Ilyen biztonságban, mint most Castiel mellett, még sosem éreztem magam. Bármikor amikor megébredtem az éjjel, mindig azon gondolkodtam, hogy nem álmodom e. Mert ha álom volna nem akarnék felébredni. Az ő jelenléte, illata, a tudat hogy itt van, ez a boldogság. Nekem eddig a boldogságnak csak a szikrája jutott. Vagy talán csak az illúziója.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az erős nők sokat tapasztaltak, sokat csalódtak, sokaknak segítenek. Perszemég pár dolog felvolt sorakoztatva, de most nem ez a lényeg. Hanem az hogy ezek miatt, nagyon bizalmatlanok és tartózkodóka is. Én is ilyen vagyok. Egy megtépázott, de erős nő. Remélem azért ha most megbízom Castielben, akkor nemfogok csalódni.

Castielhez bújtam. Erre ő mozgolódni kezdett. Felébredt.

 

Castiel:- Jóreggelt! Hogy aludtál?

Lexy:- Jól.

Castiel:- Annak örülök, pedig elég sokszor felébredtél az éjjel.

Lexy:- Várj! Te ébren voltál?

Castiel:- Persze.

 

~De mégis..miért?

 

Castiel:-Lex, ha bármiről szeretnél beszélni, tudod hogy itt vagyok. És nem is leszek máshol.

 

Nem tudtam erre mit reagálni. Tudtam hogy itt van. De mégsem akartam elhinni. Vagyis elakartam, de nem tudtam.

 

Castiel:- Lex? Minden oké?

 

Megráztam a fejemet. Síni kezdtem. Az nem is igazán tudnám megindokolni , hogy miért. De az biztos, hogy valami, nagyon fájt.

 

Lexy:- Castiel...én..

Castiel:- Lex, nyugalom! Tudom.

 

Órákon át, sírtam ő meg ott volt velem.

 

Lexy:-Köszönöm, hogy itt vagy.

Castiel:- Hol máshol lennék?

 

Castiel és én még pár percig némán vizslattuk egymást. Aztán megtörtem a csendet.

 

Lexy:- Castiel, kérdezhetnék valamit?

Castiel:- Persze, hallgatlak.

Lexy:- Lehet hogy buta kérdés, de a koncertet végig csináltátok, ugye?

Castiel:- Igen. A koncertet végig csináltuk, csak a ráadást maradt ki.

Lexy:-Basszus, annyira sajnálom.

Castiel:- Lex, ne sajnáld! Most én is kérdezhetek?

Lexy:- Igen.

Castiel:- Mi volt a versenyen?

Lexy:- Ja, az! Csak nem akartam megvárni az eredményhirdetést, úgy is feleslegesen vártam volna.

Castiel:- Én nem erre gondoltam. Tudod, miután a koncertnek vége volt, utána felhívtak hogy merre vagy.

Lexy:- Micsoda? Miért hívtak téged?

Castiel: - Hát, izé... az este többször érdeklődtem felölled.

Lexy:- Értem.

Castiel:- Mond el, hogy mi történt! Szeretném tudni.

Lexy:- Hát... Castiel ez, inkább haddjuk.

Castiel:- Lex létszíves.

 

Megint azt csinálta. Olyan aggódó tekintettel vizslatott, hogy bármennyire is nehéz volt, megpróbáltam elmondani neki, azt hogy mi is történt.

 

Lexy:- Tudod már mondtam hogy az előző verseny sem volt valami nagy élmény. Amikor odaértem ez eszembe jutott. Aztán a házigazda, vagy konferáló vagy tudom is én mi, teljesen lekezelően beszélt rólam. Külön ki hangsúlyozta hogy nem vagyok zeneiskolás, és hogy ezért ne vegyék zokon a dalválasztásom. Ezzel még el is lettem volna, de amikor befejeztem a játékot, akkor olyasvalakit láttam, akit soha többé nem akarok.

Castiel:-Kit láttál?

