~Rosa...Én nem tudom,hogy meg tudok-e bocsájtani.Vagy ha meg bocsájtok...De hát már meg tettem,de bízni,...bízni nem hiszem hogy tudni fogok.

 

Tudtam hogy Rosa nincs a közelben mert el ment,de még is éreztem hogy valaki figyel.Ezért össze gyürtem a levelet amit pár perce tanulmányoztam,és nemes egyszerűséggel ki dobtam az ablakon,és mikor vissza ültem végig néztem az osztályon,és az osztálytársaimon.Egy kék hajú harsány öltözetű fiú figyelt engem,és egészen szomorúnak tűnt.Én viszon furcsáltam hogy még akkor sem kapta el a tekintetét amikor a szemébe néztem.Továbra is figyelt engem.Aztán hirtelen meg indult felém.Majd le últ Castiel helyére,és mikor látta hogy a zenét nem áll szándékomban le állítani,ki húzta a fülesem.

 

-Szia!Én Alexy vagyok.

Lexy: -Szia.Lexy.

Alexy:-Tudom.

 

~Rendesnek tűnik,meg próbálok én is az lenni.

Lexy:- Szeretnél valamit?Vagy tudok valamiben segíteni?

 

Erre ő el mosolyodott.De nem úgy mit a srácok álltalában,ő bájos volt.

 

Alexy:- Igen.Tudom hogy nem kellene bele szólnom,de Rosa fontos nekem.Szeretném ha nem haragudnál rá.

Lexy:-Tudod,én nem haragszom.

Alexy:-Tényleg?!

 

~Nagyon meglepődött.Eléggé vicces látvány... Nem nevettem ki, megmosolyogtam és csak bólíntottam.

 

Lexy:-Nagyon kedves tőled hogy ennyire törődsz Rosalyával.Köszönöm.De most ha nem haragszol,én megyek.

 

Fel álltam és el indultam az ajtó felé.

 

Alexy:- Mi?!Szivesen.De várj!Fél perc és csöngetnek!-kiáltotta utánam.

Lexy:-Tudom,de fizikán nem kívánatos személy vagyok.

 

~Mit is csináljak?Elvileg van itt zene terem nem?Játszhatnék is valami dalt.Elöbb viszont kell találnom valakit aki meg mondja merre van a zene terem.Várjunk!Nataniel.Azt mondta bármiben segít.Biztos a dök-ös teremben van.

 

El indultam hát a dök irányába és be kopogtam.

 

Nataniel:-Szabad!

Lexy:-Szia.Bocs a zavarásért.

Nataniel:-Lexy?Szia.Miben tudok segíteni?

Lexy:- Csak azt szeretném megkérdezni,hoyg meg tudnád e mondano nekem hogy merre van a zene terem?

Nataniel:-A második blok,földszíntjén a 45-ös terem az.

Lexy:-Köszönöm szépen.Nem is zavarlak tovább.Szia!

Nataniel:-Nincs mit!Szia!

 

~45-ös terem.Mondhatta volna hogy itt szemben.

Mosolyogtam magamban Nataniel pontosságán,amíg a kották közt kutattam.El tartott egy ideig míg meg találtam a  moonligt szonáta.Ami egyszerűen gyönyörű.Hát le ültem a zongora mellé és játszani kezdtem.

Így még sosem játszottam,ennyire felszabadultan és boldogan.Csak repült az idő,és szállt a dal.Mikor az utolsó hangot is le ütöttem meg szólalt a csengő.A hátam mögül pedig hangos tapsolást hallottam.

 

~Mi a...?!

 

Mikor meg fordultam nem akartam hinni a szememnek.Egy csomó ember állt velem szemben,és a terem ajtaja is tárva volt és még ott is egy rakat ember állt.

 

Igazgatónő:-Kisasszony!

 

~Hát most vagy végem,vagy meghalok amiért nem vagyok órá,és másokét pedig meg zavartam.

 

Lexy:-Igen?

 

Igazgatónő:-Ugye tudja, hogy az egész iskola öntöl zengett.

Lexy:-Azt hittem hangszigetelt a terem.

Igazgatónő:-Nem, nem az.De ne aggódjon kedvesem.Csodálatos volt!Éppen ezért kapcsoltuk be az iskolai rádiót.Így én még sennkit nem hallottam játszani mint őnt.De nem zeneművészeti szakon van,ha jól emlékszem.

