*Késöbb a suliban*

~Soha nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz kitérő válaszokat adni Rosanak.





■Castiel szemszög■

~Meg fogom védeni Lexyt, ezért bármit meg tennék.

 

Elő vettem a zsebemből Lexy mobilját,és fel hívtam a zaklatót.

 

Maxime:-Mi van kislány,hiányoztam?

Castiel:-Ide figyelj!Hagyd békén Lexyt!

Maxime:-Te vagy az, öleb...

Castiel:-Mit akarsz azért cserébe, hogy békén hagyd?

Maxime:-Ajánlatot tettél Castiel?

Castiel:-Igen,de te honnét tudod ki vagyok?!

Maxime:-Tudod,vagy egy gyönyörű, és tehetséges lány akinek a menedzsere vagyok,és ő oda van érted.De vissza az üzletre,békén hagyom őt,de csak amíg azt teszed,amit mondok.Meg értetted?





~Lexért,bármit.

 

Castiel:-Meg,de ha egy újjal is hozzá érsz,vagy tovább zaklatod,ki foglak nyírni.

Maxime:-Akkor,úgy látom hogy meg egyeztünk.Majd hívj fel a saját mobilodról,hogy el tudjam menteni a számod.

Castiel:-Rendben.

Maxime:-Öleb,még valami,a csajnak egy szót se az alkunkról.

Castiel:-Evidens.

 

Azzal ki nyomtam.

 

 

~Nem hiszem el....Konkrétan a markában vagyok,de legalább Lex meg úszta.

⊙Lexy szemszög.⊙

Lexy:-Lys,köszönöm amit reggel mondtál.

Lysander:-Csak nem megfontoltad?

Lexy:-Fogjuk rá.Szerinted Castiel merre van?

Lysander:-Fogalmam sincs,de még van öt perce be érni órára.

 

És akkor meg szólalt egy Winged Skull szám baromi hangosa.

 

Lysander:-Ez nem Casté?

Lexy:-De,viszont ma nálam van.

 

 

Kihalásztam a zsebemből a telefont és fogadtam a hívást.






Lexy:-Castiel telefonja.Én Lexy vagyok,mond nyugodtan, át adom neki.

Tom:-Hali!Itt Tom.Oltári nagy hírem van a fiúknak,egy zenekar le mondta az ,,Éjszakai fények"-et.Úgyhogy arra gondoltunk itt a többi szervezővel,hogy ők fognak be ugrani helyettük.Egy 25 percet kellene le nyomniuk.Add át hogy számítunk rájuk.

Lexy:-Rendben,meg mondom.Én köszönöm számukra a lehetőséget!

Tom:-Nincsmit.Te se felejts meg jelenni!

Lexy:-Ott leszek.Szia.

Tom:-Hello.

Lexy:-Lys!

Lysander:-Na,mi az?

Lexy:-Úgy néz ki,ott lesztek az Éjszakai fények-en.

Lysander:-Komolyan?

Lexy:-Igen.





El kezdődött az óra,Castiel éppen Frazie elött jött be,szerencsére nem késett.

 

×Az óra utáni szünet.×

 

 

 

Castiel:-Jól hallom?!

Lexy:-Igen.

Castiel:-Nem szivattok?

Lysander:-Nem.Ez teljesen komoly.

Castiel:-A rohadt életbe!

 

~Nem boldognak kellene lennie?Lys majd ki csattant az örömtől.Ő meg,....dühös?!

Lysander:-Nem tartod jó lehetőségnek?

Castiel:-De,dehogynem,csak...

Lexy:-Csak?

Castiel:-Az most pénteken lesz.Ráadásul dobosunk sincsen.

Lysander:-Ami azt illeti,dobosunk van.

Castiel:-Miről beszélsz?

Lysander:-Előre gondoltam,hogy majd lehet hogy kapni fogunk egy ilyen lehetőséget,ezért gyakoroltam Natanielel.Tudom hogy nem vagytok éppen a legjobb  barátok,de...

Castiel:-Oké.Ő megfelel.

 

 

Lysander látszólag nagyon  le döbbent ezt hallva.

 

 

Lexy:-Akkor minden rendben.

Castiel:-Nincs rendben.

Lexy:-Miért?Nem értem.

Castiel:-Pénteken lesz.Most pénteken.

Lexy:-És?

Castiel:-Akkor lesz a zongora versenyed is.

Lexy:-Igen,tudom.Ti attól még el mehettek a koncertre,én meg ha végeztem oda megyek.

Lysander:- Mi lesz a zaklatóddal?

Castiel:-Miatta nem kell többet aggódnunk.

 

~Mi?!

Lysander:-Hogyan?

Castiel:-Biztos forrásból tudom,hogy már nem árthat senkinek.

Lexy:-Ezek szerint,akkor minden rendben van.

Lysander:-Akkor el mész egyedül,a versenyre?

Lexy:-Persze.

Castiel:-Meg ígértük, hogy elkisérünk,és el is fogunk kísérni.

 

 

Ekkor valami igazán meggondolatlan dolgot tettem.Nem tudom hogy,de sikerült Castielt neki vágnom a terem falának.Mindenki aki körülöttünk volt,hitetlenkedve bámult minket.Castiel is nagyon meglepődött,nem nagyon tudta hova tenni a dolgot,bár az igazat megvallva, én sem.

Lexy:-Na,ide figyelj!Ha le mered mondani a koncertet,és helyette meg jelensz a versenyen,én esküszöm ki taposom a beled.Értve vagyok?!

Castiel:-Igen.