Lexy:- Maxime-ot.

 

Ahogy ki mondtam ezt a nevet, Cast elfordult. A falat bámulta, a tekintete pedig nagyon elborultnak tűnt. Még sosem láttam ilyennek. Rémisztő volt. De amikor ismét rám nézett, akkor pedig láttam hogy nem kell tartanom semmitől se.

 

Castiel:- Követ téged?

Lexy:- Nem tudom. De a zsűriben ült. Aztán miután kivittek a színpadról, eljöttem. Akkor tuszkolták be a rendőr autóba.

Castiel:- Hála Isten! Ez egy olyan őszinte hangos megnyilvánulása volt annak hogy megkönnyebbült, hogy muszáj volt mosolyognom.

Lexy:- Nem is tudtam, hogy vallásos vagy. Arra hogy én éppen kigúnyoltam Cast nem sokat reagált.

Castiel:- Ha téged ez boldoggá tesz, akkor akár még meg is tanulok egy imát.

 

Itt már hangosan nevettem.

 

Castiel:- Örülök hogy boldog vagy. Te, amúgy tudtad, hogy te nyertél?

Lexy:- MI VAN?!

Castiel:- Ezért hívtak fel hogy merre vagy. Az öt tagú zsűriből négyen max pontot adtak, pont az a négy ember aki szakmabeli volt.

Lexy:- Castiel komolyan mondod, vagy csak átakarsz verni?

Castiel:- Komolyan mondom. Mivel nem voltál ott, a suliban fogják majd leadni.

 

~GYŐZTEM!

 

Castiel nyakába ugrottam, vagyis hát jobban mondva csak rávetettem magam, mivel még mindig az ágyamon ültünk. Szóval szegényt felborítottam, nem igazán volt felkészülve a ,,támadásomra”. De őszintén szólva én sem. Tehát a meggondolatlanságom következtében, az érzelemkitörésem miatt Castiel-en találtam magam. Látszott hogy nagyon meglepte a dolog.

 

Lexy:-Ömm... izé.. Bocsi.

 

Tettem egy igen gyenge kísérletet arra, hogy leszálljak róla, de persze ez azért volt hiábavaló, mert a kezeim alákerültek. Ő meg ezen csak nevetett.

 

Castiel:- Nyugi! Nem harapok.

 

Aztán hirtelen elkapta a derekamat és átperdített. Így ő került fölém. Ha eddig nem tűnt úgy az arcom, mintha közeli rokonaim a paradicsom-rák hibridek, akkor ez most már biztos látszik.

 

Castiel:- Fordult a kocka. Ne vágj már ilyen arcot! Csak megoldottam egy problémát.

 

Eközben valaki belépett a szoba ajtaján, és csak egy mondatot sikerült elkapnia.

 

Castiel:- Mondtam hogy nem harapok.

 

A váratlan vendégnek Castiel éppen háttal volt, és ez pont kapóra is jött a férfinak. Hátulról a kapucnijánál fogva le rántotta a vörös srácot Lexy-ről a padlóra. A fiú hatalmasat csattant a parkettán.

 

Louis:- TAKARODJ A LÁNYOM KÖZELÉBŐL!

 

Már éppen készült rávetni magát Cas-ra, amikor megfogtam a vállát.

 

Lexy:- Hagyd őt apa!

 

Kimentünk apával a szobából, két okból. Először is hogy távol legyen Castiel-től, másodszor hogy elmagyarázzam mi történt. Közben ő is elmondta hogy hallotta hogy versenyre megyek, és meg akart lepni. Azt kérte had beszéljen Castiel-el. Nem igazán örültem a dolognak, de belementem.

 

Louis:- Azt hiszem rosszul indítottunk. Louis vagyok.

Castiel:- Üdvözlöm uram! Én Castiel vagyok.

Louis:-Mondhatnám hogy örülök, de nem örülök. Tudod miért? Castiel nyelt egyet.

Castiel:- Azt hiszem igen.

Louis:- Megosztanád velem is?

