Itt a légszomj is.Baszd meg!Legyen már vége!

Hallottam hogy a fiúk be léptek.Röggtön mellettem is voltak.

Castiel: -Lys mit csináljunk?!

Lysander: -Nyiss ablakot!

Nem kellett kétszer mondani a srácnak két ablakot is kitárt,még a függönyt is el húzta. Lysander megérintette a nyakam.

Lys: -Hozok vizes ruhát,addig mardj itt vele!

Castiel elém térdelt.

Cast: -Lexy,nem akartam rád kiabálni.Kérlek bocsásd meg nekem! Csak aggódtam...most is aggódom miadtad.

Lysander közben vissza ért,és a hideg rongyot a nyakamra tette.

Lys: -Szerintem hívjunk egy orvost.

Erre már nagyon gyenge és rekedt hangon reagáltam.

Lexy: -Ne,nem kell.

Rájuk néztem, és folytattam egy eröltetett mosoly kíséretében.

Lexy: -Jól vagyok.

Lysander: -Nem vagy jó színész.

Erre már keserűen fel nevettem.

Lexy: -Ha te azt tudnád....Tényleg nem kell orvos,már hozzá szoktam.

Azzal óvatosan fel álltam és a konyha felé vettem az irányt,a srácok pedig követtek.Le vettem egy poharat,a hűtőből pedig 100% -os narancs levet vettem magamhoz.Ki töltöttem.Az egyik fiókból pedig elő vettem egy kék ovális gyógyszert,tulajdomképpen csak fájdalom csillapító,de a fejem miadt kell.Viszont amikor inni akartam a pohara a kezem egyszerűen el engedte.Aztán pedig remegett tovább.

Lexy: - A ROHADT ÉLETBE!

Castiel szó nélkül le ültetett az asztalhoz és hozott narancs levet ez uttal szívószállal hogy ne keljen meg fognom.Közben pedig Lys kidobta a szilánkokat és fel mosta az érintett területet.Olyan otthonosan mozogtak, hogy az már elismerésre méltó.Majd pedig le ültek velem szemben.

Lysander: -Milyen gyakran fordul ez elő?

Le sütőttem a szemem és őszintén válaszoltam.

Lexy: -Elég gyakran,...majdnem minden nap,csak más erősséggel.

Castiel: -Hogy hagyhatnak egyedül a szüleid?Mármint hogy, izé...

Lexy: -Nyugi, értem mire akarsz ki jukadni.Hogy hagyhatnak egyedül ilyen állapotban?Ez egyszerű,nem tudják.Illetve egy részét igen.De azt hiszik hogy nem ilyen erős,gyakori.A fejfájást,kézremegést szédülést tudják csak és ennyi.

Lysander: -Orvosnál voltál?

Lexy: -Igen, többnél is.Nem fizikai probléma.Ez legalább biztos,és ez így függőben is maradt.Egy doki se tudja az összes tünetet,mivel a szüleim,illetve anyám cipelt a vizsgálatokra,ezért nem mondtam el,mivel nem akartam ki borítani.Le zárhatnánk a témát?

Castiel: -Persze.

Hangja meg értő volt és lágy.

Lysander: -Pihenyj le nyugodtan,látszik hogy fáradt vagy.

Lexy: -Mi vagy te gondolat olvasó?

Mosolyogtam a fiúra.

Lysander: -Hát nem lenne rossz.

Mosolygott már a heterokróm srác is.

Lexy: -Srácok,köszönöm.Jó éjt!

Cast: -Szép álmokat hercegnő!

Lysander: -Jó éjt Lexy!

Fel mentem az emeletre,már tényleg fáradt voltam így csak levetkőztem a trikóm és a bugyim magamon hagytam viszont minden mást le vettem.Be döltem az ágyba.A ruháim az ágy mellett hevertek, a torna csukám és a melltartóm egymás mellet feküdtek.Míg a farmerem az ablak alatt volt a pulcsim és a zoknim meg ki tudja hogy hol. Amint be hunytam a szemem elnyomott az álom.  