Lexy:-Helyes.

Castiel:-Viszont, azt azért ne felejtsd el Hercegnő,hogy fizikálisan nem vagyunk egy szinten.Szóval ne bízd el magad!

Lexy:-Az lehet hogy te magasabb vagy,viszont én át gondolom a tetteimet,nem úgy mint te.


Castiel:-Képzelem mennyire át gondolhattad hogy neki vágsz a falnak..

Lexy:-Hát az...

Castiel:-Mindegy.Tessék itt a mobilod.

Lexy:-Köszi.Itt meg a tiéd.

 

 

A nap további részében csak szórakoztunk a szünetekben,illetve Alexy testvérét Armint is meg ismertem.Meg is beszéltük hogy át megyek majd hozzájuk,hogy a PsVitáján tudjunk játszani,és utánammeg meg mutatja a Batman képregényeit.Kiskorom óta jobban kedvelem a Dc sötét hőseit,mint  a Marvel hőseit.

Az utolsó elötti óránkon Cast kapott egy sms, azt nem tudom hogy kitől,de eléggé letörtnek tűnt.Az utolsó óránkat pedig ki hagyta.

 

 

Lexy:-Nem tudod mi baja lehet?

Lysander:-Nem,de nyugodj meg!Most inkább örüljünk hogy vissza mehetünk a házadba.

Lexy:-Igazad van.

 

×Otthon.×

 

Lysander:-Én le is lépek.Ma Natanielel fogok próbálni,utána majd jövök.

Lexy:-Oké.Szia.

Lysander:-Szia.

 

Én sem voltam sokáig otthon.Mert át mentem Arminékhoz.

 

Armin:-Szia.Lex.Van egy rossz hírem.

Lexy:-Mi az?

Armin:-Behalt a Vita..Szóval marasdak a képregények.

Lexy:-Hülye!Én meg azt hittem tényleg baj van.

 

 

Arminnal nagyon jól szórakoztunk.

 Egy idő után viszont már csak beszélgettünk.

Armin:-Te Lexy,mond  csak van barátod?

Lexy:-Nem,nincs.Viszont Armin én nem úgy gondolok rád...


Armin:-Nyugi!Csak azért kérdeztem hogy nem lesz e féltékeny.

Lexy:-Oké.Én lassan indulok haza,szóval jó éjt!

Armin:-Neked is!

 

×Castiel szemszög.×

 

Castiel:-Miért hívtál ide?

Maxime:-Tudod én itt lakom,így egyszerübb volt.

Castiel:-De,mit akarsz?

Maxime:-Úgy döntöttem,ha az enyém nem lehet,hát a tiéd sem.

Castiel:-Miről beszélsz?

Maxime:-Meg kell kefélned Lexyt.

Castiel:-MI VAN?!

Maxime:-Ezzel el érhetem hogy meg utáljon téged.Gondold csak végig!Ha van egy srác akiben meg bízol,és az meg erőszakol,akkor többet már rá sem bírsz nézni az illetőre.Így végsősoron, nem lehet a tiéd.

Castiel:-DÖGÖLJ MEG!

Maxime:-Gondoltam hogy ezt fogod mondani,és hogy nem lenne szived meg tenni.Ezért van itt ez a rengeteg pia,meg ha gondolod más egyébbel is szolgálhatok,van kokain,extazi.....




~ROHADNÁL MEG TE SZEMÉT!

 

Castiel:-Jó az alkohol.

Maxime:-Egész könnyen bele mentél,ez tetszik.Na,fogd a piát és hord el magad!

 

Ki léptem az álnok dög lakásából, és elfogott a hányinger.

~Most még is mit csináljak?

Haza mentem és Lexy fent volt a szobályában,éppen pakolt valamit.Aztán észre vett engem.

 

Lexy:-Ó,szia Castiel.Minden rendben?Olyan másnaktünsz..

 

Én meg nem tudtam mit válaszolni,csak egyre közelebb mentem,Lexy pedig hátrálni kezdett.El kaptam a derekánál és le vágtam őt az ágyára.Egy mosoly eröltetrem magamra,hogy úgy tünjön mintha élvezném,és ő megutáljon.De amikor rá nézzem,láttam hogy nagyon retteg..Retteg tőlem.
Ez a félelem nagyon eluralkodhatott rajta,a kezeimmel amivel a combjait feszítettem szét,éreztem hogy egyre gyorsabban pumpál a vére az erejiben.Borzaztó volt ezt érezni.

 

 

~Mit csinálok?!Ne!Én ezt nem akarom.De..Lex..

 

Lexy:-Castiel,kérlek..

 

Egyből le olvadt az arcomról a kamu mosoly is.

 

 

Castiel:-Én ezt..EZT NEM TUDOM MEG TENNI!Kérlek,ne haragudj!

 

 

Azzal ki rohanta  a házból magam mögött hagyva mindent,csak rohantam,amíg bírtam.Egy sikátornál le ültem a fal mellé,olyan sötét volt és rideg.Pont mint amit tettem,amit tenni akartam.Vagyis amit tennem kellett volna.

 

 

~Nem hiszem el,hogy nem tudtam meg tenni,de most hogy én nem tudtam bántani,az a Maxime fogja.NEM HISZEM EL, HOGY ILYEN GYENGE VAGYOK!Sajnálom!Sajnálom Lex.Esik?Nézd még az ég is meg sirat minket.Ez a szemét meg  bántanifog téged...

Megosztás a facebookon

  ~Castiel?Mi....miért félt engem ennyire?Vagy csak pusztán figyelmes?