Castiel:- Nyilván nem örül annak hogy a kiskorú lányát egyedül hagyja, és amikor haza jön, egy olyan fiúval találja félreérthető helyzetben aki nem Lex-hez való.

 

Louis-nak fent akadt a szemöldöke Castiel beszéde közben.

 

Louis:- Ezt mégis hogy érted?

Castiel:-Mindegy. Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit.

Louis:- A lányom azt mondta, hogy csak barátok vagytok. Ez valóban így van?

Castiel:- Igen.

Louis:- Csak pár dolgot szeretnék leszögezni. Ha ez még is megváltozna, akkor szóljatok nekem. Illetve ha megbántod addig éltél. És mindig vigyázz rá! Értve vagyok?

Castiel:- Igen, uram. De eddig is vigyáztam rá.

Louis csak bólintott, majd Lexy-hez ment.

Louis:- Lexy, nagyon gratulálok a győzelmedhez. Büszke vagyok rád.Beszéltem anyáddal,az eredményed miatt ismét küldünk pénzt.

Lexy:- Köszönöm.

 

~Ez alapján a hang alapján most el fog menni. Igen, apám hangjában volt egy kis bűntudat. Mindig így beszél amikor elmegy.

 

Louis:- Örülök hogy találkoztunk, de nekem sajnos mennem kell.

Lexy:- Szia apa.

Louis:- Szia.

 

Puszit adott és elment. Castiel pedig oda jött hozzám.

 

Castiel:- Apud?

Lexy :- Elment.

Castiel:- Csak ennyi volt?

Lexy:- Általában csak ennyi. Gondolom amikor beszélt veled megfenyegetett. Igaz?

Castiel:-Hát végül is igen. De ez természetes. Csak megakar védeni. Elvégre a lánya vagy.

Lexy:- Tudom.

Castiel:- Gondolom arról a szemét alakról nem beszéltél neki.

Lexy:-Nem. Persze hogy nem.

Castiel:- Értem. Gyere menyjünk át a másik lakásba. Sosem hittem hogy ilyet mondok, de ott vannak a tanszereink és holnap suliba kell mennünk.

 

 

~Talán lázas? Vagy apa tényleg nagyon megijesztette?

Megosztás a facebookon

  El sem tudok hinni semmi azokból a dolgokból amik történtek.De nem is akarok.Castiellel nem mozdultunk egy jó darabig,aztán ki hallgattak bennünket a rendőrök,az is eléggé megrázó élmény volt,és elég sokszor szünetet kellett tartani miattam.Nehéz volt beszélni a történtekről.Miután végeztünk a rendőrségen,elmentünk a belvárosi ,,menedék",lakásomba.Pihennümk kellett,mert délután lesz Castielék koncertje,és a Párizsi piano.Napközben nem voltam valami beszédes kedvemben,de Cast ezt megértette,úgyhogy békén hagyott.Gyorsan eltelt ez a nap.Már el is indultunk a versenyemre,a Vörös úgydöntött hogy bevisz a Piano helyszínére.

Castiel:-Biztos hogy ne maradjak itt?

Lexy:-Biztos.De köszönöm,majd találkozunk!

Castiel:-Lex,egy kalappal!

Erre én csak mosolyogtam és intettem neki.
Mikor beléptem a terembe,és megláttam ugyan azokat az arcokat akikkel volt már szerencsém korábban találkozni,kicsit feltört a régi verseny emléke.Amikor nem tudtam rendesen játszani.Emlékszem hogy a versenyt megelőző napon anyámék törtek,zúztak otthon...Akkora perpatvart csináltak hogy még a rendőrséget is kihívta valaki.Nekem meg kialvatlanul és idegesen kellett három órát utaznom otthonról azért hogy leszerepeljek.

~Elfogok úgy jönni valaha ide,hogy elötte nap nem történik semmi?