Lexy:-Képzőművészetin.

Igazgatónő:-Pedig lenne jövője a szakmában.Igaz Mr.Betranche?   

Mr.Betranche.:- Valóban agy kár,nagyonagy kár,hogy nem a diákom kedves...

Lexy:-Lexy Black.

Mr.Betranche:-Black kisasszony nem lenne kedve át jönni az én osztályomba?

Lexy:-Nem, köszönöm.Mennem kell,órám lesz viszlát.

 

Azzal gyorsan ki slisszoltam a teremből,míg mielött bárki bármit mondhatott volna.Be csengetés után éppen Mr.Frazie elött értem be a terembe,egészen konkrétan látta hogy a folyosón futok és meg várt.Gyorsan le ülltem Castiel mellé.Közel hajolt hozzám és a fülembe súgott.

 

Castiel:-Hallottad a dalt?

Lexy:-Mármint?

Castiel:-A  Beethoven dalt.

Lexy: -Ja,azt...Igen,hallottam.

Castiel:-Tudom hogy te voltál.

Lexy:-Mi?Honnét veszed?

Castel:-Épp a folyosón voltam amikor,Mr.Betranche meg kért hogy kapcsoljalak be a hangosba.

Lexy:-Értem.

Castiel:-Iszonyat jó volt.

Lexy:-Örülök.De most ha nem haragszol szeretnék figyelni.

 

Mr.Frazie éppen nagyon magyarázott amikor az igazgatónő be jött a termünkbe.

 

Igazgatónő:-Elnézést hogy zavarom az órtáját Mr.Frazie,de az egyik diákjához jöttem.Black kisasszonyhoz.

 

~Mivan?!

 

Igazgatónő:-Kisasszony el olvastam az aktályát.

Lexy:-Az aktámat?

Igazgatónő:-Igen.Tudja érdekelt a zenei múltja,ezét olvastam az aktáját.Viszon elég sok érdekes dolgot olvastam ott.Miért nem monta hogy ennyire részt vett a közösség oszkopos tagjaként?

Amber:-Pfff.Ez mint a közösség tagja?Igazgatónő biztos jó aktát olvasott?

Igazgatónő:-Ha tudni szeretné Amber kisasszony,Lexy diákelnök,énekkark tag,könyvtár,rajz,kézműves és elsősegély szakkörre is járt.Emellett gyakran szerepelt az iskolai műsorokon.Első helyezést ért el mesemondó versenyen illetve irodalmi pályázaton és vers mondó versenyen.Rajz pályázatokon kétszer második helyezett illetve egyszer külön díjjas lett.Atlétika versenyen csapattal kétszer 3.helyezést ért el a körzeti versenyen.A futtbal és a kosár csapat tagja volt,valamit verseny szerűen úszott.Illetve zongorán és gitáron is játszik,dalokat és verseket,novellákat ír.Valamint az iskolai rádió műsorvezetője volt.

 

Natniel:-Wáoo!

 

Az egész osztály egy emberként fordult felém elképett arcal.Nem akarták el hinni amit hallottak.

 

Lisander:-Ez mind igaz?

 

Rosalia:-Igen igaz.Viszont az önkéntes munkátt el felejtették bele írni az aktába.

Lexy:-Ezek a dolgok túl vannam értékelve,és fel vannak nagyítva.

Nataniel:-Hogy érted?

Lexy:-A foci csapat tagja egy hétig voltam,és csak fél évig jártam kézmüvesre,meg egy évig elsősegélyre és könyvtárra...

Igazgatónő:-Azért jöttem, hogy meg kérjem vegyen részt az iskola életében.

Lexy:-Sajnálom,de végeztem már az ehez hasonló dolgokkal.

Igazgatónő:-Ez esetben az iménti nem kérés volt,hanem utasítás.

Lexy:-A válaszom akkor is nem.

 

 

A középkorú nő vészjóslóan el mosolyodott.Komolyan mondom meg ijedtem.

 

 

Igazgatónő:-Ez esetben,én jelölöm ki azon területeket ahol részt kell vennie.Viszlát!

