Ilyen biztonságban, mint most Castiel mellett, még sosem éreztem magam. Bármikor amikor megébredtem az éjjel, mindig azon gondolkodtam, hogy nem álmodom e. Mert ha álom volna nem akarnék felébredni. Az ő jelenléte, illata, a tudat hogy itt van, ez a boldogság. Nekem eddig a boldogságnak csak a szikrája jutott. Vagy talán csak az illúziója.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az erős nők sokat tapasztaltak, sokat csalódtak, sokaknak segítenek. Perszemég pár dolog felvolt sorakoztatva, de most nem ez a lényeg. Hanem az hogy ezek miatt, nagyon bizalmatlanok és tartózkodóka is. Én is ilyen vagyok. Egy megtépázott, de erős nő. Remélem azért ha most megbízom Castielben, akkor nemfogok csalódni.

Castielhez bújtam. Erre ő mozgolódni kezdett. Felébredt.

 

Castiel:- Jóreggelt! Hogy aludtál?

Lexy:- Jól.

Castiel:- Annak örülök, pedig elég sokszor felébredtél az éjjel.

Lexy:- Várj! Te ébren voltál?

Castiel:- Persze.

 

~De mégis..miért?

 

Castiel:-Lex, ha bármiről szeretnél beszélni, tudod hogy itt vagyok. És nem is leszek máshol.

 

Nem tudtam erre mit reagálni. Tudtam hogy itt van. De mégsem akartam elhinni. Vagyis elakartam, de nem tudtam.

 

Castiel:- Lex? Minden oké?

 

Megráztam a fejemet. Síni kezdtem. Az nem is igazán tudnám megindokolni , hogy miért. De az biztos, hogy valami, nagyon fájt.

 

Lexy:- Castiel...én..

Castiel:- Lex, nyugalom! Tudom.

 

Órákon át, sírtam ő meg ott volt velem.

 

Lexy:-Köszönöm, hogy itt vagy.

Castiel:- Hol máshol lennék?

 

Castiel és én még pár percig némán vizslattuk egymást. Aztán megtörtem a csendet.

 

Lexy:- Castiel, kérdezhetnék valamit?

Castiel:- Persze, hallgatlak.

Lexy:- Lehet hogy buta kérdés, de a koncertet végig csináltátok, ugye?

Castiel:- Igen. A koncertet végig csináltuk, csak a ráadást maradt ki.

Lexy:-Basszus, annyira sajnálom.

Castiel:- Lex, ne sajnáld! Most én is kérdezhetek?

Lexy:- Igen.

Castiel:- Mi volt a versenyen?

Lexy:- Ja, az! Csak nem akartam megvárni az eredményhirdetést, úgy is feleslegesen vártam volna.

Castiel:- Én nem erre gondoltam. Tudod, miután a koncertnek vége volt, utána felhívtak hogy merre vagy.

Lexy:- Micsoda? Miért hívtak téged?

Castiel: - Hát, izé... az este többször érdeklődtem felölled.

Lexy:- Értem.

Castiel:- Mond el, hogy mi történt! Szeretném tudni.

Lexy:- Hát... Castiel ez, inkább haddjuk.

Castiel:- Lex létszíves.

 

Megint azt csinálta. Olyan aggódó tekintettel vizslatott, hogy bármennyire is nehéz volt, megpróbáltam elmondani neki, azt hogy mi is történt.

 

Lexy:- Tudod már mondtam hogy az előző verseny sem volt valami nagy élmény. Amikor odaértem ez eszembe jutott. Aztán a házigazda, vagy konferáló vagy tudom is én mi, teljesen lekezelően beszélt rólam. Külön ki hangsúlyozta hogy nem vagyok zeneiskolás, és hogy ezért ne vegyék zokon a dalválasztásom. Ezzel még el is lettem volna, de amikor befejeztem a játékot, akkor olyasvalakit láttam, akit soha többé nem akarok.

Castiel:-Kit láttál?

Lexy:- Maxime-ot.

 

Ahogy ki mondtam ezt a nevet, Cast elfordult. A falat bámulta, a tekintete pedig nagyon elborultnak tűnt. Még sosem láttam ilyennek. Rémisztő volt. De amikor ismét rám nézett, akkor pedig láttam hogy nem kell tartanom semmitől se.

 

Castiel:- Követ téged?

Lexy:- Nem tudom. De a zsűriben ült. Aztán miután kivittek a színpadról, eljöttem. Akkor tuszkolták be a rendőr autóba.

Castiel:- Hála Isten! Ez egy olyan őszinte hangos megnyilvánulása volt annak hogy megkönnyebbült, hogy muszáj volt mosolyognom.

Lexy:- Nem is tudtam, hogy vallásos vagy. Arra hogy én éppen kigúnyoltam Cast nem sokat reagált.

Castiel:- Ha téged ez boldoggá tesz, akkor akár még meg is tanulok egy imát.

 

Itt már hangosan nevettem.

 

Castiel:- Örülök hogy boldog vagy. Te, amúgy tudtad, hogy te nyertél?