Már másfél órája vártam hogy mikor következem,amikor végre szólítottak.Kimentem a színpadra,beültem egy gyönyörűszép zongora mögé,úgy hogy szemben volt velem a közönség,de én csak a vörös rózsacsokorra figyeltem,amit a hangszeren helyeztek el.Majd végül nekiálltam játszani,a  dalt,amit a műsorvezető be sem mondott rendesen,csak annyit mondott:

-A most követkető fellépő Lexy Black,a Sweer Amoris gimnázium tanulója.Igen,jól hallották nem zene iskolás.Ebből kifolyólag kérem tekintsenek el a dalválasztásától,valami egészen szokatlannal készült.Fogadják szeretettel!

 
~Barom.

Egy mély levegőt vettem,majd játszani kezdten a Leander Rising zenekar egyik dalát.
Egészen jól ment,csak egyszer remegtek meg az újjaim,de nem ütöttem félre.Amikor befejeztem felálltam,de amit akkor láttam nem akartam elhinni.Megfordultam ,majd szinte ráestem a kis padra ahol eddig ültem.Hirtelen nagyon rosszul lettem.

 

A zsüriben ült, Maxime...

Engem hátravittek a szervetők,igazából beszéltek hozzám,de egy szavukat sem értettem.Annyira csapongtak a gondolataim,hogy tényleg nem tudom hogy mi történt.Aztán mégis értettem valamit abból ami körülöttem történt.Két szervező beszélgetését.

-Valamit csinálnunk kell ezzel a lánnyal.

-Várj,miért is kell másképp kezelnünk mint a többi versenyzőt?

-A polgármester fiának a barátnője.

-Maximenak?

-Ahogy mondod.

Ezt hallva, azon kezdtem gondolkodni hogy jussak ki innen.
Aztán amikor már nem figyeltek rám,eltudtam menni a csarnokból.Amint kiértem az utcára,Maximot pillantottam meg,éppen akkor tuszkolták be a rendőrautóba.Ettől nagyon megkönnyebültem.

Szóval most irány a srácok koncertje!

Taxit fogtam,egészen gyorsan oda is értünk.
Kiszálltam és rögtön besiettem a koncert terembe.

Dübörgött a zene,iszonyat hangos volt.Minden egyes hangba belerezzentem.
Szívemszerint közelebb mentem volna a szinpadhoz,de hogy őszintelegyek,tudtam hogy a 148centimmel nem sokra mentem volna ezügyben.Szóval nem feltétlen egy pogózó tömeg közepén szeretném kilehelni a lelkemet.Így meghúztam magamat az ajtó és ez egyik italospult között.Már itt lehettem vagy tizenöt perce,amikor ráeszméltek hogy végig Castielt bámultam.

~Én mégis mia..Mi a frászt csinálok?!

Gyorsan levontam a legésszerűbb következtetést amit csak lehetett.

~Oké.Ezekszerint megbolondultam.Fel kellene hívnom a dokimat..


Igaz hogy alig 3 vagy 4 percre de teljesen elkalandoztam,sikeresen feĺbolygattam az érzelmeim mocsarát,és ettől ezen estén már másodszorra nagyon rosszul lettem.Az utolsókép ami még megvan hogy a szimpadfelé nézek,aztán össze esem és az embertömeg töredéke felém fordul.

<Castiel szemszög>

A komcert elött nagyon ideges voltam,aggódtam Lexyért.Még a versenyszervezőit is kétszer felhívtam hogy minden rendben van e vele.
De mind a kétszer megnyugtattak.Aztán amikor a bandával végre kiálltunk, elmúllott ez az érzés.Ilyenkor nem létezik számomra más, csak a színpad.

Nagyon jól toltuk,nagyon nagy volt a tömeg is.

Már csak két szám volt hátra,amikor a hátsó sorokban mozgolódni kezdtek az emberek.És mintha eléggé tanácstalanok lennének. Ezt Lys is észrevette,leálltunk a dal közben.

 

Lysander:-Hé!Emberek!Mi történik ott hátul?