 

 

Castiel:-Lex?Lexy.

Lexy:-Hmm?

Castiel:-Gyere a többiek már bennt vannak.Minden oké?

Lexy:-Ühüm.Csak el gondolkodtam...

Castiel:-Gyere,jó?

Lexy:-Megyek,nyugi.

 

 

Castiel félre állt az ajtóból,és addig nem mozdult meg,ameddig én még nem voltam bennt az előszobában.

Gyönyörű ez a ház,valahogy a viktoriánus elemeket modernekkel ötvözték.Csodálatosan festett.A nappali pedig egyszerűen hatalmas,fényárban úszik az egész fehér szoba,amelyet padlizsánlila és tengerzöld dekorációval láttak el.Szemet gyönyörködtető.De a gyönyörködésemet fél perc után abba kellet hagynom mert Rosali megzavart.

 

Rosalia:-Lexy,gyere velem!Keressünk neked valami hálóruhát.

 

Én csak bólíntottam és követtem a régi barátnőmet. Egy olyan tizenöt,húsz fokos lépcsőn vezetett az út az emeletre.Rosa egy olyan szobába vezetett,amiből árad a meghittség a romantika.A hatalmás ágyon viszont a hófehér rendetlen takarók,párnák arról árulkodnak hogy az érkezésünkel igen csak meg zavartunk valamit.

 

Rosalia:-Miben alszol szivesen?

Lexy:-Jelenleg nem igazán tudnék aludni,úgy hogy nekem igazán mindegy.Már ne haragudj,nem akarlak ezzel meg sérteni vagy ilyesmi.Tudom hogy a ruhák,a tervezés az életed.

Rosali:-Ugyan nem haragszom.Teljesen meg értem hogy nem tudsz most aludni.De azért kérlek próbáld meg.

Lexy:-Rosa.

Rosalia:-Igen?

Lexy:-Köszönöm.

 

 

 

Rosa épp oly bájosan el mosolyodott,mint gyerek korunkban.Majd a szekrényében kezdett kutakodni.Én meg még mindig itt állok,már vagy öt perce és bámulom a hálóingeket amiket mutogat,és a szekrényt még csak félig ürítette ki.Aztán egy hang meg zavarta a hálóruha gyűjteményének be mutatásában.

 

 

Castiel:-Rosa,szerintem elég lesz.

Rosali:-De hát még nincs meg az igazi.....

Castiel:-Rosa,majd én adok neki valamit.

Rosalia:-Te?

Castiel:-Én.Persze,csak ha meg felel az egyik pólóm vagy ingem.

Lex. Lexy:-Ömm,persze.

Castiel:-Oké.Akkor gyere!

Lexy:-Köszi,Rosali.Jó éjt!

Rosalia:-Jó éjt!

 

 

Azzal követtem Castot egy szürke falú szobába.Itt csak a szürke árnyalatai domináltak,egy nagyon kevés vörössel ki egészítve.

 

 

Castiel:-Üllj csak le az ágyamra nyugodtan.

Lexy:-Neked van itt Lyséknél egy saját szobád?

Castiel:-Ja,igen.Lysnek is van nálam.Tudod,a próbák és a bulik,koncertek miatt ez eléggé kapóra tud jönni.

Lexy:-Értem.

Castiel:-Egyébként,ma te alszol itt,ugyan is ez volt régen a vendégszoba.Úgyhogy nincs több hely.

Lexy:-És te?

Castiel:-Enyém a kanapé.

Lexy:-Nem kell ezt,el leszek én a kanapén.

 

 

Castiel le üllt mellém,jobb kezében egy fekete polóval.

Castiel:-Lex, már meg sem tudom számolni, hogy hányszor aludtam én már el azon a kanapén.Túl élem.

 

*BÍPPP!*

 

 

Castiel:-Sms?

Lexy:-Az.

 

,,Enye,látom rendőröket hívtál,de nincs bizonyítékuk ellenem.Én viszont még el kaplak,és akkor azt teszek amit csak akarok.Az ENYÉM VAGY!Max."

 

Lexy:-De ez.....

Castiel:-Had nézzem.Már megint ez a gyerek?Nem hiszem el!

Lexy:-Castiel.

Castiel:-Hümm?

Lexy:-Félek.

 

 

Mondtam eléggé halkan,majd az arcomat a tenyerembe temettem.Erre Castiel elém gugolt,az ölembe tette a polót amit eddig a kezében tartott,és le vette az arcomról a kezeimet.

 

 

Castiel:-Nem lesz baj.Itt vagyok.Itt maradhatok veled,ha gondolod.

Lexy:-Köszönöm.

Castiel:-Mindjárt keresek egy hálózsákot vagy egy matracot.

Lexy:-Hagyd!Aludtunk már egyszer együtt,akkor sem okozott problémát.

Castiel:-Ha neked nem gond.Akkor nekem is jó.Az megfelel pizsamának?

 

 

Kérdezte a fiú miközben az ölemben fekvő ruhadarabra mutatott.

 

 

Lexy:-Igen,persze.Köszönöm.

Castiel:-Ki megyek.Öltözz át nyugodtan.Gondolom most nem szeretnél zuhanyozni,mert már három vagy négy órája fürödtél.

Lexy:-Minden pillanatomat figyeled?

Castiel:-Nem,csak tudom hogy ez volt,ennyi.

 

 

Ki ment én meg át öltöztem.

 

 

~Nem rövid ez így?Végül is majdnem combközépig ér...Castiel szaga van.Mi a francért gondolok ilyenekre?Most mi van ilyenkor?

