El sem tudok hinni semmi azokból a dolgokból amik történtek.De nem is akarok.Castiellel nem mozdultunk egy jó darabig,aztán ki hallgattak bennünket a rendőrök,az is eléggé megrázó élmény volt,és elég sokszor szünetet kellett tartani miattam.Nehéz volt beszélni a történtekről.Miután végeztünk a rendőrségen,elmentünk a belvárosi ,,menedék",lakásomba.Pihennümk kellett,mert délután lesz Castielék koncertje,és a Párizsi piano.Napközben nem voltam valami beszédes kedvemben,de Cast ezt megértette,úgyhogy békén hagyott.Gyorsan eltelt ez a nap.Már el is indultunk a versenyemre,a Vörös úgydöntött hogy bevisz a Piano helyszínére.

Castiel:-Biztos hogy ne maradjak itt?

Lexy:-Biztos.De köszönöm,majd találkozunk!

Castiel:-Lex,egy kalappal!

Erre én csak mosolyogtam és intettem neki.
Mikor beléptem a terembe,és megláttam ugyan azokat az arcokat akikkel volt már szerencsém korábban találkozni,kicsit feltört a régi verseny emléke.Amikor nem tudtam rendesen játszani.Emlékszem hogy a versenyt megelőző napon anyámék törtek,zúztak otthon...Akkora perpatvart csináltak hogy még a rendőrséget is kihívta valaki.Nekem meg kialvatlanul és idegesen kellett három órát utaznom otthonról azért hogy leszerepeljek.

~Elfogok úgy jönni valaha ide,hogy elötte nap nem történik semmi?

Már másfél órája vártam hogy mikor következem,amikor végre szólítottak.Kimentem a színpadra,beültem egy gyönyörűszép zongora mögé,úgy hogy szemben volt velem a közönség,de én csak a vörös rózsacsokorra figyeltem,amit a hangszeren helyeztek el.Majd végül nekiálltam játszani,a  dalt,amit a műsorvezető be sem mondott rendesen,csak annyit mondott:

-A most követkető fellépő Lexy Black,a Sweer Amoris gimnázium tanulója.Igen,jól hallották nem zene iskolás.Ebből kifolyólag kérem tekintsenek el a dalválasztásától,valami egészen szokatlannal készült.Fogadják szeretettel!

 
~Barom.

Egy mély levegőt vettem,majd játszani kezdten a Leander Rising zenekar egyik dalát.
Egészen jól ment,csak egyszer remegtek meg az újjaim,de nem ütöttem félre.Amikor befejeztem felálltam,de amit akkor láttam nem akartam elhinni.Megfordultam ,majd szinte ráestem a kis padra ahol eddig ültem.Hirtelen nagyon rosszul lettem.

 

A zsüriben ült, Maxime...

Engem hátravittek a szervetők,igazából beszéltek hozzám,de egy szavukat sem értettem.Annyira csapongtak a gondolataim,hogy tényleg nem tudom hogy mi történt.Aztán mégis értettem valamit abból ami körülöttem történt.Két szervező beszélgetését.

-Valamit csinálnunk kell ezzel a lánnyal.

-Várj,miért is kell másképp kezelnünk mint a többi versenyzőt?

-A polgármester fiának a barátnője.

-Maximenak?

-Ahogy mondod.

Ezt hallva, azon kezdtem gondolkodni hogy jussak ki innen.
Aztán amikor már nem figyeltek rám,eltudtam menni a csarnokból.Amint kiértem az utcára,Maximot pillantottam meg,éppen akkor tuszkolták be a rendőrautóba.Ettől nagyon megkönnyebültem.

Szóval most irány a srácok koncertje!

Taxit fogtam,egészen gyorsan oda is értünk.
Kiszálltam és rögtön besiettem a koncert terembe.

Dübörgött a zene,iszonyat hangos volt.Minden egyes hangba belerezzentem.
Szívemszerint közelebb mentem volna a szinpadhoz,de hogy őszintelegyek,tudtam hogy a 148centimmel nem sokra mentem volna ezügyben.Szóval nem feltétlen egy pogózó tömeg közepén szeretném kilehelni a lelkemet.Így meghúztam magamat az ajtó és ez egyik italospult között.Már itt lehettem vagy tizenöt perce,amikor ráeszméltek hogy végig Castielt bámultam.

~Én mégis mia..Mi a frászt csinálok?!