 

Senki nem szólt semmit,csak az egyik pultos srác ugrott ki az italbár mögül,hogy lássa mi is történt.Mi pedig a színpadról már csak annyit láttunk hogy felemel egy lányt.Aztán amikor a fényre vitte láttuk meg hogy Lexy az.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Otthon ébredtem fel,egy kart éreztem a derekamon.Egy másodpercre megijedtem.Aztán megismertem azt a kezet,Castielé volt.

 

Én meg csak feléfordultam és a fejemet a mellkasába fúrtam. Úgytünt hogy alszik,de valójában tévedtem.

 

Castiel:-Felébredtél?

 

 

Én csak megráztam a fejemet.

Erre ő halkan kacagott eggyet,puszit nyomott a fejemre,és mégjobban magához vont. És lágyhangon szólt..

 

Castiel:-Szép álmokat Hercegnő!  

   

Megosztás a facebookon

 Elindultam ki a lakásból.De nem hívtam taxit,inkább sétáltam rgy darabig,majd buszra szálltam.Annyira felzaklattak a történtek,hogy már a belső hangom is megszünt.Nem gondolkoztam,nem gondoltam semmire.Nem éreztem semmit,teljesen kiürültem.Így kóvájogtam jó darabig a városban.Mitsem törődve azzal hogy már eléggé elkéstem a gimiből.Az utam a földalattiba vezetett.Amikor leértem csak egy dolgot éreztem.Fájdalmat.

Aztán észrevettem hogy nem csak én vagyok ilyennállapotban.Castielt pillantottam meg.Azt a fiút akit mindenki rendíthetetlennek lát.Azt aki miattam tört meg.Akivel kezdetektől fogva meg volt a közös hang.
Nem igazán tudtam mit csináljak.Hát nem tettem semmit,csak felszálltam a járműre.Cast is felszállt.Én meg nem bírtam megállni.Oda mentem hozzá.



Castiel:-Lex?!

Lexy:-Szia.

Castiel:-Kérlek,bocsáss meg!Én csak,....én..

Rámosolyogtam,őt ez látszólag meglepte.

Lexy:-Semmi rosszat nem tettél.Nem haragszom!

Láttam az arcán a megkönnyebülést,és egy bátortalan féloldalas mosolyt.Aztán beleturt vörös loboncába,és így szólt:


Castiel:-Basszus Lex,ha tudnád hogy mennyire örülök hogy ezt mondod.De biztos hogy jól vagy?Olyan,olyan másnak tűnsz...Jézusom!Te sírtál?!Mi történt?

Lexy:-Semmi.Semmi nem történt.

Castiel:-Ha történt volna elmondanád?

Az arcomat a tenyerembe temettem a kérdése hallatán.

Lexy:-Kérlek,had ne keljen hazudnom!

Hallottam hogy egy hatalmasat sóhajt,aztán magához vont.

Castiel:-Mindig itt leszek neked,ha elszeretnéd mondani.

Lexy:-Castiel....

Így voltunk még egy darabig,aztán leszálltunk .Én pedig egy fél óra néma ülldögélés után,mindent elmondtam Castielnek.Elösször dühös lett,aztán pedig csak az aggodalom jelei futottak végig az arcán.

Castiel:-Lexy.. Megoldjuk.

Felhívta a zsarukat.

Castiel:-Vége.Elkapják,nyugodj meg!

Castiel:-Csak egy dolgot nem értek..Miért mentél bele?

Lexy:-Azt mondta hogy így békén hagy téged..akarom mondani titeket.

Castiel:-Basszus Lex...

~Castiel...

Megosztás a facebookon

   ■Castiel szemszög■

Éppen elvoltam mélyülve az önmarcangolásba,amikor Lysander egyszer csak feltünt mellettem.

 

Lysander:-Jól vagy?

Castiel:-Mi a francot művelsz?HOL VAN LEX?!

Lysander:-Nyugalom!Egy rokona eljött érte.Azt mondta ott lesz most egy ideig.

