■Castiel szemszög■

Éppen elvoltam mélyülve az önmarcangolásba,amikor Lysander egyszer csak feltünt mellettem.

 

Lysander:-Jól vagy?

Castiel:-Mi a francot művelsz?HOL VAN LEX?!

Lysander:-Nyugalom!Egy rokona eljött érte.Azt mondta ott lesz most egy ideig.

Castiel:-De ha bármi baja lesz...akkor én..

Lysander:-Gyere!Lexy kikötötte hogy figyeljek rád, szóval indulás!

Castiel:-Mégis hova?

Lysander:-Valakinek ügyelni kell a házra amíg Lexy nem tud,és mi is ott lakunk már különben,szóval gyere!

Castiel:-Oké.Oké.

 

Lassan feltápászkodtam,és beültünk Lys kocsijába,de nem igazán tudtam megnyugodni.Csak hallgattam a fejemben zakatoló gondolatok tömkelegét.

 

 

~Mi van ha Lexnek baja esik?Ki védid meg?Én sem tudtam..Cserben hagytam..De mi van ha....Nem!Nem gondolhatok ilyesmire.Biztosan gyűlöl..De Lyst mehkérte hogy figyeljen.....Aggódik?!Én aggódom........

 

 

Ez így ment egészen addig míg a házhoz nem értünk, Lysander nem szólt hozzám,tudja hogy ilyenkor nem ér semmit amit mond.Az ágyba dőlve viszont olyan hajnaltájt elnyomott az álom.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Egy ágyban fekve ébredtem.Azt sem tudtam hogy kerültem oda.Csak Max vérfagyasztó monológjára emlékszem,de semmi másra.Próbáltam fejben összerakni a történteket,de egy éles hang megszakított ebben.

 

Maxim:- Ó,hát felébredtél?

 

~Csak nyugalom,légy higgadt!Ne lása hogy félsz!

 

Lexy:-Mi történt?

Maxime:-Nagy bánatomra,nem az amit szerettem volna..Elájultál.Biztosan nagyon ijesztő lehettem tegnap.

 

Mondta mindezt már már nevetve,és közben kéjesen az ajkába harapott. Én pedig végre fellélegezhettem.

 

~Hát nem történt semmi.

 

Gondolom látszódhatott az arcomon a megkönnyebültség,mert ami ezután történt..

 

Maxime:-Akarlak!

 

Megint megfagyott ereimben a vér.

 

~Most mégis mit tegyek?

 

Maxime nekiállt vetkőzni.De látta hogy én értetlenül fekszem még.

 

Maxime:-Vagy te is vetkőzöl vagy segítek.

Lexy:-Amm...én..

Meg sem várta a válaszomat.

 

 

 

Maxime:-Segítek.

  

 

 

 

Minden ruhám pillanatok alatt a padlón találta magát.Össze szorítottam a szeme,nem tudom hogy mire vártam,talán ha kinyitom már nem lesz baj.Vagy csak nem akartam tudni semmiről.Maximot eh nem zavarta.Csak nevetni kezdett.

 

Maxime:-Ne mond azt hogy még szűz vagy.

 

Nem reagáltam semmit.

 

Maxime:-Ez remek!Enyém az első alkalom.

 

Félre fésülte a hajamat,és belecsókolt a nyakamba.Aztán pedig simogatni kezdet.Majd végül, belém hatolt.Iszonytos nagy fájdalmat éreztem,és nyílván hangot adtam fájdalmamnak.Mire ő csak még durvább volt.Nem érdekelte őt semmi,amit én éreztem.Csak az arcomba nevetett.Nekem meg csak folytak a könnyeim.Aztán..aztán már csak azt éreztem hogy rámfeküdt,majd lassan legördült rólam.Végül még mindig lihegve megszólalt.

 

Maxime:-Okos kislány.Tudom hogy élvezted.

 

Aztán rám nézett.

 

Maxime:-Majd megszokod.De most öltözz!Negyven perced majdt be érni.Van taxi pénz az asztalon.Este várlak.

 

~Castiel...

Megosztás a facebookon