 

Megosztás a facebookon

  ⊙Castiel szemszöge.⊙

~EZ AZ IDIÓTA MAJOM!Ha Lex-nek nagy fájdalmat okozott,én kinyírom.....

Felugrottam a helyemről,egyenesen a tanárohoz mentem.Szembe fordítottam magammal.Alig bírtam visszatartani magam hogy ne üssem le.

Castiel: -MAGA NORMÁLIS?!

Mr.Diderott: -Magára is vonatkozik amit az elöbba hisztérikának mondtam.Gratulálok hős lovag!Maga is meg bukott félévkor.

A képebe nevettet. De ez volt a legnagyobb hibája.Nem tudtam,nem is akartam megálli,így az öklömmel megsimogattam a tanárúr arcát.

Elindultam megkeresni Lex-et.A suliban mindent végig jártam.Kimentem az udvarra.Kerestem, de nem láttam őt.

~Jó, ez nevetséges.Felhívom.Kincseng.Vedd már fel!!!

De nem vette fel.Viszont hallotam valami dalt a suli fala felöl.Elindultam a hang irányába,mert ez kizárásos alapon csak csengőhang lehet.

Akkor megláttam hogy a földön fekszik.Az orrából folyik a vér,és elájult.Közelebb léptem és legugoltam mellé.

Castiel: -Lex,Lexy,kelj fel!Hallod?!Lexy?!

Próbáltam nyugodt maradni,de nem ment.A kezemet az arcára tettem,végig simítottam.És végre kinyíltak a szép kék szemei.Értetlenül meredtek rá.

Lexy:-Castiel?

Castiel: -Elájultál.

●Lexy szemszöge.●

~Istenem, milyen búbó hangja van,én mindjárt el olvadok.MI?MIT MONDOTT?!

Lexy:-Mi?

Castiel: -Nyugodj meg!

Azzal kezeit óvatosan alám csúsztatta és fel emelt.

Castiel: -Elmegyünk az orvosiba,nem lesz semmi baj.A doki majd tudni fogja hogy....

Nem tudta befejezni,mert közbe szóltam.

Lexy: -Kedves tőled,de nincs semmi bajom.Tegyél le!

Castiel: -ITT FEKÜDTÉL ÁJULTAN,AZ ORRODBÓL FOLYT A VÉR.ÉS AZT MONDOD NINCS BAJOD?!

Lexy: -Nyugalom,nem tartozol értem felelősséggel.Én tudom mi történt,az is hogy mitől leszek jobban.Ezen a doktornő nem tud segíteni.Kérlek tegyél le.

Castiel: -Rendben van,te tudod.Akkor nem megyünk az orvosiba.Viszont haza viszlek.

Lexy: -Cast nem...

Castiel: -Ne mond hogy nem kell!Haza viszlek és kész!Nem nyitok vitát.

Nem mondtam semmit, csak egy aprót bólíntottam.

Megindult velem, a suli közelében lévő parkolóba,ott le tett egy padra.Elő vette a mobilját és felhívott valakit.Nem tartott sokáig a hívás,a befejeztével pedig le ült mellém.

Pár perc mulva Lysander sietett felénk.

Lysander: -Száljatok be!

És a fejével az elöttünk lévő szürke autó felé bökött.Én meg hirtelen megint a magasban voltam,Castiel karjaiba fogott és úgy tett be az autóba.Közben végig úgy vigyázott rám mintha csak porcelán lennék

Lexy: -Tudok járni.

De nem reagáltak semmit. Az autó pedig be gördült az én magányos tanyám felhajtójára.

Lys ki nyitotta az ajtót.Végre a saját lábamon mehettem,éppen kerestem a kulcsot,de aztán észre vettem hogy Castielnél van.Már bennt voltunk a nappaliba.

Lexy: -Köszönöm hogy haza hoztatok.

Lysander: -Nincs mit.Nem kell elmondanod hogy mi törrént,ha nem akarod.