 

A vén banya kámforrá vált,olyan gyorsan fordított hátat.Én pedig csak a fejemet bele vertem a padba,és ott is hagytam.

 

~Ez a nő bolond!Hihetetlen!Én meg ölöm....

 

Mr.Frazie:-Lexy minden rendben?

 

Lexy:-Nem éppen...

 

Mr.Frazie:-Ne agódj!Biztosan csak egy területről lesz majd szó ahol részt kell venned.

 

Lexy:-Remélem...

Megosztás a facebookon

  ⊙Lexy szemszög.⊙

Ma csodásan süt a nap.Még a madarak is csicseregnek,bár kicsit meleg van.Ez mondjuk nem meg lepő július közepén.

Lexy: -Dan!Dan!

Dan:-Mi van?

Lexy: -Tudod ma szép idő van....

Dan: -Szóval ki akarsz menni valamerre igaz?-sóhalytotta Dan.

Lexy: -Igen,még szép!

Már éppen kezdtem örülni amikor...

Dan:-Bocs hugi,ma nem jó.A srácokkal már meg beszéltünk valamit.

Lexy:-Oké.A szobámban leszek.

Dan:-Majd legközelebb!

Kiáltota utánam a bátyám.Régen nagyon jól ki jöttünk,csak aztán más lett a baráti körünk.Nagyon más.Den gyakran csinál olyan dolgokat,amiket más éppeszű ember nem tesz.

~Szuper.Akkor maradt a tv.

Estig néztem a tv-t,amíg a bátyám haza nem ért.Még nem beszéltünk ma reggel óta.Úgyhogy a lépcsőhöz mentem hogy megvárjam.

Liana(Anya): -Hol van a szemüveged?

Dan:-Mit tudom én.

Liana:-Rémy-nél  hagytad?

Dan:- HAGYÁL MÁR BÉKÉN A KURV@ ÉLETBE!MÉRT KELL MINDIG B@SZOGATNI?! MI?!

 

 

 

~Ez meg mi ?

Megremegtem a lépcsőnél állva. Dan hirtelen a konyhába rohant.Magához kapott egy nagyméretű kést,és meg sem állt vele a fürdőszobáig.Ahol magára csapta az ajtót.

~Mi történt a bátyámmal?JÉZUSOM?!MIT AKAR AZZAL A KÉSSEL?!

Lexy:- Anya!Ő meg...-kérdeztem zokogva-Ő meg mégis mit csinál?

De anyám ügyet sem vetett rám.Csak a bátyámat szólongatta.

Liana:-DAN!DAN,NYISD KI!

Dan:-TÜNJ INNEN!HAGYJ BÉKÉN!

Liana: -Tedd le legalább azt a kést!

Dan: -TAKARODJ!

Liana:-Jó én kihívom a rendőrséget.

Mondta maga elé kétségbe esetten anyám. Én meg csak zokogtam a padlón üllve.Mozdulni sem tudtam a félelemtől.Apám beszélt hozzám a telefonba,próbált nyugtatni engem.A rendőrök gyorsan ki értek,és ki is szedték őt onnan.Én ekkor köszöntem el apámtól.Dant ki kísérték a lakásból majd beszéltek vele a teraszon. Közben az egyik köpcös fickó be jött hozzám,és meg kérdezte hogy engem nem bántott -e.

Lexy: -Nem.Csak nagyon meg ilyedtem....

Ezt hallva magamra hagyott.Ki ment anyámékhoz.A bátyám meg közben már be jött a házba.Gondoltam oda megek hozzá.Csak így ,,rá nézek" szinten.De amit akkor láttam....

A bátyám,aki a védelmezőm,akire fel nézek...a szemem láttára a fejét a plafonfelé fordította,és a kést a két kezével a melltaksa felé engedte.Én futottam a teraszra.

Lexy:-LE AKARNA SZURNI MAGÁT A KONYHÁBAN!

A rendőrök megint beszéltek vele,én pedig fel hívtam Rémy-t.

Rémy:-Hogy mit csinált?

Lexy:-Kérlek gyere,és beszélj vele.

Rémy:-Öt perc és ott vagyok.

Lexy:-Köszönöm.