 

 

Kopp,kopp...

 

 

Castiel:-Lex,meg vagy?

Lexy:-Igen.

 Castiel:-Hű...

 Miközben Cast be jött a szobába,egy pillanatra meg akadt rajtam a tekintete,éppen ugyan olyan arcot vágodt mint azon az estén, amikor elösször voltak nálam Lysanderrel.



~Hű?!

 

Castiel zavartan beleturt vörös sörényébe amikor látra hogy zavarban vagyok,vett egy mély lélegzetet és megszólalt.




Castiel:-Öm..Látom jó lett a poló.

Lexy:-Igen.Köszi.

Castiel:-Akkor jó éjt!

Lexy:-Neked is.

 

Mind a kette be feküdtünk a takaró alá,és tudván hogy Castiel mellettem van,el tudtam aludni.

Reggel miután meg szólalt az ébresztőm,kaptam egy új üzenetet.




,,Meg vagy!"

 

Castiel:-Megint ő?

Lexy:-Igen.

Castiel:-Had nézzem.

Lexy:-Tessék.

Castiel:-Figyelj,ma magamnál tartanám a mobilod,addig itt van neked az enyém.

Lexy:-Miért?

Castiel:-Mert azt mondtam.Inkább kérj Rosatól valami ruhát,mert hamarosan indulnunk kell.

 

Castiel nagyon határozottan beszélt,én pedig azt tettem amit mondott.

 

Lexy:-Szia Rosali.

Rosalia:-Szia.Ha ruhát szeretnél kérni,már vettem elő neked tessék.

Lexy:-Köszönöm.

Rosalia:-Na, menny!Vedd fel!

Lexy:-Oké,oké.

 

Gyorsan át öltöztem az egyik fürdőben,és amikor ki jöttem,a folyosón lévő képeket kezdtem el nézegetni.

~Ez Lys és Castiel.Milyen régi kép lehet,talán tavaly készült.

 

~Istenem!De édes volt Lysander.

 

Lysander:-Tetszik a fotóm?



~B@szd!

 

Lexy:-Igen,nagyon aranyos voltál.Gondolom akkor még nem hosztad másokra a szívrohamot.

Lysander:-Ne haragudj,nem akartalak meg ilyeszteni.Viszont szerintem jobb ha el kerülöd Rosat.

Lexy:-Miért?

Lysander:-Ki akar faggatni téged, arról hogy Castiel miért nem a kanapén aludt,és miért veled.

Lexy:-Csak azért volt velem,hogy ne legyek egyedül.

Lysander:-Tudod Rosa szeret kombinálni.Jelen esetben pedig, szerintem meg is van rá az oka.

Lexy:-Mire gondolsz?

Lysander:-Tudod,szerinte  te többet érzel iránta,mint barátság.


Lexy:-Ha ez...Tegyük fel,higy ez így van.Soha nem lenne közöttünk semmi.

Lysander:-Miért gondolod ezt?

Lexy:-Nem veszítenék el egy barátságot,egy szerelemért.Nem érné meg.Így meg mindenkinek jó.

Lysander:-Dehogy jó.Annak aki szerelmes,nagyon tud fájni.

Lexy:-Igen,tud fájni hogy nem mondhatja el az érzéseit,de a véget ért barátság,a vissza utasítás jobban tud fájni.Onnét pedig semmi nem lesz ugyan az.

Lysander:-Tudom.Volt egy lány akit nagyon szerettem.Vagyis még mindig szeretem.Barátok voltunk,aztán meg járni kezdtünk,ők pedig valamiért el költöztek.El sem búcsuzott,azóta sem reagál se az e-maileimre,se sms-ekre.Egyszerűen semmire.

 

~Lysander...könnyezik.

 

Lexy:-Ömmm...sajnálom.

Lysander:-Én is.Viszont nektek lenne esélyetek.

Lexy:-Nem tudom.

Lysander:-Én viszont igen.Látom hogy nézel Castra,pont mint én Juliettre...

Megosztás a facebookon

  Lysander:- Nem is tudom.Talán valami szokatlant kellene játszanod,ami biztos hogy nem hangzik el többször a versenyen.

Lexy:-Lys, egy zseni vagy!Köszönöm.Már tudom is hogy mi lesz a dal.

Lysander:-Nincs mit!Melyik dalt választottad?

Lexy:-Meglepetés.

Castiel:-Tipikus Lex.

Nevette Castiel,Lys meg helyeslően bólogatott.

Lexy:-Mire akasz ezzel célozni?

Castiel:-Fel izgatod az ember fantáziáját, aztán meg egyetlen mondatoddal le hűtöd.És az is tipikus hogy ha ilyeneket mond valaki rezzenéstelen arcal hallgatod,és próbálod elhitettni hogy nem hat meg a dolog,viszont az hogy el pirulsz el árul.

~B@ssza meg.Át lát rajtam...Azt hiszem jobb ha le lépek.

Lexy:- Ömm...Én most megyek.

Lysander:-Hova?

Lexy:-Csak az emeltre.

Azzal ott hagytam őket a nappaliban.

■Lysander szemszög■

~Vajon mikor jönnek rá hogy mit éreznek?

Lysander:- Castiel....

Castiel:-Igen?

Lysander:-Kérdezhetek?

Castiel:-Persze,mond!Hallgatlak.

Lysander:-Mi óta tetszik neked ennyire?

Castiel:-Mármint ki?

Lysander:-Cast,ne már....Lexy.

Castiel:-Honnan veszed?