Castiel: -Viszont arra nem számíts,hogy itt foglak...fogunk hagyni egyedül.

Lexy:-De...

Lysander: -Nincs semmi féle ,,de".

Castiel: -Hol van a szobád?

Lexy: -Emelet 2. ajtó balra.Miért?

Castiel: -Csak hogy tudjam hova vigyelek fel.

Azzal az ölébe kapott és már mentünk is.Lys pedig szorosan jött mögöttünk.Majd puhán landoltam a bevetetlen ágyamon.

Szóra nyitottam a szám,próbáltam erősnek mutatni magam,de nem igazán sikerült.

Lexy: -Mit akartok tölem?

A fiúk értetlenül rám néztek.

Lysander: -Semmi roszat,nem aggódj!

Lexy: -Nem értem,miért foglalkoztok velem?Az igazat!

Castiel sóhajtott majd le üllt közel hozzám.

Castiel: -Tudod szinpatikus voltál az első napodon reggel,és meg kedveltünk,aztán ki derült a második óra alatt hogy egy osztálytársunk aki most beteg,ismer.Megkért hogy figyeljünk rád.

Lysander: -Bár ezzel kicsit el késett,mert mi már figyeltünk rád.

Lexy: -Ki?Ki kért meg?

Lysander: -Rosa.

Lexy: - Rosalia Renard?!

Erre Cast csak bólintott.

Lexy: -Az emeleten van még két szoba,a földszínten szintén.Ha tényleg nem akartok itt hagyni...

Mintha meg lepte volna őket amit mondtam.De engem jobba amit a Vörös mondott.

Castiel:-Ha beszélni szeretnél bármiről szólj,nem eröltetjük.De tényleg bármiről.Akár még a pasi ügyeket is meghallgatom,ha nagyon muszálj.Meddig dolgozank a szüleid?

Erre keserűen felnevettem.A szemem pedig fátyolos lett.

Lexy:-Ők mindig dolgoznak.

Lysander: -Kb mikor szoktak meg jönni?

Lexy: -Kb?Hát olyan évi egyszer,max kétszer.De csak ha az országban van dolguk.

Castiel: -Üdv a klubban.Az én szüleim is mindig utaznak.Mondjuk ők havonta haza jönnek.Lys, úgy tűnik sokáig maradunk.

Lysander:-Igen. Lexy: -Hülyéskedtek ugye?

Lysander: -Nem.Viszont szerintem úgy kellene meg oldani hogy ne mindig mi aludjunk itt,hanem néha te is gyere át valamelyikünkhöz.

Erre már nevetni kezdtem,pedig tudom hogy komolyan gondolja,csak jó érzéssel töltött el hogy nem leszek egyedül.

Lexy: -Ti nem vagytok normálisak.

Castiel:-Az lehet,de ezt eddig is tudtuk. És mind a két srác villantott egy ezer wattos vigyort felém.

Lexy: -Köszönöm.És Ő hogy van?

Lysander:-Kicsoda?

Lexy: -Az az örökmozgó boszorka...

Csörögni kezdett a mobilom.

 

Lexy:-Itt Lexy,hallgatlak.

Maxime:-Itt pedig a srác akit nem hívtál fel,Max.

Lexy:-Szia.Honnét tudod a számom?

Maxime:-Vannak forrásaim.De térjünk a lényegre.Akarlak.

Lexy:-Hogy mi van?!

Megosztás a facebookon

  Castiel már éppen indult volna be a terembe Lysanderhez, amikor a földön észre vett egy füzetet.Pont ott volt a fal mellett ahol Lexy ült.Le nyúlt érte.

⊙Casttiel szemszög.⊙

~Hát ez?Lexy füzete.Csak annyi van ráírva hogy Lex Black.Vajon milyen füzet?

Kinyitottam.

~De hiszen ez..ezdk versek.Nem is tudtam hogy ír.Ráadásul hogy így.Ezt Lysnek is látnia kell.