KInt vártam,és alig három perc volt csak,feltünt a kapuban Rémy.Ahogy megláttam izmos alakját közeledni egy kicsit meg nyugodtam.Rémy mikor mellém ért át ölelt.Én meg fel nézte  rá,bár nem ő a legmagasabb ember a világon,de az én 148cm-em nél jóval magasabb volt  nálam.Hogy a fiú mellettem volt,ez nagyon meg nyugtatott,tudtam hogy már minden rendben.

Rémy:-Jól vagy?

Lexy:- Igen,csak meg ilyedtem.

Rémy:- Nyugalom,itt vagyok.Dan pedig jól van.

Lexy:-Tudod hogy bízom benned.Kérlek légy őszinte.Szívtatok ma valamit?

Rémy:-Nem,ma nem.

Lexy:-Biztos?

Rémy:-Igen.Két napja elfogyott.

Lexy:-Beszélsz vele?

Rémy:-Igen.

Rémy és Dan úgy beszélgettek mint máskor.Dan semmire nem emlékezett a történtekből.Csak a mellkasán lévő apró karcolást látta.Ami sokkal nagyobb baj is lehetett volna.

Castiel:-Lex!Lexy!

Lexy:-Te?

Castiel:-Bocs hogy fel keltettelek.De sírtál.

Lexy:-Álom volt?

Castiel:-Igen,bármi is volt már vége. Nyugalom,itt vagyok.

 

 

Ez az utolsó mondat,ezt mondta Rémy is.Csak még jobban sírtam.Sírtam és sírtam.Castiel pedig magához ölelt.

 

 

Castiel:-Jólvan.Minden rendben.

 

 

Egy röpke negyed óra múlva már rendben voltam,addig Cast végig velem volt.Szorosan tartott magához.

 

 

Lexy:-Bocs.Már jól vagyok.

Cas el engedett.

Castiel:-Biztos?

Lexy:-Igen.

Castile:- Kérdezhetek ezzel kapcsolatban?

Lexy: -Kérdezhetsz, max nem válaszolok.

Castiel:-Ki az a Dan?

 

 

Nagyot nyeltem mert ki száradt a szám.

 

Lexy: -A bátyám.

Castiel:-Bajban volt az álmodban?

Lexy:-Igen, bajban.Castiel?

Castiel:-Igen?

Lexy:-Mit csinálsz az ágyamban?

Castiel: -El aludtál, rajtam.

Elképzeltem a jelenetet,és éreztem hogy el pirulok.

 

~Én csak a kis hálóingemben voltam...és együtt aludtunk.

 

 

 

 

Lexy:-B..bocsi. -Hebegtem mint egy idióta.

Castiel:-Semmi baj.És ki az a Rémy?

Lexy:-Inkább el mesélem-sóhajtottam nagyot-....Persze csak ha érdekel.

Castiel:-Hallgatlak.

 

 

És el meséltem neki mindent.

 

Még azt is hogy ez nem csak egy álom,hogy ez meg történt.Miközben meséltem nem tudtam végig rá nézzni,de amikor még is meg tettem,nem tudtam semmit sem le olvasni az arcáról.

 

 

Castiel:-Jól vagy?

Lexy:-Igen már igen.

 

 Mosolyogtam a srácra akivel véletlenül együtt töltöttem az éjszakát.Erre ő is rám mosolygott.

 

 

Castiel:-Na,gyere!

Lexy:-Hova?

Castiel:-Még is mi van ma?

Lexy:-Ne, tudom.-rántottam vállat-Tizen ötödike?

Castiel:-Hétfő van,Hercegnő.

Lexy:-Mi?!Mennyi az idő?

Castiel:-7:20.

Lexy:-7:20?

Castiel:-7:20.Ez miért hihetetlen?

Lexy:-Mindegy.Enyém a zuhany!

Castiel:-Ok.

 

 

~Sosem aludtam hajnali 5-nél tovább.Vajon most miért?

 

 

 

×Suli udvar.×

 

 

 

Lexy:-Klasz, időben vagyunk.

Castiel:Igen,de ezért nem kellet volna taxit hívnod.

 

 

Erre én csak legyintettem,és el indultam az osztályba.Cast nem jött velem,oda ment Lysanderhez aki az egyik padon üllt az árnyékban.