Csak sóhajtottam egy nagyot,hogy jelezzem nem vagyok bolond.És vörös hajú barátom zavart arcát látva,inkább le ülltem a kanapéra,tudtam hogy ez sokáig fog tartani.

Castiel:-Ennyire látszik?

Lysander:-Igen.

Castiel:-Szerinted Ő is észre vette?

Lysander:-Nem tudom.De én látom hogy nagyon fontos neked.Mit akarsz lépni?

Castiel:-Egyenlőre semmit.

Lysander:-Semmit?

Castiel:-Nem akarom el veszíteni a barátságát,így is nehezen nyílik meg.Ha meg másképp gondol rám,vagy szakítunk akkor meg vége mindennek.

Lysander:-Te tudod.Én viszont a helyedben biztos adnék egy esélyt neki.Mert ha valamit meg sem próbálsz,biztosan csalódni fogsz.

Castiel:- Tudom,igazad van,de még át gondolom.

~Hogy hogy ilyen gyáva az érzelmekhez?

Castiel:-Miért nézel így?

Lysander:-Csak gondolkodtam.

Castiel:-Jó,oké.Majd beszélek vele.

Lysander:-Helyes.Én fel megyek a szobámba,még be kell fejeznem egy könyvet.Jó éjt!

Castiel:-Oké,jó olvasást.

~Remélem,lesz elég merszed hozzá,ha nem is ma,de majd egyszer.

Azzal fel mentem az emeltre,de előbb még be néztem Lexyhez.Be akartam kopogni,de éppen ki jött a szobájából.

⊙Lexy szemszög.⊙

~Lys?

Lysander:-Szia.Pont hozzád indultam.

Lexy:-Igen?Akkor gyere be!

Lysander:-Köszönöm.

Lexy:-Üllj le gyugodtan.

Lysander:-Rendben.Csak meg akartam kérdezni,hogy minden rendben van?Mármint amiatt a zaklató miatt kérdezem.

Lexy:-Ömm...Őszintén?Kicsit tartok tőle....

Lysander:-Keresett azóta?

Lexy:-Írt egy sms-t.

Lysander:-Mi állt benne?

Lexy:-Azt írta hogy:,,Még nem végeztünk!"

Lysander:-Nyugodj meg!Látom hogy zaklatott vagy miatta,de itt mi vagyunk.Oké?

Lexy:-Oké.

Lysander meg ölelt,aztán el hagyta a szobám.Én meg
le mentem a földszintre,nem bírtam a gondolataimmal.

~Mindem rendben lesz?Ugyan!Még is mi lenne rendben?Az életem egy dráma.Vagy inkább fekete komédia?Nem bírom!ELEGEM VAN!Fogd már be!

Lexy:-Elég legyen!

A kanapén ültem,a térdemet fel húztam és át öleltem.A fejemet pedig a térdeimre hajtottam.Épp úgy próbáltam meg el üldözni a kínzó gondolataimat.Aztán hirtelen egy meleg tapíntást éreztem a vállamon.

Castiel:-Mi a baj?

Nem válaszoltam semmit,nem akartam.Viszont hallottam egy hatalmas sóhajt.


Castiel:-Kérlek,legalább nézz rám!

Eleget tettem Castiel kérésének,és pár másodperc után meg szólaltam,bár igaz hogy nehezen.Nagyon zavart voltam,és féltem.

Lexy:-Ne haragudj, csak...

Castiel:-Nem csillapodnak a gondolataid ,igaz?

Lexy:-Ühm.Meg tartok egy kicsit Max-tól.

Castiel:-Figyelj!Én csak azért nem ugrodtam neki a múltkor,mert tudtam hogy nem vagy jól.Melletted akartam lenni.Érted?

Lexy:-Castiel?

Castiel:-Mindig melletted leszek!Mindig.

Ahogy ezt ki mondta,nagyon jó érzéssel töltött el engem.Cast pedig kicsit idegesen üllt le az egyik fotelba.Én pedig oda mentem hozzá,meg álltam vele szembe.

Lexy:-Köszönöm Castiel.Te vagy az első,akinek hosszú idő óta ezt el hiszem.

Castiel rám nézzett,majd hirtelen le húzott az ölébe.
Én meg át öleltem a nyakát,mert be vallom a hirtelen mozdulattól kicsit meg ijedtem.Nem számítottam rá,nagyon nem.
 

 

 

 Castiel:-Ennek örülök.

Lexy:-Figyelj,nem furcsa ez most,itt?

Castiel:-Mire gondolsz?

Lexy:-Hát..hogy te meg én...

Castiel:-Ha zavar el engedhetlek.

Lexy:-Nem zavar,csak szokatlan.

Castiel:-Akkor rendben van.Kérdezhetek?

Lexy:-Hallgatlak.

Castiel:-Rosaval meg veled, most mi a helyzet?

Lexy:-Nem igazán tudom.Nem haragszom rá,viszont tartok tőle, hogy megint el veszíteném.Hülyeség igaz?

Castiel:-Igen,hülyeség.Azt viszont egyszer el magyarázhatnád,hogy miért van az,hogy szép vagy és okos,de a saját ügyeidet miért oldod meg ilyen nehezen.

~Szép és okos?Miért mondasz ilyeneket?Remek,elpirultam érzem.Legalább félhomály van talán nem veszi észre.

Castiel:-Tudod,ha valamit meg sem próbálsz,biztos vesztesen jössz ki a dologból.Viszont ha megpróbálod csak ötven százalék esélyed van elbukni.

Lexy:-Igaz.Majd beszélek vele.