Elindultam be az osztályba.Régen a leghátsó pad csak aznenyém volt,de most hogy itt van Lexy,osztozkodnunk kell.Így pedig kockázatos lenne az elöttem ülő Lysnek megmutatni a füzetet.De amikor be lépek a terembe a padtársam hiányát vettem észre.

Castiel: - Lex?

Lysander: -Nem tudom nem jött még be.Órára biztos itt lesz.

Castiel: -Nézd! Azzal a kezébe nyomtam a füzetet.Elvette és csendbwn tanulmányozott pár oldalt.

Lysander: -Hűha...Ezek nagyon jók.Bár van egy kettő ami,hogy is mondjam...

Castiel: -Depis.

Lysander: -Igen.Ezt a szót kerestem.De van amit nem igazán tudok hova tenni.

Castiel: -Például?

Lysander: -Ezt itt!

Azzal rábökött egy versre.Ami a következő volt:

 

 

,,Cím nélkül...

Hazugság, remegő kezek,

Egy sírógörcsöt kapott kisgyerek,

A kisgyerek én voltam-vagyok,

Amíg élek-halok.

A másik énem képzeleg,

Boldog vagyok, hogy élhetek

. És épp veled,

Mondanám, hogy nyújtsd a két kezed,

De féltelek!

Mert én sem ismerem mindegyik énemet..."

 

Lysander:- Ez egy furcsa kettősség.Mondthatni az érem két oldala.Vagy itt van ez.

 

,,A Csodás élet...

Szomorúfűz koszorú

Fehér virággal.

Jókedv és derű

Szomorúsággal.

Aranyszív, fény és szépség

Keserű árnnyal.

Angyal hibákkal,

És szép nagy szárnnyal!"

 

Lysander: -Csak pár sor.De mennyi minden van benne.

Castiel: -Hát igen,mondasz valamit.

⊙Castiel szemszög vége.⊙

 

●Lexy szemszöge.●

~Mit gondolnak ezek magukról?Tárjak ki eléjük mimdent,nem.Azt a hibát hogy megbízom valakiben csak egyszer követtem el.Rosalia Renard ez a név örökre bevésődött a tudatomba.Nem bírom,elmegyek.Majd szerzek igazolást.

Utam az utcára vezetett.Majd megláttam egy dohányboltot,elé álltam hátha be akarna menni egy jótét lélek aki vesz nekem cigarettát.Nem szoktam dohányozni,még party dohányos sem vagyok,de most úgy érzem jót tenne egy kis nikotin.

~Azt hiszem szerencsém lesz.

Húztam féloldalas mosolyra a számat.

Szemem egy nálam két feljel magasabb fiún állt meg,aki közeledett felém.Haja mogyoró barna volt,a szeme pedig fekete.Nem tagadom,tetszett a látvány.

Lexy: -Szia.Ne haragudj,zavarhatlak egy kicsi?

Kérdeztem egy csábos mosolyal az arcomon.Erre ő is mosolyogni kezdett.

Srác: -Persze.A nevedet megtudhatom?Én Maxime vagyok,de csak Max.

Lexy:Lexy,de ha gondolod simán csak Lex.

Maxime: -Na és mond csak Lex,miért ért engem az a megtiszteltetés,hogy leszólított egy angyal,miközben cigit akartam venni? Búgta lágy hangon,nem mondon nagyon bejött.

Lexy: -Tulajdon képpen a kérdésedben benne van a válasz.

Ekkor ő felkacagott.Édes volt.

Maxime: -Persze veszek cigit.-felhúzta az egyik szemöldökét és csábosan mosolygott-Furcsa...pedig én elnéztelek tizennyolcnak.Sőt!

Közelebb lépett és beleturt a hajamba,majd folytatta.

Maxime: -Várj meg.Mindjárt hozom a cigid.

Bement, én meg vártam.

Maxime: -Erre a dobozra én hívtalak meg.De hány éves is vagy?

Lexy: -Tizenhat,Novemberben tizenhét.-mondtam és elvettem a dobozt a kezéből.

Maxime: -Ráírtam a dobozra a számom.Várni fogom a hívásod.

