El sem tudok hinni semmi azokból a dolgokból amik történtek.De nem is akarok.Castiellel nem mozdultunk egy jó darabig,aztán ki hallgattak bennünket a rendőrök,az is eléggé megrázó élmény volt,és elég sokszor szünetet kellett tartani miattam.Nehéz volt beszélni a történtekről.Miután végeztünk a rendőrségen,elmentünk a belvárosi ,,menedék",lakásomba.Pihennümk kellett,mert délután lesz Castielék koncertje,és a Párizsi piano.Napközben nem voltam valami beszédes kedvemben,de Cast ezt megértette,úgyhogy békén hagyott.Gyorsan eltelt ez a nap.Már el is indultunk a versenyemre,a Vörös úgydöntött hogy bevisz a Piano helyszínére.

Castiel:-Biztos hogy ne maradjak itt?

Lexy:-Biztos.De köszönöm,majd találkozunk!

Castiel:-Lex,egy kalappal!

Erre én csak mosolyogtam és intettem neki.
Mikor beléptem a terembe,és megláttam ugyan azokat az arcokat akikkel volt már szerencsém korábban találkozni,kicsit feltört a régi verseny emléke.Amikor nem tudtam rendesen játszani.Emlékszem hogy a versenyt megelőző napon anyámék törtek,zúztak otthon...Akkora perpatvart csináltak hogy még a rendőrséget is kihívta valaki.Nekem meg kialvatlanul és idegesen kellett három órát utaznom otthonról azért hogy leszerepeljek.

~Elfogok úgy jönni valaha ide,hogy elötte nap nem történik semmi?

Már másfél órája vártam hogy mikor következem,amikor végre szólítottak.Kimentem a színpadra,beültem egy gyönyörűszép zongora mögé,úgy hogy szemben volt velem a közönség,de én csak a vörös rózsacsokorra figyeltem,amit a hangszeren helyeztek el.Majd végül nekiálltam játszani,a  dalt,amit a műsorvezető be sem mondott rendesen,csak annyit mondott:

-A most követkető fellépő Lexy Black,a Sweer Amoris gimnázium tanulója.Igen,jól hallották nem zene iskolás.Ebből kifolyólag kérem tekintsenek el a dalválasztásától,valami egészen szokatlannal készült.Fogadják szeretettel!

 
~Barom.

Egy mély levegőt vettem,majd játszani kezdten a Leander Rising zenekar egyik dalát.
Egészen jól ment,csak egyszer remegtek meg az újjaim,de nem ütöttem félre.Amikor befejeztem felálltam,de amit akkor láttam nem akartam elhinni.Megfordultam ,majd szinte ráestem a kis padra ahol eddig ültem.Hirtelen nagyon rosszul lettem.

 

A zsüriben ült, Maxime...

Engem hátravittek a szervetők,igazából beszéltek hozzám,de egy szavukat sem értettem.Annyira csapongtak a gondolataim,hogy tényleg nem tudom hogy mi történt.Aztán mégis értettem valamit abból ami körülöttem történt.Két szervező beszélgetését.

-Valamit csinálnunk kell ezzel a lánnyal.

-Várj,miért is kell másképp kezelnünk mint a többi versenyzőt?

-A polgármester fiának a barátnője.

-Maximenak?

-Ahogy mondod.

Ezt hallva, azon kezdtem gondolkodni hogy jussak ki innen.
Aztán amikor már nem figyeltek rám,eltudtam menni a csarnokból.Amint kiértem az utcára,Maximot pillantottam meg,éppen akkor tuszkolták be a rendőrautóba.Ettől nagyon megkönnyebültem.

Szóval most irány a srácok koncertje!

Taxit fogtam,egészen gyorsan oda is értünk.
Kiszálltam és rögtön besiettem a koncert terembe.

Dübörgött a zene,iszonyat hangos volt.Minden egyes hangba belerezzentem.
Szívemszerint közelebb mentem volna a szinpadhoz,de hogy őszintelegyek,tudtam hogy a 148centimmel nem sokra mentem volna ezügyben.Szóval nem feltétlen egy pogózó tömeg közepén szeretném kilehelni a lelkemet.Így meghúztam magamat az ajtó és ez egyik italospult között.Már itt lehettem vagy tizenöt perce,amikor ráeszméltek hogy végig Castielt bámultam.

~Én mégis mia..Mi a frászt csinálok?!

Gyorsan levontam a legésszerűbb következtetést amit csak lehetett.

~Oké.Ezekszerint megbolondultam.Fel kellene hívnom a dokimat..


Igaz hogy alig 3 vagy 4 percre de teljesen elkalandoztam,sikeresen feĺbolygattam az érzelmeim mocsarát,és ettől ezen estén már másodszorra nagyon rosszul lettem.Az utolsókép ami még megvan hogy a szimpadfelé nézek,aztán össze esem és az embertömeg töredéke felém fordul.

<Castiel szemszög>

A komcert elött nagyon ideges voltam,aggódtam Lexyért.Még a versenyszervezőit is kétszer felhívtam hogy minden rendben van e vele.
De mind a kétszer megnyugtattak.Aztán amikor a bandával végre kiálltunk, elmúllott ez az érzés.Ilyenkor nem létezik számomra más, csak a színpad.

Nagyon jól toltuk,nagyon nagy volt a tömeg is.

Már csak két szám volt hátra,amikor a hátsó sorokban mozgolódni kezdtek az emberek.És mintha eléggé tanácstalanok lennének. Ezt Lys is észrevette,leálltunk a dal közben.

 

Lysander:-Hé!Emberek!Mi történik ott hátul?

 

Senki nem szólt semmit,csak az egyik pultos srác ugrott ki az italbár mögül,hogy lássa mi is történt.Mi pedig a színpadról már csak annyit láttunk hogy felemel egy lányt.Aztán amikor a fényre vitte láttuk meg hogy Lexy az.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Otthon ébredtem fel,egy kart éreztem a derekamon.Egy másodpercre megijedtem.Aztán megismertem azt a kezet,Castielé volt.

 

Én meg csak feléfordultam és a fejemet a mellkasába fúrtam. Úgytünt hogy alszik,de valójában tévedtem.

 

Castiel:-Felébredtél?

 

 

Én csak megráztam a fejemet.

Erre ő halkan kacagott eggyet,puszit nyomott a fejemre,és mégjobban magához vont. És lágyhangon szólt..

 

Castiel:-Szép álmokat Hercegnő!  

   

Megosztás a facebookon