Castiel:-Héj,mutasd csak a karod!

Lexy:-Hmm?

Castiel:-El szeretném olvasni mit írtál rá.

Oda nyújtottam Castielhez a csuklóm, hogy el tudja olvasi a két sort,ami a kezemen díszelgett.Ő pedig hangosan fel olvasta.

Castiel:-,, A képzelet hatalom, Megtartom ha akarom!"Ez részlet egy vesedből?

Lexy:-Mondjuk úgy hogy vers kezdemény.

Castiel:-Nem volt nálad lap,amikor eszedbe jutott.Igaz?

Lexy:-Pontosan.De te...Ennyire ki ismerhető lennék?

Castiel:-Azt nem mondanám.Viszont láttuk már párszor Lys-el hogy csinálsz valamit,aztán meg hirtelen egy tollért futsz,és le írsz pár sort.

Lexy:-Hát igen,ez gyakran elő fordul.

Castiel:-De akkor is az volt a kedvencem,amikor épp be kented valami krémmel a karod,és akkor jutott eszedbe a rím.És mivel így nem tudtál a kezedre írni,vissza hajtottad a polód,és az aljára írtál.

Lexy:-Azt láttad?

Castiel:-Igen,de azt azért el árulom, hogy melletted a kanapén volt az egyik füzeted,abba is írhattál volna.

Lexy:-Igen,amint le írtam én is rá jöttem.Viszon szerintem én lassan fel megyek az emeletre.

Castiel:-Oké.Jó éjt!

Lexy:-Neked is!

Már fennt voltam a szobámban,de még mi elött fel olthattam volna a villanyt,láttam hogy az ablakpárkányom külső felén ég egy gyertya.Így pontosan ki tudtam venni egy cetlit amit az ablakomra ragasztottak.Nagyon ijesztő látvány volt.

Lexy:-CASTIEL!

Amint kiabáltam a fiúnak,szinte rögtön mellettem is termett.És amint meg látta hogy miért hívtam,egy pillanatra ő is meg dermett.

Castiel:-Nyugodj meg!LYS GYERE!

Lysander:-Itt vagyok,mi történt.....?!Oké.Már látom,Lexy gyere ide mellém!

Oda mentem Lysanderhez és ő át karolt hogy meg védjen.

Lysander:-Cast,hívd fel a rendőröket,addig vigyázok rá.

Castiel:-Oké. Castiel hívta a zsarukat,akik viszonylag gyorsan ki értek,és ki akartak hallgatni bennünket.

Mr.Rouge:-Fel kell tennem önöknek néhány kérdést.Kisasszony önnel kezdeném,Lexy Black igaz?

Lexy:-Igen.

Mr.Rouge:-Azzal hívtak ki bennünket,hogy a zaklató bizonyos Maxime,túl messzire ment,és birtok háborítást követett el.Mit gondol miért zaklatja magát?

Lexy:-Tudja amikor találkoztam vele,meg ígértette velem hogy majd hívjam fel,én pedig nem tettem.A velem való szándékait viszont már jó párszor közölte.

Mr.Rouge:-Milyen szándékait?

Castiel:-Hogy meg akarja fektetni Lexy-t.

Mr.Rouge:-Valóban így van kisasszony?

Lexy:-Igen.

Mr.Rouge:-Figyeljenek mind a hárman!Maguknak el kellene hagyniuk pár napra a házat,első sorban a hölgy védelmében,másodsorban pedig a helyszínelés miatt.Van hova menniük?

Lysander:-Igen.Elmegyünk a bátyámékhoz.

Mr.Rouge:-Rendben.Viszont sajnos nem vihetnek magukkal semmit sem,mert így el tűntethetnek pár nyomot.

Lexy:-Milyen nyomot?Csak a kertbe jött be,nem igaz?

Mr.Rouge:-Attól tartok kisasszony hogy nem.Tudja a cetlire le írtak alapján biztos vagyok benne,hogy az ön szobályába is be jutott az elkövető.

Lysander:-Hogyan uram?Be jutott a házba?

Mr.Rouge:-Igen,azt még nem tudjok hogyan,de az bizonyos hogy bennt járt.Az üzenetben le írtak alapján rá találtunk egy dobozra az ágy alatt,amit az elkövető helyezett oda.

Castiel:-Mi volt a dobozban?

 

 

~Ez....ez be jutott hozzánk...De úgy tűnik nem csak engem kavar fel ez a dolog,a fiúk is elléggé ki vannak akadva.

 

Mr.Rouge:-Egy fehérnemű.Ez itt.

 

  

 Azzal a férfi az egyik kollégája kezéből ki vette a be zacskózott bizonyítékot.Én amikor meg láttam megint el vörösödtem,nagyon kellemetlen volt ezt látni.

 

 

 

 

 

 

  Lysander:-Rendben,szerintem már eleget tudunk.Várjatok egy kicsit fel hívom Leight,aztán indulunk.

Castiel:-Rendben.

Mr.Rouge:-Vigyázzanak magukra!

Castiel:-Rendben.Köszönjük.Gyere Lex,addig ülljünk be Lys kocsijába ameddig telefonál.

 

 

Csak bólíntottam és be ülltem hátra.Cast pedig mellém.

 

Castiel:-Rendben vagy?Tudom hogy nehéz,de mi itt vagyunk,rendben?

Lexy:-Minden renben,csak fáradt vagyok.

Castiel:-Oké.