 

 

Egyből le ülltem a helyemre,és ismét a füllhalgatós technikát vettem be.Szóval zene be,külvilág ki.Egész jól el voltam így,nem törődtem semmivel.De a tevékenységemet egy lila manikürös kéz megzavarta.Ugyan is elém tolt egy cetlit.Nem néztem fel,mert a kéz tulajdonosa már el is hagyta a padomat.Így ki hajtogattam a cetlit.

 

 

 

 

 

,,Én szörnyen sajnálom!Szia Kedves Lexy! Tudom,Feltételezem hogy nem kívánatos személy vagyok a számodra.De gondoltam szólok,hogy egy idióta lány a bocsánatodért könyörög.Sajnálom,hallgatnom kellet volna rád.Remélem meg tudsz bocsájtani. Rosa." 

Megosztás a facebookon

Castiel: -Rosszul kamuzol.

Lexy: -Mennem kell.

Castiel: -Mi?

Lexy: -Dolgom van.Szia.

Azzal  magára hagytam Castielt a szobámban,sietősen le értem az előszobába.Gyorsan magamra kaptam a cipőmet és a kabátomat.A cipős szekrényből pedig ki rántotam a titkos, túl élő táskámat.Hogy hova volt ilyen sietős a dolgom?A másik lakásba,ami apáéknak a nevén van.A titkos menedékbe.

~Remélem nem jönn majd utánam...

*A lakásban.*

-Itt legalább egyedül lehetek.Remek,megint magamban beszélek....Nem baj,amíg nem kezdek el veszekedni magammal. Na mit is csináljak?Maradok a szokásos menedékbeli rutinnál.

Így hát azt tettem amit szoktam.Kienedtem a fáradt gőzt.Pár filmes klisébe illő illatgyertyát meggyújtottam.Majd pedig le telepedetem a nappali padlójára festékekkel és lappal.És ahogy ez szokott lenni a kezeim jártak,de az agyam teljesen ki kapcsolt.Csak egy és fél órát dolgoztam rajta,de teljesen ki adtam azt amit kellett...

A nap hátralévő részében zenét hallgattam,és tv-t néztem.

⊙Castiel szemszög⊙

~Hova a jó életbe mehetett?!Már több órája hogy elment.

C:astiel -Neked sem veszi fel?

Lysander: -Nem.Mi történt köztetek?

Castiel: -Csak amit el mondtam,semmi több.

Lysander: -Szerintem várjunk.

Castiel:-Várjunk?NORMÁLIS VAGY?

Lysander :-Mi itt várunk.Már elküldtem az egész címjegyzékemnek, hogy ha  tudnak bármit,szóljanak.

Castiel :- Bocs.Csak nehéz várni.Nem tudom hogy tudsz mindig ilyen higgadt maradni.

Lysander:-Csak bízom benne hogy minden rendben lesz.

Castiel :-Fúú...Irigyellek.

Végre meg szólalt Lys mobilja.

Leigh: -Egy barátom látta.

Lysander :-Merre?

Leigh:- Rouge utca 32.3.emelet 5.ajtó.

Lysander:-Hány óra körül látták ott?

Leigh:-Kora este,olyan 5 körül.

Lysander:-Még mindig ott lehet?

Leigh:-Az óta nem látta senki.De kulcsa volt a lakáshoz.

Lysander: -Biztos ő az?

Leigh: -Nem tudom,azt már nektek kell ki deríteni.Sok sikert!

Lysandee:-Köszönöm.

Castiel:-Megtalálták?

Lysander: -A bátyám egy barátja látta,de nincs garancia hogy még mindig azon a címen van...

Castiel: -Jó,jó,induljunk!

Tizenöt perc alatt oda is értünk.Utközben kértem Lysandert hogy taposson a gázba,de mind hiába.

Castiel:- 6. ajtó?

Lysander: -5. Még jó hogy az idős hölgy be engedett minket.

Castiel:-Aha.

Egyből az ajtóhoz léptem és mint egy idióta a csengőt addig nyomtam míg nem hallottam a kulcsot a zárba csúszni.Megkönnyebültem,még is dühös voltam amikor megláttam hogy Lex nyit ajtót.Aztán meg amint meg láttam hogy egy világos vékony anyagú háloingben van még dühösebb lettem.Ugyan akkor tetszett a látvány.

~Wáo!Ez a lány, ez....VÁRJUNK!Ez még is kinek a lakása?!