Castiel:-De ha bármi baja lesz...akkor én..

Lysander:-Gyere!Lexy kikötötte hogy figyeljek rád, szóval indulás!

Castiel:-Mégis hova?

Lysander:-Valakinek ügyelni kell a házra amíg Lexy nem tud,és mi is ott lakunk már különben,szóval gyere!

Castiel:-Oké.Oké.

 

Lassan feltápászkodtam,és beültünk Lys kocsijába,de nem igazán tudtam megnyugodni.Csak hallgattam a fejemben zakatoló gondolatok tömkelegét.

 

 

~Mi van ha Lexnek baja esik?Ki védid meg?Én sem tudtam..Cserben hagytam..De mi van ha....Nem!Nem gondolhatok ilyesmire.Biztosan gyűlöl..De Lyst mehkérte hogy figyeljen.....Aggódik?!Én aggódom........

 

 

Ez így ment egészen addig míg a házhoz nem értünk, Lysander nem szólt hozzám,tudja hogy ilyenkor nem ér semmit amit mond.Az ágyba dőlve viszont olyan hajnaltájt elnyomott az álom.

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

Egy ágyban fekve ébredtem.Azt sem tudtam hogy kerültem oda.Csak Max vérfagyasztó monológjára emlékszem,de semmi másra.Próbáltam fejben összerakni a történteket,de egy éles hang megszakított ebben.

 

Maxim:- Ó,hát felébredtél?

 

~Csak nyugalom,légy higgadt!Ne lása hogy félsz!

 

Lexy:-Mi történt?

Maxime:-Nagy bánatomra,nem az amit szerettem volna..Elájultál.Biztosan nagyon ijesztő lehettem tegnap.

 

Mondta mindezt már már nevetve,és közben kéjesen az ajkába harapott. Én pedig végre fellélegezhettem.

 

~Hát nem történt semmi.

 

Gondolom látszódhatott az arcomon a megkönnyebültség,mert ami ezután történt..

 

Maxime:-Akarlak!

 

Megint megfagyott ereimben a vér.

 

~Most mégis mit tegyek?

 

Maxime nekiállt vetkőzni.De látta hogy én értetlenül fekszem még.

 

Maxime:-Vagy te is vetkőzöl vagy segítek.

Lexy:-Amm...én..

Meg sem várta a válaszomat.

 

 

 

Maxime:-Segítek.

  

 

 

 

Minden ruhám pillanatok alatt a padlón találta magát.Össze szorítottam a szeme,nem tudom hogy mire vártam,talán ha kinyitom már nem lesz baj.Vagy csak nem akartam tudni semmiről.Maximot eh nem zavarta.Csak nevetni kezdett.

 

Maxime:-Ne mond azt hogy még szűz vagy.

 

Nem reagáltam semmit.

 

Maxime:-Ez remek!Enyém az első alkalom.

 

Félre fésülte a hajamat,és belecsókolt a nyakamba.Aztán pedig simogatni kezdet.Majd végül, belém hatolt.Iszonytos nagy fájdalmat éreztem,és nyílván hangot adtam fájdalmamnak.Mire ő csak még durvább volt.Nem érdekelte őt semmi,amit én éreztem.Csak az arcomba nevetett.Nekem meg csak folytak a könnyeim.Aztán..aztán már csak azt éreztem hogy rámfeküdt,majd lassan legördült rólam.Végül még mindig lihegve megszólalt.

 

Maxime:-Okos kislány.Tudom hogy élvezted.

 

Aztán rám nézett.

 

Maxime:-Majd megszokod.De most öltözz!Negyven perced majdt be érni.Van taxi pénz az asztalon.Este várlak.

 

~Castiel...

Megosztás a facebookon

 

Amikor kiszáltunk,egy eléggé barátságtalan környék fogadott,így lévé hogy éjszaka volt,méginkább taszítónak tünt.Maxim egyszer csak nekivágott egy épület falának.Akkora erővel taszított neki, hogy mindenem belesajdult.