Lexy:- MI VAN?!

Castiel:- Ezért hívtak fel hogy merre vagy. Az öt tagú zsűriből négyen max pontot adtak, pont az a négy ember aki szakmabeli volt.

Lexy:- Castiel komolyan mondod, vagy csak átakarsz verni?

Castiel:- Komolyan mondom. Mivel nem voltál ott, a suliban fogják majd leadni.

 

~GYŐZTEM!

 

Castiel nyakába ugrottam, vagyis hát jobban mondva csak rávetettem magam, mivel még mindig az ágyamon ültünk. Szóval szegényt felborítottam, nem igazán volt felkészülve a ,,támadásomra”. De őszintén szólva én sem. Tehát a meggondolatlanságom következtében, az érzelemkitörésem miatt Castiel-en találtam magam. Látszott hogy nagyon meglepte a dolog.

 

Lexy:-Ömm... izé.. Bocsi.

 

Tettem egy igen gyenge kísérletet arra, hogy leszálljak róla, de persze ez azért volt hiábavaló, mert a kezeim alákerültek. Ő meg ezen csak nevetett.

 

Castiel:- Nyugi! Nem harapok.

 

Aztán hirtelen elkapta a derekamat és átperdített. Így ő került fölém. Ha eddig nem tűnt úgy az arcom, mintha közeli rokonaim a paradicsom-rák hibridek, akkor ez most már biztos látszik.

 

Castiel:- Fordult a kocka. Ne vágj már ilyen arcot! Csak megoldottam egy problémát.

 

Eközben valaki belépett a szoba ajtaján, és csak egy mondatot sikerült elkapnia.

 

Castiel:- Mondtam hogy nem harapok.

 

A váratlan vendégnek Castiel éppen háttal volt, és ez pont kapóra is jött a férfinak. Hátulról a kapucnijánál fogva le rántotta a vörös srácot Lexy-ről a padlóra. A fiú hatalmasat csattant a parkettán.

 

Louis:- TAKARODJ A LÁNYOM KÖZELÉBŐL!

 

Már éppen készült rávetni magát Cas-ra, amikor megfogtam a vállát.

 

Lexy:- Hagyd őt apa!

 

Kimentünk apával a szobából, két okból. Először is hogy távol legyen Castiel-től, másodszor hogy elmagyarázzam mi történt. Közben ő is elmondta hogy hallotta hogy versenyre megyek, és meg akart lepni. Azt kérte had beszéljen Castiel-el. Nem igazán örültem a dolognak, de belementem.

 

Louis:- Azt hiszem rosszul indítottunk. Louis vagyok.

Castiel:- Üdvözlöm uram! Én Castiel vagyok.

Louis:-Mondhatnám hogy örülök, de nem örülök. Tudod miért? Castiel nyelt egyet.

Castiel:- Azt hiszem igen.

Louis:- Megosztanád velem is?

Castiel:- Nyilván nem örül annak hogy a kiskorú lányát egyedül hagyja, és amikor haza jön, egy olyan fiúval találja félreérthető helyzetben aki nem Lex-hez való.

 

Louis-nak fent akadt a szemöldöke Castiel beszéde közben.

 

Louis:- Ezt mégis hogy érted?

Castiel:-Mindegy. Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit.

Louis:- A lányom azt mondta, hogy csak barátok vagytok. Ez valóban így van?

Castiel:- Igen.

Louis:- Csak pár dolgot szeretnék leszögezni. Ha ez még is megváltozna, akkor szóljatok nekem. Illetve ha megbántod addig éltél. És mindig vigyázz rá! Értve vagyok?

Castiel:- Igen, uram. De eddig is vigyáztam rá.

Louis csak bólintott, majd Lexy-hez ment.

Louis:- Lexy, nagyon gratulálok a győzelmedhez. Büszke vagyok rád.Beszéltem anyáddal,az eredményed miatt ismét küldünk pénzt.

Lexy:- Köszönöm.

 

~Ez alapján a hang alapján most el fog menni. Igen, apám hangjában volt egy kis bűntudat. Mindig így beszél amikor elmegy.

 

Louis:- Örülök hogy találkoztunk, de nekem sajnos mennem kell.

Lexy:- Szia apa.

Louis:- Szia.

 

Puszit adott és elment. Castiel pedig oda jött hozzám.

 

Castiel:- Apud?

Lexy :- Elment.

Castiel:- Csak ennyi volt?

Lexy:- Általában csak ennyi. Gondolom amikor beszélt veled megfenyegetett. Igaz?

Castiel:-Hát végül is igen. De ez természetes. Csak megakar védeni. Elvégre a lánya vagy.

Lexy:- Tudom.

Castiel:- Gondolom arról a szemét alakról nem beszéltél neki.

Lexy:-Nem. Persze hogy nem.

Castiel:- Értem. Gyere menyjünk át a másik lakásba. Sosem hittem hogy ilyet mondok, de ott vannak a tanszereink és holnap suliba kell mennünk.

 

 

~Talán lázas? Vagy apa tényleg nagyon megijesztette?

Megosztás a facebookon