Közelebb lépett mint aki szájon akar csókolni,de aztán belecsókolt a nyakamba.Össze rezzentem.Ő meg csak nevettet,és intett azztán beszállt az autójába és elhajtott.

~Helyes pasi,de látszik rajta hogy csak játékszernek kellenék neki.De lehet ha unatkozom,vagy csak szét akarom csapni magam akkor felhívom.

Kivettem egy szálat a dobozból és megy gyújtottam. Éppen tettem el a dobozt a táskámba amikor észrevettem...

~Nem,nem,nem.Hol a füzetem?!BASSZUS,BIZTOS KI ESETT.DE NEM LÁTHATJA SENKI!

Elkeztem fel alá járkálni az utcán és már hangosan beszéltem.

Lexy: - Baszus,baszus.Mit csináljak?Hol láttam utoljára?.....Az udvaron még nálam volt.

A fejemre csaptam.

~Érte kell mennem.

Futottam volna de a tünet együttesem intenzív mozgás hatására fel erősödik.Úgy hogy gyors léptekkel mentem az iskolához.

~NINCS ITT!A fiúk,biztosan be vitték,remélem nem olvastak bele.

Be mentem a folyosóra,aztán beléptem a terembe.Mindenki engem bámult.Az óra már husz perce ment.

Mr.Diderott: -Hát maga meg?!

Nem szoltam semmit, a fiúkhoz mentem akik egymás mellet ültek.Lys a helyemen Cast meg mellette.

Lexy: -A füzetem nálatok van?

Súgtam halkan oda hogy más ne hallhasa meg.

Cast: -Igen.

Lysander pedig elő vette a táskájából,én meg ki kaptam a kezéből.Viszont Mr.Diderott már nagyon dühös volt.Odajött hozzám és kikapta a kezemből a füzete.

Mr.Diderott: -Mit képzel?Késik,aztán be jön,nem kér ellnézést,még csak nem is köszön.Aztán meg trécsel itt az osztálytársaival.Igazolatlant kap!

Lexy: -Sajnálom tanár úr.Többet nem firdul elő.A füzetemet vissza kaphatnám?

Mr.Diderott: -Persze.De elöbb az egész osztályal ismertetem a füzet tartalmát.

Lexy: -MEG NEM PRÓBÁLJA!

Mr.Diderott: -Hogy mit mondott?!Rendben három egyest sikeresen szerzett fizikából,ezzel meg van az osztályzáshoz szükséges jegye.Félévkor megbukott!Többet az óráimra nem kell be járnia.Legalább nem lesz dohány szagú ah egész osztályterem.És ami a füzetet illeti,Amber kis asszony,lenne szives fel olvasni nekünk a tartalmából egy részletet.

Amber: -Természetesen tanár úr. Vihogta az az álnok szőke kígyó.

~Istenem miért?!

Amber:-

,,Mikor már feladnám...

Remegek, levegőért kapok,

Azt hiszem most meghalok.

Elvérzek, mégsem látja senki,

Arcomon a mosolyt nem töri le semmi.

A Földre görnyedek s kaparom a falat,

Már rájöttem: az élet túl nagy falat!

Fázok, arcomon könny szalad,

Körmöm alól piros vér fakad.

Nagyot üvöltök, hajam tépem,

Felállok, de nem bírja a térdem.

Sarkamra ülök s tovább üvöltök:

Elegem van ebből! Én eltűnök!

Remegek s fázok de nem érdekel,

Fájdalom, bennem te nem létezel!

Bírom én a harcot ameddig kell,

Csak egyszer élünk, ne feledd el!"

Az egész osztály engem vizslatott.Szánakozó tekintetek figyeltek.

~Remek én leszek a depis csaj..

Fel törtek az emlékeim....a...a.rossz emlékeim.