Gyorsan levontam a legésszerűbb következtetést amit csak lehetett.

~Oké.Ezekszerint megbolondultam.Fel kellene hívnom a dokimat..


Igaz hogy alig 3 vagy 4 percre de teljesen elkalandoztam,sikeresen feĺbolygattam az érzelmeim mocsarát,és ettől ezen estén már másodszorra nagyon rosszul lettem.Az utolsókép ami még megvan hogy a szimpadfelé nézek,aztán össze esem és az embertömeg töredéke felém fordul.

<Castiel szemszög>

A komcert elött nagyon ideges voltam,aggódtam Lexyért.Még a versenyszervezőit is kétszer felhívtam hogy minden rendben van e vele.
De mind a kétszer megnyugtattak.Aztán amikor a bandával végre kiálltunk, elmúllott ez az érzés.Ilyenkor nem létezik számomra más, csak a színpad.

Nagyon jól toltuk,nagyon nagy volt a tömeg is.

Már csak két szám volt hátra,amikor a hátsó sorokban mozgolódni kezdtek az emberek.És mintha eléggé tanácstalanok lennének. Ezt Lys is észrevette,leálltunk a dal közben.

 

Lysander:-Hé!Emberek!Mi történik ott hátul?

 

Senki nem szólt semmit,csak az egyik pultos srác ugrott ki az italbár mögül,hogy lássa mi is történt.Mi pedig a színpadról már csak annyit láttunk hogy felemel egy lányt.Aztán amikor a fényre vitte láttuk meg hogy Lexy az.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Otthon ébredtem fel,egy kart éreztem a derekamon.Egy másodpercre megijedtem.Aztán megismertem azt a kezet,Castielé volt.

 

Én meg csak feléfordultam és a fejemet a mellkasába fúrtam. Úgytünt hogy alszik,de valójában tévedtem.

 

Castiel:-Felébredtél?

 

 

Én csak megráztam a fejemet.

Erre ő halkan kacagott eggyet,puszit nyomott a fejemre,és mégjobban magához vont. És lágyhangon szólt..

 

Castiel:-Szép álmokat Hercegnő!  

   

Megosztás a facebookon

 Elindultam ki a lakásból.De nem hívtam taxit,inkább sétáltam rgy darabig,majd buszra szálltam.Annyira felzaklattak a történtek,hogy már a belső hangom is megszünt.Nem gondolkoztam,nem gondoltam semmire.Nem éreztem semmit,teljesen kiürültem.Így kóvájogtam jó darabig a városban.Mitsem törődve azzal hogy már eléggé elkéstem a gimiből.Az utam a földalattiba vezetett.Amikor leértem csak egy dolgot éreztem.Fájdalmat.

Aztán észrevettem hogy nem csak én vagyok ilyennállapotban.Castielt pillantottam meg.Azt a fiút akit mindenki rendíthetetlennek lát.Azt aki miattam tört meg.Akivel kezdetektől fogva meg volt a közös hang.
Nem igazán tudtam mit csináljak.Hát nem tettem semmit,csak felszálltam a járműre.Cast is felszállt.Én meg nem bírtam megállni.Oda mentem hozzá.



Castiel:-Lex?!

Lexy:-Szia.

Castiel:-Kérlek,bocsáss meg!Én csak,....én..

Rámosolyogtam,őt ez látszólag meglepte.

Lexy:-Semmi rosszat nem tettél.Nem haragszom!

Láttam az arcán a megkönnyebülést,és egy bátortalan féloldalas mosolyt.Aztán beleturt vörös loboncába,és így szólt:


Castiel:-Basszus Lex,ha tudnád hogy mennyire örülök hogy ezt mondod.De biztos hogy jól vagy?Olyan,olyan másnak tűnsz...Jézusom!Te sírtál?!Mi történt?

Lexy:-Semmi.Semmi nem történt.

Castiel:-Ha történt volna elmondanád?

Az arcomat a tenyerembe temettem a kérdése hallatán.

Lexy:-Kérlek,had ne keljen hazudnom!

Hallottam hogy egy hatalmasat sóhajt,aztán magához vont.

Castiel:-Mindig itt leszek neked,ha elszeretnéd mondani.

Lexy:-Castiel....

Így voltunk még egy darabig,aztán leszálltunk .Én pedig egy fél óra néma ülldögélés után,mindent elmondtam Castielnek.Elösször dühös lett,aztán pedig csak az aggodalom jelei futottak végig az arcán.