 

 

 

Maxime:-Elösször is tisztázunnk néhány dolgot!Amikor azt mondom hogy akarlak,akkor te jössz és hagyod magadat.Amikor azt mondom hogy elmegyek,nem kérdezel!Ja és mégvalami,mivel nagyon feltünő lenne ha nem jársz be az iskolába,ezért továbbra is járni fogsz,de nem beszélhetsz senkinek semm rólam,vagy arról hogy mit csinálok veled.Mert ha én megtudok bármi rosszat is,az ölebedet ki fogom csinálni.Értve vagyok?!

 

Nagyon féltem,nem hittem hogy egy hangot is ki tudna addig adni a torkom amíg ez a hatalmas gombóc benne van.Így csak bólintottam.

 

 

Maxim:-Okos kislány.

 

Mondta ez a görény,olyan széles mosolyal,melyet szerintem még ő sem látott a tükörben. Csak egy nevet ismételgettem magamban,szinte már elhaló hangon.

 

 

~Castiel..  

 

Megosztás a facebookon

Lysander:-Lexy...Szerintem ez nem a legjobb ötlet.És Castiel is megkért engem hogy ne veszítselek szemelől.

Lexy:-Lys,te is tudod hogy Castielnek van rád szüksége.Miért nem akarod ezt belátni?

Lysander:-Igazad van.De biztos hogy megleszel?

Lexy:-Igen biztosan.

Én csak némán bólintottam majd néztem ahogy Lexy pakolni kezd egy nagyobb utazó táskába.

 

~Lenyűgöző ez a lány,egy ilyen helyzetben sem a saját maga jobblétét keresi,és hogy aggódik Castért.

 

 

⊙Lexy szemszög⊙

 

 

~Oké.Ezek szerint jól sikerült az elöbb a higatságomat szinlelnem.Remélem Castiel rendben van...

Lexy:-Ne ijed majd meg, ha egy ideig nem találkozunk.

Lysander kérdően tekintett rám.

Lexy:-Tudod egyrész készülnöm kell a zongora versenyre,másrészt viszont így nem fog a kőzeletekben keresni Maxime.

Lysander:-Meg Castnak is jobb lesz így.

Lexy:-Mi?

Lysander:-Ezt gondolod igaz?

Lexy:-Mindenkinek jobb lesz egy kis szünet..Én viszont most megyek, itt van már David.Szóval szia Lys.

.Lysander:-Vigyázz magadra!

 

Kisétáltam az ajtón,majd beszálltam a kocsiba.De mellettem nem Dav üllt,hanem az akit mogyoró barna hajával korábban helyesnek ítéltem,aki azóta azon van hogy tönkretegye az én és a körülöttem lévő emberek életét,aki miatt Cast iszonyat ramaty állapotban van valahol...

 

Maxim:- Látod Angyalom,megmondta hogy úgy is nálam fogsz kikötni.

 

Mondta ezt egy ocsmány és perverz mosolyal a képén.

 

 

 

Maxime:-Na mi van?Már nem is üdvözölsz?Hát jó,ha te engem nem akkor majd én téged igen.

 

Ugyan azt csinálta mint a legelső találkozásunknál,belecsókolt a nyakamba. Aztán pedig elhajtott.Csak ezuttal én is a kocsiban voltam.És a csóktól sem enyhe izgalom és zavar jött rám,hanem undor és félelem.De ezt kell tennem,mindenkinek így lesz a legjobb.Legalább is,nem fogja bántani Castielt. Hogy mégis mi ez az egész?Azt én sem tudom.De amikor üzenetet írtam ennek a kígyónak,úgy éreztem helyes az,amit teszek.

 

 ,,Lexy:-Maxim,ha valóban akarsz gyere el értem,az ajtó elött várj!ÉS SOHA,DE SOHA TÖBBÉ NEM MENJ A BARÁTAIM KÖZELÉBE!

Maxim:-Megegyeztünk! "

Megosztás a facebookon