 

 

Elkaptam a füzetem a sírás már nem folytogatott.Hiszen az arcomon patakokban folytam a könnyek. Ki rohantam a teremből...A tüneteimre nem is gondolva.Akkor megtörtén amitől féltem.Az összes tünet egyszerre felerősödve támadt rám.Én kevés voltam velük szemben.A testem egy nagy fájdalom tömbé vált.Az udvarig jutottam az eldugott részig ,ahol reggel írtam a füzetembe.A levegőt szaggatottan vettem,aztán...aztán elsötétült minden.....

 

Megosztás a facebookon

Reggel iszonyatos fejfájásra és rosszullétre ébredtem.De ez nem az alkohol hatáa volt,ugyan is tegnap már az ivászattól is el ment a kedvem.És a tegnap elalvás elötti jó érzésem helyét átvették a tétségek.Iszonyú rossz volt a közérzerem.Első utam pedig mint minden reggel a fürdőszobába vezetett.Ahol már rutinosan görnyedtem a wc vagy a mosdókagyló fölé,hogy könnyítsek a túltengő gyomorsavamon.Mint máskor most is öblögetni kezdtem a számat,és tiaztában voltam vele hogy pótolnom kell az elvesztett folyadékot.De ez alatt a másfél év alatt azt is tudtam ha ezt megteszem,két perc sem telik bele és az is a csatornában landol.Úgyhogy ehelyett csak belenéztem a tükörbe.A szemem vérágyas és könnyes,az arcom meg falfehér,bár alapból is világos bőröm van szeplőkkel de a reggeli rutin utá mindig borzasztóan festek.Az a vicces ,hogy furcsálom ha ez nem történik meg.

Lexy:-Olyan hülye vagy.

Mondtam nemes egyszerűséggel a tükörképemnek.

Lexy: -Komolyan azt hiszed hogy a barátaid?!Egyáltalán tudod mit jelent az a szó hogy ,,barátság"?Honnét is tudnád.Csak újabb két kamu barát,de lehet higy még azok sem.Csak kihasználtak a pia miadt,és ezzel akartak kompenzálni. Felejtsd el!Az emberek megbízhatatlanok....

Nem nem vagyok skizofrén még mielött bárki azt hinné.Csak hallanom kell valakitől a dolgok tény állását.Ha pedig nincs más,márpedig nincs,ezt is magamnak kell megoldanom.Mint megannyi dolgot...

Felöltöztem, és már kullogtam az iskola felé.Mivel még volt 20 perc még a jelző csengetés elött is,úgy döntöttem hogy kint maradok még az udvaron.Én ugyan is nem fáztam,télen is csak bőrdzsekiben járok amit fel sem cipzározok.

Magas a vérnyomásom így nem fázom,bár a kézfejeim szinte mindig jéghidegek,mert ott pedig rossz a keringés.Ezek is azon tünet együttes részei aminek az orvosok nem tudják az okát.Agyi ellváltozásom nincs,fizikai problémáim sem,és bolond sem vagyok.Csupán lelkileg többszörösen sérült de ők persze ezt nem tudják.

Leültem a suli udvarnak egy eldugott szegletébe és a falnak támasztottam a hátamat.Nagyban írtam egy verset,és a Für Elist hallgattam amikor éreztem hogy valaki figyel.(Persze amikor Castiel tegnap megjegyezte hogy jó az ízlésem punkrockot hallgattam.)

Lassan felemeltem a fejem hogy megkeressem hogy kinek érzem a tekintetét. Aztán megláttam a tegnapi ,,barátaimat".Akik erre elkezdtek oda jönni hozzám,amint ezt megláttam teljese visszabújtam a füzetembe.

~Ne ide gyertek,ne ide gyertek!...

Legugoltak elém és mivel nem reagáltam semmit,ezuttal Lysander szedte ki a fülhallgatómat.

Lysander: -Minden rendben?-Majd egy rövid csend keletkezett mert nem mondtam semmit.Erre ő csak sóhajtott,aztán folytatta.-Figyelj tényleg nem akartunk beletenyerelni semmibe.Kérlek mondj valamit.

Castiel pedig nem szólt csak csendben figyelte a reakciómat. Egy kis idő után elég halkan ugyan de megszólaltam.