Castiel:-Lexy.. Megoldjuk.

Felhívta a zsarukat.

Castiel:-Vége.Elkapják,nyugodj meg!

Castiel:-Csak egy dolgot nem értek..Miért mentél bele?

Lexy:-Azt mondta hogy így békén hagy téged..akarom mondani titeket.

Castiel:-Basszus Lex...

~Castiel...

Megosztás a facebookon

   ■Castiel szemszög■

Éppen elvoltam mélyülve az önmarcangolásba,amikor Lysander egyszer csak feltünt mellettem.

 

Lysander:-Jól vagy?

Castiel:-Mi a francot művelsz?HOL VAN LEX?!

Lysander:-Nyugalom!Egy rokona eljött érte.Azt mondta ott lesz most egy ideig.

Castiel:-De ha bármi baja lesz...akkor én..

Lysander:-Gyere!Lexy kikötötte hogy figyeljek rád, szóval indulás!

Castiel:-Mégis hova?

Lysander:-Valakinek ügyelni kell a házra amíg Lexy nem tud,és mi is ott lakunk már különben,szóval gyere!

Castiel:-Oké.Oké.

 

Lassan feltápászkodtam,és beültünk Lys kocsijába,de nem igazán tudtam megnyugodni.Csak hallgattam a fejemben zakatoló gondolatok tömkelegét.

 

 

~Mi van ha Lexnek baja esik?Ki védid meg?Én sem tudtam..Cserben hagytam..De mi van ha....Nem!Nem gondolhatok ilyesmire.Biztosan gyűlöl..De Lyst mehkérte hogy figyeljen.....Aggódik?!Én aggódom........

 

 

Ez így ment egészen addig míg a házhoz nem értünk, Lysander nem szólt hozzám,tudja hogy ilyenkor nem ér semmit amit mond.Az ágyba dőlve viszont olyan hajnaltájt elnyomott az álom.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Egy ágyban fekve ébredtem.Azt sem tudtam hogy kerültem oda.Csak Max vérfagyasztó monológjára emlékszem,de semmi másra.Próbáltam fejben összerakni a történteket,de egy éles hang megszakított ebben.

 

Maxim:- Ó,hát felébredtél?

 

~Csak nyugalom,légy higgadt!Ne lása hogy félsz!

 

Lexy:-Mi történt?

Maxime:-Nagy bánatomra,nem az amit szerettem volna..Elájultál.Biztosan nagyon ijesztő lehettem tegnap.

 

Mondta mindezt már már nevetve,és közben kéjesen az ajkába harapott. Én pedig végre fellélegezhettem.

 

~Hát nem történt semmi.

 

Gondolom látszódhatott az arcomon a megkönnyebültség,mert ami ezután történt..

 

Maxime:-Akarlak!

 

Megint megfagyott ereimben a vér.

 

~Most mégis mit tegyek?

 

Maxime nekiállt vetkőzni.De látta hogy én értetlenül fekszem még.

 

Maxime:-Vagy te is vetkőzöl vagy segítek.

Lexy:-Amm...én..

Meg sem várta a válaszomat.

 

 

 

Maxime:-Segítek.

  

 

 

 

Minden ruhám pillanatok alatt a padlón találta magát.Össze szorítottam a szeme,nem tudom hogy mire vártam,talán ha kinyitom már nem lesz baj.Vagy csak nem akartam tudni semmiről.Maximot eh nem zavarta.Csak nevetni kezdett.

 

Maxime:-Ne mond azt hogy még szűz vagy.

 

Nem reagáltam semmit.

 

Maxime:-Ez remek!Enyém az első alkalom.

 

Félre fésülte a hajamat,és belecsókolt a nyakamba.Aztán pedig simogatni kezdet.Majd végül, belém hatolt.Iszonytos nagy fájdalmat éreztem,és nyílván hangot adtam fájdalmamnak.Mire ő csak még durvább volt.Nem érdekelte őt semmi,amit én éreztem.Csak az arcomba nevetett.Nekem meg csak folytak a könnyeim.Aztán..aztán már csak azt éreztem hogy rámfeküdt,majd lassan legördült rólam.Végül még mindig lihegve megszólalt.

 

Maxime:-Okos kislány.Tudom hogy élvezted.

 

Aztán rám nézett.