 

Lysander nem sokára jött és pár percen belül már ott is voltunk ideiglenes lakhelyünkön. Leigh és Rosalia már az udvaron várt bennünket,egy természetese viktoriánus külsejű ház elött. Rosa rögtön a nyakamba ugrott.

Rosalia:-Jól vagy?!Annyira aggódtam.

Lexy:-Ömm..Igen jól,köszönöm.Tudod jó újra látni téged.

 

 

Rosa egy pillanatra el tolt magától,aztán egy széles mosoly jelent meg az arcán és ismét meg ölelt,ezúttal én is viszonisztam a lány gesztusát.

 

 

Leigh:-Rosa,kedvesem,azért ha lehet ne szorongasd szegényt annyira.

Rosalia:-Renden.Ne haragudj Lexy,csak örülök neked.Ó igaz is,Lexy ő itt a barátom Leigh.

Leigh:-Örülök a találkozásnak,bár nem bántam volna ha más körülményem között találkozunk.Rosa már sokat mesélt rólad.

Lexy:-Én is örülök.

Castiel:-Szuper hogy ilyen szép volt a találkozás,de mostmár igazán be mehetnénk.

Leigh:-Neked is szia, Cast.

Castiel:-Bocs.Sziasztok, örülök hogy újra látlak titeket.De tényleg mennyünk be,mert Lex még meg fázik ebben a ruhában...

Leigh:-Igazad van,gyertek!  

 

Megosztás a facebookon

   Mi után a kontyos sátán el hagyta a termet,végig azon gondolkodtam hogy mászom majd ki ebből. De a gondolataimat padtársam zavarta meg.Castiel a fülemhez hajolt és beszélni kezdett.

 

Castiel:-Ne aggódj!Bátmilyen hülyeségbe is rángat majd bele az öregasszony,nem lesz baj.Oké?

 

Miközben beszélt a levegő ami az ajkai között préselődött ki kellemesen cirogatta a nyakamat.Ez boldogsággal,és izgalommal töltött meg engem.

 

 

Lexy:- Hogy csinálod?

Castiel:-Még is mit?

Lexy:-Hogy meg tudsz nyugtatni pár mondattal.

Castiel:-Ez színtiszta tehetség.

 

 

Vigyorgott a szemebe a szerénység megtestesítője,de tudom hogy csak viccelt.Én meg úgy nevettem, mint aki még sosem nevettet. Mr.Freezie még egy pillanatig elég szigorúan nézett felénk a nevetést hallva.Aztán pedig nem tudom hogy miért, de ránk mosolygott és folytatta az órát.

 

 

Castiel:-Azt hiszem halkabbnak kellene lenned.

Lexy:-Ez a te hibád és a színtiszta tehetségedé.-Mondtam, még mindig vigyorogva-Kérhetek egy szívességet?

Castiel:-Attól függ.Miről lenne szó?

Lexy:-El mondanád hogy mit mondott Rosa nektek?

Castiel:-Csak el ismerte hogy ő hibázott,és hogy neked volt igazad. De mire rá jött más el költöztetek,és fél hogy nem bocsájtasz meg neki.

Lexy:-Értem.Csak ennyi?

Castiel:-Azt is mondta hogy figyeljünk rád,mert másokat meg tudsz óvni mindig,de magadat nem mindig sikerül.

Lexy:-Ez kedves.

 

 

Így beszélgettünk még pár percig,aztán a következő néhány óra is el telt,éppen a szekrényemnél álltam mikor meg jelent mellettem Nataniel.

 

 

Nataniel:-Szia Lexy!Pont téged kerestelek.

Lexy:-Szia!Miért kerestél?

Nataniel:-Az igazgatónő döntött. Rá jött arra hogy nem kötelezhet téged a klubbokban való részvételre,de ehelyett részt kell venned egy zongora versenyen.

Lexy:-Versenyen?!

Nataniel:-Igen.

Lexy:-Mikor lesz?

Nataniel:-Most hétvégén,azt hiszem szombaton.Este 7-kor kezdődik a verseny.

Lexy:- Ez komoly?!

 

 

Ezt hallva nagyon le sápadtam.

 

 

Nataniel:-Héj,minde rendben van?!

Lexy:- Tudod te hogy ez milyen verseny? A Párizsi piano. Ezen a versenyen zene iskolás diákok vesznek részt,akik egész évben erre készülnek.Ez az egyik leg kegyetlenebb verseny.Miket beszélek? Ez ,,A verseny". Ott senki sem ejt hibát,és a legtökéletesebbek is a középmezőnyben végeznek.

Nataniel:-Sajnálom.Nekem most mennem kell,de biztosan nagyon jó leszel.Szia.

Lexy:-Köszi.Szia!  

 

 

Nataniel el ment.Én pedig még mindig a szekrényemben kutattam a biosz könyvem után,amikor valaki hátulró át karolt és a nyakamba csókolt.

 

 

Lexy: -Azonnal engedj el!

Maxime:-Ugyan miért tenném?

Lexy:-Max?!

Maxime:-Miért,kire számítottál?

Lexy:-Engedj el azonnal!

 

 

Próbáltam szabadulni,de az erős karok  nem engedtek,csak még szorosabban fogtak.

 

 

Maxime:-Csak maradj csöndben,és élvezd!

Castiel:-Ereszd el!

 

 

~Castiel?!Maxim egy bolond,még mindig nem engedett el.JÉZUSOM!A MELLEMET TAPOGATJA!

 

 

Maxime:-Nyugi haver,ha végeztem a tied lehet.

 

 

Castiel a vállánál megfogta Maximot és le rántotta rólam,egyenesen neki vágta a másik szekrény sornak.