⊙Lexy szemszög⊙

~Mi a...ki az az idióta aki fél 11 kor ráfeküdt a csengőre?Nem hiszem el,amikor épp mélyen alszom....

Lassan oda vánszorogtam az ajtóhoz,mit sem törődve azzal hogy ki az ki nyitottam az ajtót.Mindenre számítottam így fél kómában csak a fiúkra nem.

Lexy: -Ti meg mit...

De Castiel nem engedte hogy be fejezzem,elég idegesnek tűnt,és Lys is kicsit furcsa volt.

Castiel: -Téged!Téged keresünk.Mi a jó életért nem veszed fel a telefont?!

Lexy:- Hát....

Castiel: -Ne,ne válaszolj!Inkább engedj be hogy lássam!

Lexy:- Mégis kit?

Castiel csak legyintet és félre lökött ag ajtóból,persze ne  úgy hogy fájjon,de így is neki estem Lysandernek.Szerencsére elkapott.

Lexy: -Mi történt vele?

Lysander: -Aggódik,mert te el tüntél.

Lexy: -Oké,ezt meg értem.De kit keres?

Lysander: -Várj!Te egyedül vagy?

Lexy: -Miért?Mégis kivel éne lennem? Ó....értem.

Lysander : -Figyelj szerintem mennyünk be,mert oké hogy még a karjaimban vagy,...


Ekkor vettem észre hogy igaza van,még mindig a karjaiban vagyok.Ezt észlelve kicsit elvörösödtem.

Lexy: -Igaz is bocs.

Lysander :- Nem hagytad hogy befejezzem.Értem én hogy én egy kicsit melegíttettelek,de még is ősz van,te meg hálóingben vagy.

~Úr Isten!

Ekkor eszméltem rá hogy a bézs vékonyka hálóingemben vagyok.Erre még inkább el vörösödtem.Lys ezt láttva csak a lakásba mutatott hogy mennyek be.Be is siettem a szobámba,nem is törődve a kanapén ülő Castellel.

~Fel kell vegyek valamit.A fürdőköppeny meg teszi.De most mi legyen?Ki mennyek egy kínos beszélgetésre?Muszálj lesz.

A szobából hallottam pár dolgot.

 Castiel:-Akkora egy idióta vagyok!

Lysander: -Én is azt hittem hogy van valakie.

Castiel: -De akkor még is kié ez a lakás?

Lexy:- Az eném,vagy is apámé.

A fiúkat látszólag meglepte hogy mögöttük állok,de nem szándékoztam ott maradni, így le ülltem a velük szemben lévő fotelba.

Lysander: -Akkor ezek szerint, a szüleid külön élnek.

Lexy: -Ja, külön.Külön egymástól,és külön...Mindegy hagyuk!

Lysander: -Egy pillanat és jövök,körbe telefonálok hogy meg vagy.

Lexy: -Mi van?Kerestettetek?

Lysander: -Hát,igen.Ki megyek a folyosóra.

Úgy is tett.Én pedig féltem hogy kínos csend telepszik a szobára.De amint a heterokróm srác ki tette a lábát,a feltételezésem alaptalanná vált.

Castiel: -Idióta vagyok!Ne haragudj.

Lexy : -Nem haragszom,és nem vagy az.

Castiel: -De miért léptél le?

Lexy:- Túl sok volt.

Mikor rá néztem Castielre láttam a szemében az értetlenséget.

Lexy: -Tudod a szüleim már négy vagy öt éve külön élnek,és idén lesz második éve hogy külön tőlem is.Szóval meg szoktam hogy egyedü, vagyok,és így túl sok volt az hogy körülöttem vagytok.Mert nem igazán sikerült vissza állnom az ilyen gyakori hazugsághoz....Várj!Ezt most tényleg hangosan ki mondtam?!

Castiel: -Igen,de nem kell nekünk hazudnod.

Lexy: -Nem kell hazudnom,de igazat sem mondhatok.

Castiel: -Miért látod így?

Lexy: -Legyen elég annyi,hogy mikor teljesen őszinte vagyok az sosem sül el jól,és az utolsó ilyen alkalom után a családomnak hirtelen sok dolga akadt.

