Lysander:- Nem is tudom.Talán valami szokatlant kellene játszanod,ami biztos hogy nem hangzik el többször a versenyen.

Lexy:-Lys, egy zseni vagy!Köszönöm.Már tudom is hogy mi lesz a dal.

Lysander:-Nincs mit!Melyik dalt választottad?

Lexy:-Meglepetés.

Castiel:-Tipikus Lex.

Nevette Castiel,Lys meg helyeslően bólogatott.

Lexy:-Mire akasz ezzel célozni?

Castiel:-Fel izgatod az ember fantáziáját, aztán meg egyetlen mondatoddal le hűtöd.És az is tipikus hogy ha ilyeneket mond valaki rezzenéstelen arcal hallgatod,és próbálod elhitettni hogy nem hat meg a dolog,viszont az hogy el pirulsz el árul.

~B@ssza meg.Át lát rajtam...Azt hiszem jobb ha le lépek.

Lexy:- Ömm...Én most megyek.

Lysander:-Hova?

Lexy:-Csak az emeltre.

Azzal ott hagytam őket a nappaliban.

■Lysander szemszög■

~Vajon mikor jönnek rá hogy mit éreznek?

Lysander:- Castiel....

Castiel:-Igen?

Lysander:-Kérdezhetek?

Castiel:-Persze,mond!Hallgatlak.

Lysander:-Mi óta tetszik neked ennyire?

Castiel:-Mármint ki?

Lysander:-Cast,ne már....Lexy.

Castiel:-Honnan veszed?

Csak sóhajtottam egy nagyot,hogy jelezzem nem vagyok bolond.És vörös hajú barátom zavart arcát látva,inkább le ülltem a kanapéra,tudtam hogy ez sokáig fog tartani.

Castiel:-Ennyire látszik?

Lysander:-Igen.

Castiel:-Szerinted Ő is észre vette?

Lysander:-Nem tudom.De én látom hogy nagyon fontos neked.Mit akarsz lépni?

Castiel:-Egyenlőre semmit.

Lysander:-Semmit?

Castiel:-Nem akarom el veszíteni a barátságát,így is nehezen nyílik meg.Ha meg másképp gondol rám,vagy szakítunk akkor meg vége mindennek.

Lysander:-Te tudod.Én viszont a helyedben biztos adnék egy esélyt neki.Mert ha valamit meg sem próbálsz,biztosan csalódni fogsz.

Castiel:- Tudom,igazad van,de még át gondolom.

~Hogy hogy ilyen gyáva az érzelmekhez?

Castiel:-Miért nézel így?

Lysander:-Csak gondolkodtam.

Castiel:-Jó,oké.Majd beszélek vele.

Lysander:-Helyes.Én fel megyek a szobámba,még be kell fejeznem egy könyvet.Jó éjt!

Castiel:-Oké,jó olvasást.

~Remélem,lesz elég merszed hozzá,ha nem is ma,de majd egyszer.

Azzal fel mentem az emeltre,de előbb még be néztem Lexyhez.Be akartam kopogni,de éppen ki jött a szobájából.

⊙Lexy szemszög.⊙

~Lys?

Lysander:-Szia.Pont hozzád indultam.

Lexy:-Igen?Akkor gyere be!

Lysander:-Köszönöm.

Lexy:-Üllj le gyugodtan.

Lysander:-Rendben.Csak meg akartam kérdezni,hogy minden rendben van?Mármint amiatt a zaklató miatt kérdezem.

Lexy:-Ömm...Őszintén?Kicsit tartok tőle....

Lysander:-Keresett azóta?

Lexy:-Írt egy sms-t.

Lysander:-Mi állt benne?

Lexy:-Azt írta hogy:,,Még nem végeztünk!"

Lysander:-Nyugodj meg!Látom hogy zaklatott vagy miatta,de itt mi vagyunk.Oké?

Lexy:-Oké.

Lysander meg ölelt,aztán el hagyta a szobám.Én meg
le mentem a földszintre,nem bírtam a gondolataimmal.

~Mindem rendben lesz?Ugyan!Még is mi lenne rendben?Az életem egy dráma.Vagy inkább fekete komédia?Nem bírom!ELEGEM VAN!Fogd már be!

Lexy:-Elég legyen!

A kanapén ültem,a térdemet fel húztam és át öleltem.A fejemet pedig a térdeimre hajtottam.Épp úgy próbáltam meg el üldözni a kínzó gondolataimat.Aztán hirtelen egy meleg tapíntást éreztem a vállamon.

Castiel:-Mi a baj?

Nem válaszoltam semmit,nem akartam.Viszont hallottam egy hatalmas sóhajt.