 

 

 

Castiel:-Nem hallottad amit mondtam?!HAGYD BÉKÉN LEXY-T!

 

 

Maxim fel állt,és közelebb jött hozzánk pár lépést.

 

 

Maxime:-Mindha ezt már hallottam volna...Á, tudom már az öleb!

Castiel:-TE?!Te vagy az aki Lex-et zaklatja?

Maxime:-Személyesen. De most mennem kell,kezdődik a műszakom.

 

 

Azzal el sétált a kocsiáig és el hajtott.

 

 

Castiel:-Nem esett bajod?

Lexy:-Nem.Köszönöm hogy itt vagy.

Castiel:-Gyere mennyünk haza!

Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mentünk némán egymás mellett.Mikor haza értünk Lys már a kanapén ülve várt ránk.

Lysander:-Sziasztok!

Lexy:-Szia Lys!

Castiel:-Hello!

Lysander:-Történt valami?Csak mert nagyon nyomot hangulatot érzek rajtatok....

Lexy:-Igen,de nem lett belölle nagyprobléma.

Castiel:-Már ha neked nem számít nagy problémának az hogy a zaklatód,fényes nappal a suli folyosóján meg akart erőszakolni téged....

Lysander:-A telefonos zaklató?!

Castiel:-Az.

Lexy:- De ne történt baj,mert te ott voltál.

Castiel:-Nem lehetek mindig ott,érted?Mi van ha egyedül vagy?

Lexy:-De nem voltam egyedül. És újabban nem is szoktam egyedül lenni.

Lysander:-Lexynek igaza van,sosincsen egyedül sem az utcán se a suliban. Így pedig nem lesz baj.

 Castiel:-Jó,oké.Értem.Tényleg nem szokott egyedül lenni.

Lysander:-Örülök hogy be látod.

Lexy:-Ömmm....

Lysander:-Mi az?

Lexy:-Szombatra az igazgatónő csinált nekem programot.Oda pedig nem hiszem hogy el jöhetek...

Castiel:-Miröl van szó?

Lexy:-Azt mondta hogy nem kell a klubokban részt vennem ha el megyek a Párizsi piano-ra.

Lysander:-Mi van?A Párizsi pianon esélyed sincs.Mármit ne haragudj,de...
 
Lexy:-Igen tudom,nagyon kemény a verseny, és tele van elit zene sulisokkal.

Castiel:-Meg a legjobbak is a középmezőnyben végeznek.

Lexy:-Igen,de ti honnan....

Lysander:-Minden  évben el megyünk rá.Persze csak mint közönség.

Lexy:-Komolyan?Nem néztem volna ki belölletek.Vagy is inkább Cast belölled nem.

Castiel:-Miért? Csak te hallgathatsz titokban komoly zenét?

Lexy:-Jó,igazad van.


Lysander:-Nem izgulsz a verseny miatt?

Lexy:-Nem.Teljesen nyugodt vagyok,mert tudom hogy nincs tétje a dolognak számomra, mert úgy is a mezőny végén végzek majd,pontosan a miatt hogy most nem egy zene akadémiát képviselek.

Castiel:-Hogy érted azt hogy most nem?

Lexy:-Hát....régen a suli mellett jártam egy zene akadémiára.Azt hiszem két évig talán.Onnét is egyszer el küldtek erre a versenyre,akkor negyvenből lettem huszon nyolcadik.

Castiel:-Fúú, az kemény...

Lysander:-Lexy,még mielött el felejteném,kaptál egy levelet.Nem tudom ki küldte nincs rajta név.

Lexy:-Nincs?Az a hülye,csak ő csinálja ezt.

Le ültem a kanapéra és fel téptem a borítékot.

Kedves Lexy,
Hallottam a sulis esetről,de ne félj majd ki javítod év végére.Bár azt nem tudom hogy mégis mivel haragíthattad magadra ennyire az első két napodon a fizika tanárt.Mert az biztos hogy valami ilyesmi miatt kaptál rögtön három karót.         Emlékszel erre a képre amit küldtem?Még a parkban rajzolta rólunk egy diák.Tudom hogy nagyon meg viselt téged amikor el költöztem...Azt is tudom hogy ritkán jelentkezem,de van amikor azt sem tudom mennyi az idő,vagy milyen nap van.Bár ez régen is elő fordult. :)
Remélem hogy jól vagy,és hogy sikerült be illeszkedned az új gimibe.Anya és Alexander jól vannak,legalább is amikor egy pár hete találkoztunk minden rendben volt velük.Viszont Apa és Molly már nincsenek együtt.Nem tudom hogy mi történt közöttük,de bármi is volt az már három hónapja történt.De Apával a héten beszéltem és akkor mondta,szóval megint űzi ezerrel a társkeresést.
Én viszont találkoztam egy édes lánnyal Leticiának hívják,van barátja.De én ki várom amíg nem lesz. ;)
Majd valamikor a közel jövőben igyekszem időt szakítani rád is ,de tudod hogy megy ez...

Remélem hamar látlak.Vigyázz magadra!
Üdv:Dan.


Castiel:-Mosolyogsz,ez akkor jót jelent igaz?

Lexy:-A bátyám írt,Dan.

Lysander:-Nem is tudtam hogy van egy bátyád.

Lexy:-Igaz is,csak Castielnek mondtam.Dan is külföldön dolgozik a szüleimmel.

Lysander:-Értem.

Lexy:-Az eredeti témához vissza.Szerintetek mit játszak majd a versenyen?
 

Megosztás a facebookon