Lexy: - Mennyetek el!

Castiel: -Miért nem hagyod hogy segítsünk?

Lexy: -Nem ismertek,nem tudjátok mi a jó nekem.Semmi közünk sincs egymáshoz.

Hagyták el a számat a rideg mondatok.Majd feláltam és az épületbe mentem.Viszont hiányérzetem volt,valamit elfelejtettem...

Castiel: -Ennek meg mi baja?

Lysander: -Nem tudom.De Rosalia azt mondta vigyázzunk rá,amíg ő beteg.

Castiel: -Egyáltalán honnan ismerik egymást?

Lysander: -Nem tudom pontosan,csak annyit tudok hogy nagyon jó barátnők voltak,de aztán márt többet nem beszéltek.

Castiel:-Na jó én felhívom Rosat.

Lysander: -Oké.Majd órán találkozunk.

Azzak intett és elment.

⊙Rosa szemszőge.⊙

Békésen szunyókáltam amikor megcsörrent a mobilom.Ne akartam felvenni csak a fejemre húztam a párnámat.De a szerelmem Leigh, szerencsére a segítségemre sietett.

Leigh: -Hallo.Rosa telefonja.

Castiel: -Szevasz Leigh.Rosával kell beszélnem.

Leigh: -Hát Cast úgy hiszem most nincs sok kedve beszélgetni.Csöppet nyűgös az influenza miatt.

Castiel: -Jó értem én,és nem szívesen zaklatom ha beteg...

Leigh: -De...

Castiel: -Honnét tudtad hogy ez kővetkezik.

Leigh: -Hehe.Castiel olyan vagy mint a második öcsém.Bár Lys könnyebben kezelhető mint te,de mindkettőtöket jól ismerlek.Szóval a lényeget,ha lehet.

Castiel: -Lexy után érdeklődnék.

Leigh: -Várj,megkérdezem....Rosa,kedvesem!

Rosa: -Ki az,és mit akar?

Leigh: -Castiel,és Lexy érdekli.

Rosa: -Lexy!?Add a telefont.Castiel ,szia.Mit akarsz tudni?-Kérdeztem kedves,bár kissé rekedt hangon.

Castiel: -Honnét ismeritek egymást?

Rosa: -Még az óvodából.A legjobb barátnőm voltunk.Egészen nyolcadik első félévéig.

Cast: -Mi történt akkor?

Rosa: -Egyre zárkózottabb lett,nem mondta el mi nyomasztja,mindig terelte a témát.De igazából azon kaptunk össze hogy volt egy fiú,Roger.Eszméletlen jól nézett ki méz szőke haj,barna szem...

Cast:-Rosa!

Rosa:- Oké,a lényeg.Bele estem tetszett hogy egy nálam 5 évvel idősebb srác érdeklődik utánam.Lexy viszont átlátott rajta.Megpróbált lebeszélni,mondván hogy csak az ágyba kellenék neki.Én viszont nem hittem neki...aztán itt véget ért a barátságunk.Bár elég hamar rájöttem milyen hülye voltam.De nem lehetett mit tenni.Nem bocsájtott meg nekem.Meg sem hallgatott.Aztá  az ofő be jelentette hogy az oszály létszám nem 27 hanem 26.Elköltöztek.

Cast: -Értem.Kösz hogy elmondtad.

Rosa: -Egyébként ő jól van?

Cast: -Nem mondanám.Szótlan,nem barátkozik,egéaz nap úgy tesz mintha egyedül lenne.

Rosa: -Hívj ha bármi van.És kösz hogy figyeltek rá.

Cast:- Alap.Na szia.

 

Azzal vonalat bontott...

 

Leigh: -Rosa minden rendben van?

Kérdezt tőlem bársonyos hangjában pedig aggódást vélek felfedezni.

Rosa: -Mi van ha sosem bocsájt meg.

Leigh: -Nem lesz semmi baj.

Azzal magához vont,és átölelt.

⊙Rosalia szemszög vége.⊙

Megosztás a facebookon