Castiel:-Kérlek,legalább nézz rám!

Eleget tettem Castiel kérésének,és pár másodperc után meg szólaltam,bár igaz hogy nehezen.Nagyon zavart voltam,és féltem.

Lexy:-Ne haragudj, csak...

Castiel:-Nem csillapodnak a gondolataid ,igaz?

Lexy:-Ühm.Meg tartok egy kicsit Max-tól.

Castiel:-Figyelj!Én csak azért nem ugrodtam neki a múltkor,mert tudtam hogy nem vagy jól.Melletted akartam lenni.Érted?

Lexy:-Castiel?

Castiel:-Mindig melletted leszek!Mindig.

Ahogy ezt ki mondta,nagyon jó érzéssel töltött el engem.Cast pedig kicsit idegesen üllt le az egyik fotelba.Én pedig oda mentem hozzá,meg álltam vele szembe.

Lexy:-Köszönöm Castiel.Te vagy az első,akinek hosszú idő óta ezt el hiszem.

Castiel rám nézzett,majd hirtelen le húzott az ölébe.
Én meg át öleltem a nyakát,mert be vallom a hirtelen mozdulattól kicsit meg ijedtem.Nem számítottam rá,nagyon nem.
 

 

 

 Castiel:-Ennek örülök.

Lexy:-Figyelj,nem furcsa ez most,itt?

Castiel:-Mire gondolsz?

Lexy:-Hát..hogy te meg én...

Castiel:-Ha zavar el engedhetlek.

Lexy:-Nem zavar,csak szokatlan.

Castiel:-Akkor rendben van.Kérdezhetek?

Lexy:-Hallgatlak.

Castiel:-Rosaval meg veled, most mi a helyzet?

Lexy:-Nem igazán tudom.Nem haragszom rá,viszont tartok tőle, hogy megint el veszíteném.Hülyeség igaz?

Castiel:-Igen,hülyeség.Azt viszont egyszer el magyarázhatnád,hogy miért van az,hogy szép vagy és okos,de a saját ügyeidet miért oldod meg ilyen nehezen.

~Szép és okos?Miért mondasz ilyeneket?Remek,elpirultam érzem.Legalább félhomály van talán nem veszi észre.

Castiel:-Tudod,ha valamit meg sem próbálsz,biztos vesztesen jössz ki a dologból.Viszont ha megpróbálod csak ötven százalék esélyed van elbukni.

Lexy:-Igaz.Majd beszélek vele.

Castiel:-Héj,mutasd csak a karod!

Lexy:-Hmm?

Castiel:-El szeretném olvasni mit írtál rá.

Oda nyújtottam Castielhez a csuklóm, hogy el tudja olvasi a két sort,ami a kezemen díszelgett.Ő pedig hangosan fel olvasta.

Castiel:-,, A képzelet hatalom, Megtartom ha akarom!"Ez részlet egy vesedből?

Lexy:-Mondjuk úgy hogy vers kezdemény.

Castiel:-Nem volt nálad lap,amikor eszedbe jutott.Igaz?

Lexy:-Pontosan.De te...Ennyire ki ismerhető lennék?

Castiel:-Azt nem mondanám.Viszont láttuk már párszor Lys-el hogy csinálsz valamit,aztán meg hirtelen egy tollért futsz,és le írsz pár sort.

Lexy:-Hát igen,ez gyakran elő fordul.

Castiel:-De akkor is az volt a kedvencem,amikor épp be kented valami krémmel a karod,és akkor jutott eszedbe a rím.És mivel így nem tudtál a kezedre írni,vissza hajtottad a polód,és az aljára írtál.

Lexy:-Azt láttad?

Castiel:-Igen,de azt azért el árulom, hogy melletted a kanapén volt az egyik füzeted,abba is írhattál volna.

Lexy:-Igen,amint le írtam én is rá jöttem.Viszon szerintem én lassan fel megyek az emeletre.

Castiel:-Oké.Jó éjt!

Lexy:-Neked is!

Már fennt voltam a szobámban,de még mi elött fel olthattam volna a villanyt,láttam hogy az ablakpárkányom külső felén ég egy gyertya.Így pontosan ki tudtam venni egy cetlit amit az ablakomra ragasztottak.Nagyon ijesztő látvány volt.

Lexy:-CASTIEL!

Amint kiabáltam a fiúnak,szinte rögtön mellettem is termett.És amint meg látta hogy miért hívtam,egy pillanatra ő is meg dermett.

Castiel:-Nyugodj meg!LYS GYERE!

Lysander:-Itt vagyok,mi történt.....?!Oké.Már látom,Lexy gyere ide mellém!