 

Maxime:-Majd megszokod.De most öltözz!Negyven perced majdt be érni.Van taxi pénz az asztalon.Este várlak.

 

~Castiel...

Megosztás a facebookon

 

Amikor kiszáltunk,egy eléggé barátságtalan környék fogadott,így lévé hogy éjszaka volt,méginkább taszítónak tünt.Maxim egyszer csak nekivágott egy épület falának.Akkora erővel taszított neki, hogy mindenem belesajdult.

 

 

 

Maxime:-Elösször is tisztázunnk néhány dolgot!Amikor azt mondom hogy akarlak,akkor te jössz és hagyod magadat.Amikor azt mondom hogy elmegyek,nem kérdezel!Ja és mégvalami,mivel nagyon feltünő lenne ha nem jársz be az iskolába,ezért továbbra is járni fogsz,de nem beszélhetsz senkinek semm rólam,vagy arról hogy mit csinálok veled.Mert ha én megtudok bármi rosszat is,az ölebedet ki fogom csinálni.Értve vagyok?!

 

Nagyon féltem,nem hittem hogy egy hangot is ki tudna addig adni a torkom amíg ez a hatalmas gombóc benne van.Így csak bólintottam.

 

 

Maxim:-Okos kislány.

 

Mondta ez a görény,olyan széles mosolyal,melyet szerintem még ő sem látott a tükörben. Csak egy nevet ismételgettem magamban,szinte már elhaló hangon.

 

 

~Castiel..  

 

Megosztás a facebookon

Lysander:-Lexy...Szerintem ez nem a legjobb ötlet.És Castiel is megkért engem hogy ne veszítselek szemelől.

Lexy:-Lys,te is tudod hogy Castielnek van rád szüksége.Miért nem akarod ezt belátni?

Lysander:-Igazad van.De biztos hogy megleszel?

Lexy:-Igen biztosan.

Én csak némán bólintottam majd néztem ahogy Lexy pakolni kezd egy nagyobb utazó táskába.

 

~Lenyűgöző ez a lány,egy ilyen helyzetben sem a saját maga jobblétét keresi,és hogy aggódik Castért.

 

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

 

~Oké.Ezek szerint jól sikerült az elöbb a higatságomat szinlelnem.Remélem Castiel rendben van...

Lexy:-Ne ijed majd meg, ha egy ideig nem találkozunk.

Lysander kérdően tekintett rám.

Lexy:-Tudod egyrész készülnöm kell a zongora versenyre,másrészt viszont így nem fog a kőzeletekben keresni Maxime.

Lysander:-Meg Castnak is jobb lesz így.

Lexy:-Mi?

Lysander:-Ezt gondolod igaz?

Lexy:-Mindenkinek jobb lesz egy kis szünet..Én viszont most megyek, itt van már David.Szóval szia Lys.

.Lysander:-Vigyázz magadra!

 

Kisétáltam az ajtón,majd beszálltam a kocsiba.De mellettem nem Dav üllt,hanem az akit mogyoró barna hajával korábban helyesnek ítéltem,aki azóta azon van hogy tönkretegye az én és a körülöttem lévő emberek életét,aki miatt Cast iszonyat ramaty állapotban van valahol...

 

Maxim:- Látod Angyalom,megmondta hogy úgy is nálam fogsz kikötni.

 

Mondta ezt egy ocsmány és perverz mosolyal a képén.

 

 

 

Maxime:-Na mi van?Már nem is üdvözölsz?Hát jó,ha te engem nem akkor majd én téged igen.

 

Ugyan azt csinálta mint a legelső találkozásunknál,belecsókolt a nyakamba. Aztán pedig elhajtott.Csak ezuttal én is a kocsiban voltam.És a csóktól sem enyhe izgalom és zavar jött rám,hanem undor és félelem.De ezt kell tennem,mindenkinek így lesz a legjobb.Legalább is,nem fogja bántani Castielt. Hogy mégis mi ez az egész?Azt én sem tudom.De amikor üzenetet írtam ennek a kígyónak,úgy éreztem helyes az,amit teszek.

 

 ,,Lexy:-Maxim,ha valóban akarsz gyere el értem,az ajtó elött várj!ÉS SOHA,DE SOHA TÖBBÉ NEM MENJ A BARÁTAIM KÖZELÉBE!