Egy kicsit be párásodott a szemem,és hiába próbáltam rejtegetni a Vörös ezt észre vette.Oda jött hozzám és fel húzott a fotelból,és csak némán átölelt.Lys éppen be lépett,de Castielt ez sem zavarta.

Lysander: -Ő,ki menyjek?

Castiel: -Nem kell, mardj.

Egy picit még Cast biztonságban tartott.De aztán el engedett,és le ültetett a kanapéra Lysander mellé,majd ő is mellém ült,így kettejük közé kerültem.

Castiel: -Lex, tudom hogy nehéz lehet,de mi történt?

Lexy:- Csak be vallottam valamit,amit így utólak már tudom hogy nem kellett volna.Életem egyik leg nagyobb hibája volt hogy a saját érdekeimet tartottam szem elött,és nem másokét.De biztos tudni akarjátok hogy miért is maradtam egyedül?Hogy a családom miért hagyott el?

Lysander: -Mindenképpen.

Lexy: -Oké.De szólok,ha olyanok vagytok mint a családom,akkor ez után nem hiszem hogy ugyan így fogtok rám nézni.Szóval röviden.Az történt hogy kaptam egy beutalót két éve az ifjúságpszichiátriára.Tudjátok a tüneteim miadt,mert már minden mást ki zártunk,így ez maradt.Bár én már a tünetek jelentkezésénél is tudtam hogy,......hogy lelki eredetű a probléma.Egy ideig úgy voltam vele hogy nem megyek,mert nem akartam fájdalmat okozni a családomnak.Mert ha valami fájt, sosem mutattam,elvégre nem lehetek gyenge.Amikor el mondtam nekik,illetve anyámnak még nem volt akkora probléma,mert azt mondtam csak azért kell hogy ki zárjuk ezt a lehetőséget is.Pedig már tudtam hogy nincs más lehetőség.Aztán amikor ki derült hogy tényleg a drága gyerekkori traumáim okozzák a tüneteket....Szóval el fordultak tőlem.Azt nem tudom azért-e mert ők okozták a traumáim nagy részét,vagy mert bolondnak tartottak,de ez nem is lényeges.

Castiel:-Igazad volt.Már nem úgy nézek rád mint az elöbb.Mert most még jobban be bizonyítottad hogy mien erős vagy.Biztosíthatlak hogy én nem fogok el fordulni tőled e miadt,de szerintem ezzel Lys barátom is így van.

Lysander: -Igen.Én is most hasonló képpen vélekedek rólad mint Castiel.De mond csak,találtál már új pszichológust?Mármint a költözés miadt kérdezem.

Lexy: -Nem,de nem járok már.Felesleges.Csak akkor beszélek a dokimmal telefonon ha már nagyon muszálj,amikor már képtelen vagyok józanul gondolkodni.

Lysander: -Most már mindig itt leszünk veled.Rendben?

Castiel: -Igen,itt leszünk.

Lexy: -Köszönöm.Ömm...akkor gondolom majd holnap találkozunk.

Castiel: -Én itt maradnék ha nem gond.

Lexy:- Nem lenne az,csak itt egy háló van,és csak a kanapé maradna.

Castiel: -Az tökéletes.

Lysander: -Én viszont megyek.Holnap be segítek Leighnek a boltban.

Lys oda lépett hozzám és meg ölelt.

Lysander: -Jó éjt.

Castiel: -Hello.

Lexy: -Neked is!

Azza el ment.

Castiel: -Meg nézünk még egy filmet?

Lexy: - Nézhetünk,de én biztos be fogok aludni.

Castiel: -Akkor nézzük a szobádban.

 Lexy: -Ez legalább jó öttlet.Gyere!

Levettem a köntösöm és be feküdtem a paplan alá.Cast pedig mellém feküdt igaz hogy nem a takaró alá,de így is nagyon közel volt.Egy darabig csam kapcsolgatott,aztán meg állt valahol.Nem igazán tudom mi volt az a film, mert öt perc sem telt bele elaludtam.

⊙Castiel szemszőg⊙

Castiel: -Hogy tetszik a film?

~Á!Alszik,gyönyörű.És pont az én melkasomon szuszog egy angyal.Mivel érdemeltem én ezt ki?Akkor én is alszom.

Óvatosan át öleltem a derekát a szabad kezemmel,és magamhoz húztam.

Megosztás a facebookon