Oda mentem Lysanderhez és ő át karolt hogy meg védjen.

Lysander:-Cast,hívd fel a rendőröket,addig vigyázok rá.

Castiel:-Oké. Castiel hívta a zsarukat,akik viszonylag gyorsan ki értek,és ki akartak hallgatni bennünket.

Mr.Rouge:-Fel kell tennem önöknek néhány kérdést.Kisasszony önnel kezdeném,Lexy Black igaz?

Lexy:-Igen.

Mr.Rouge:-Azzal hívtak ki bennünket,hogy a zaklató bizonyos Maxime,túl messzire ment,és birtok háborítást követett el.Mit gondol miért zaklatja magát?

Lexy:-Tudja amikor találkoztam vele,meg ígértette velem hogy majd hívjam fel,én pedig nem tettem.A velem való szándékait viszont már jó párszor közölte.

Mr.Rouge:-Milyen szándékait?

Castiel:-Hogy meg akarja fektetni Lexy-t.

Mr.Rouge:-Valóban így van kisasszony?

Lexy:-Igen.

Mr.Rouge:-Figyeljenek mind a hárman!Maguknak el kellene hagyniuk pár napra a házat,első sorban a hölgy védelmében,másodsorban pedig a helyszínelés miatt.Van hova menniük?

Lysander:-Igen.Elmegyünk a bátyámékhoz.

Mr.Rouge:-Rendben.Viszont sajnos nem vihetnek magukkal semmit sem,mert így el tűntethetnek pár nyomot.

Lexy:-Milyen nyomot?Csak a kertbe jött be,nem igaz?

Mr.Rouge:-Attól tartok kisasszony hogy nem.Tudja a cetlire le írtak alapján biztos vagyok benne,hogy az ön szobályába is be jutott az elkövető.

Lysander:-Hogyan uram?Be jutott a házba?

Mr.Rouge:-Igen,azt még nem tudjok hogyan,de az bizonyos hogy bennt járt.Az üzenetben le írtak alapján rá találtunk egy dobozra az ágy alatt,amit az elkövető helyezett oda.

Castiel:-Mi volt a dobozban?

 

 

~Ez....ez be jutott hozzánk...De úgy tűnik nem csak engem kavar fel ez a dolog,a fiúk is elléggé ki vannak akadva.

 

Mr.Rouge:-Egy fehérnemű.Ez itt.

 

  

 Azzal a férfi az egyik kollégája kezéből ki vette a be zacskózott bizonyítékot.Én amikor meg láttam megint el vörösödtem,nagyon kellemetlen volt ezt látni.

 

 

 

 

 

 

  Lysander:-Rendben,szerintem már eleget tudunk.Várjatok egy kicsit fel hívom Leight,aztán indulunk.

Castiel:-Rendben.

Mr.Rouge:-Vigyázzanak magukra!

Castiel:-Rendben.Köszönjük.Gyere Lex,addig ülljünk be Lys kocsijába ameddig telefonál.

 

 

Csak bólíntottam és be ülltem hátra.Cast pedig mellém.

 

Castiel:-Rendben vagy?Tudom hogy nehéz,de mi itt vagyunk,rendben?

Lexy:-Minden renben,csak fáradt vagyok.

Castiel:-Oké.

 

Lysander nem sokára jött és pár percen belül már ott is voltunk ideiglenes lakhelyünkön. Leigh és Rosalia már az udvaron várt bennünket,egy természetese viktoriánus külsejű ház elött. Rosa rögtön a nyakamba ugrott.

Rosalia:-Jól vagy?!Annyira aggódtam.

Lexy:-Ömm..Igen jól,köszönöm.Tudod jó újra látni téged.

 

 

Rosa egy pillanatra el tolt magától,aztán egy széles mosoly jelent meg az arcán és ismét meg ölelt,ezúttal én is viszonisztam a lány gesztusát.

 

 

Leigh:-Rosa,kedvesem,azért ha lehet ne szorongasd szegényt annyira.

Rosalia:-Renden.Ne haragudj Lexy,csak örülök neked.Ó igaz is,Lexy ő itt a barátom Leigh.

Leigh:-Örülök a találkozásnak,bár nem bántam volna ha más körülményem között találkozunk.Rosa már sokat mesélt rólad.

Lexy:-Én is örülök.

Castiel:-Szuper hogy ilyen szép volt a találkozás,de mostmár igazán be mehetnénk.

Leigh:-Neked is szia, Cast.

Castiel:-Bocs.Sziasztok, örülök hogy újra látlak titeket.De tényleg mennyünk be,mert Lex még meg fázik ebben a ruhában...

Leigh:-Igazad van,gyertek!  

 

Megosztás a facebookon