Maxim:-Megegyeztünk! "

Megosztás a facebookon

♤Lysander szemszög♤

Már éppen vissza értem Lexy házához,amikor megláttam hogy a bejárati ajtó tárva nyitva.Így hát felfutottam, az emeletre.Amikor benyitottam Lex szobájába egy kétségbe esett lányt láttam felhúzott térdekkel zokogni.

 

Rögtön oda is siettem mellé.

Lysander:-Lexy nyugodj meg!Mi történt?

Elösször nem akart válaszolni nekem,aztán pedig hirtelen átkarolta a nyakamat,és úgy kezdett a könnyeivel küzködve beszélni.

 

 

 

 

Lexy:-Castiel..

Lysander:-Mi van vele?

Lexy:-Lys,én ezt nem,...nem értem.

Lysander:-Nagy levegő, és mesélj!

Lexy:-Castiel...Castiel olyan furcsa volt. Elkapott és meg akart...meg akart engem..meg akart erőszakolni.De aztán ki bukott, és azt mondta hogy sajnálja de nem tudja megtenni,és elrohant.

Lysander:-Te jól vagy?

Lexy:-Igen.

Lysander:-Nem tudom hogy mi folyik itt,de az bizos hogy utána fogok járni.

Lexy:-Rendben.Kérlek mond el ha megtudtál valamit.

Lysander:-Természetesen.

Kimentem a ház udvarára,és a válaszokért a barátomat hívtam.Szinte rögtön fel is vette .

Castiel:-Lys!Szörnyű dolgot tettem.

Lysander:-Nyugodj meg!Ő jól van.Csak miattad aggódik.

 

 

 

 

Castiel:-Lehet hogy most jól van,de ne tudtam megtenni...

Lysander:-Castiel érthetően!

Castiel:-Vele vagy?

Lysander:-Bennt van a házban.De mi folyik itt?

Castiel:-Menj be hozzá,és hívj át még valakit!

Lysander:-Rendben,de utána elmondod mi folyik itt?

Castiel:-Igen,igen.Csak menny már!

Bementem és Cast kérése miatt áthívtam Armint, mert tudtam hogy jóban van Lexyvel.

Armin:-Sziasztok.Minden oké?Miért kellet ide rohannom.

Lysander:-Ezt még mi sem tudjuk.Castiel adta ezeket az utasításokat.

Armin:-Héj,Lys!Lexyvel mi történt?

Elmeséltem Arminnak a történteket,úgy hogy Lexy is végig hallott minden szót.De nem reagált semmire.

Lysander:-Lexy,biztos hogy jól vagy?

Hihetetlenül szörnyen festett,olyan volt mintha valaki kiszívott volna belölle minden élet erőt.

Armin:-Lexy?!

Lexy:-Persze...Azt hiszem.....lezuhanyzom...

Azzal be is fordult a fürdőbe.Én pedig ismét hívtam Castielt.

Lysander:-Beszélj!Hol vagy?

Castiel:-Lexyvel vagy?

Lysander:-Zuhanyzik.

Castiel:-Ide figyelj!A te dolgod az,hogy megvédd!Mindenhova kísérd el,egy percre sem tévesztheted szem elöl!

Lysander:-Mégis miről..

Castiel:-Maxime még mindig vadászik rá.Mert gyenge voltam azt tenni amit kért.

Lysander:-Ő kért meg hogy ezt tedd Lexyvel?

Castiel:-Igen...De most le teszem.

Lysander:-VÁRJ!

Letette.

Lexy pedig ki jött a fürdőből.

Lexy:-Castiel?

Lysander:-Jól van.Sajnálja amit tett.Maxime parancsolt rá..

Lexy:-Armin köszi hogy el jöttél,de most már menj haza.

Armin:-Rendben lesztek.

Lexy:-Persze.Szia!

Armin intett és elment.

Lysander:-Most még is mit akarsz csinálni?

Lexy:-Lys..Azt hiszem el kellene tünnöm ebből a házból,legalább egy időre.

Lysander:-De még is hova akarsz menni?

Lexy:-Alexandernek van egy fia,vagy is igazából három de csak egyiküket ismeri.Várj...te ezt így nem érted..Alexander anyám élettársa,na és az ő fiához megyek.Nem lakik túl messze.Igazából a város másik végében,de mindegy.Ott leszek.Kérlek keresd meg Castielt,és vigyázz rá!Én elmegyek...

 

 

Lysander:-Lexy...

Megosztás a facebookon