⊙Lexy szemszög.⊙

Ma csodásan süt a nap.Még a madarak is csicseregnek,bár kicsit meleg van.Ez mondjuk nem meg lepő július közepén.

Lexy: -Dan!Dan!

Dan:-Mi van?

Lexy: -Tudod ma szép idő van....

Dan: -Szóval ki akarsz menni valamerre igaz?-sóhalytotta Dan.

Lexy: -Igen,még szép!

Már éppen kezdtem örülni amikor...

Dan:-Bocs hugi,ma nem jó.A srácokkal már meg beszéltünk valamit.

Lexy:-Oké.A szobámban leszek.

Dan:-Majd legközelebb!

Kiáltota utánam a bátyám.Régen nagyon jól ki jöttünk,csak aztán más lett a baráti körünk.Nagyon más.Den gyakran csinál olyan dolgokat,amiket más éppeszű ember nem tesz.

~Szuper.Akkor maradt a tv.

Estig néztem a tv-t,amíg a bátyám haza nem ért.Még nem beszéltünk ma reggel óta.Úgyhogy a lépcsőhöz mentem hogy megvárjam.

Liana(Anya): -Hol van a szemüveged?

Dan:-Mit tudom én.

Liana:-Rémy-nél  hagytad?

Dan:- HAGYÁL MÁR BÉKÉN A KURV@ ÉLETBE!MÉRT KELL MINDIG B@SZOGATNI?! MI?!

 

 

 

~Ez meg mi ?

Megremegtem a lépcsőnél állva. Dan hirtelen a konyhába rohant.Magához kapott egy nagyméretű kést,és meg sem állt vele a fürdőszobáig.Ahol magára csapta az ajtót.

~Mi történt a bátyámmal?JÉZUSOM?!MIT AKAR AZZAL A KÉSSEL?!

Lexy:- Anya!Ő meg...-kérdeztem zokogva-Ő meg mégis mit csinál?

De anyám ügyet sem vetett rám.Csak a bátyámat szólongatta.

Liana:-DAN!DAN,NYISD KI!

Dan:-TÜNJ INNEN!HAGYJ BÉKÉN!

Liana: -Tedd le legalább azt a kést!

Dan: -TAKARODJ!

Liana:-Jó én kihívom a rendőrséget.

Mondta maga elé kétségbe esetten anyám. Én meg csak zokogtam a padlón üllve.Mozdulni sem tudtam a félelemtől.Apám beszélt hozzám a telefonba,próbált nyugtatni engem.A rendőrök gyorsan ki értek,és ki is szedték őt onnan.Én ekkor köszöntem el apámtól.Dant ki kísérték a lakásból majd beszéltek vele a teraszon. Közben az egyik köpcös fickó be jött hozzám,és meg kérdezte hogy engem nem bántott -e.

Lexy: -Nem.Csak nagyon meg ilyedtem....

Ezt hallva magamra hagyott.Ki ment anyámékhoz.A bátyám meg közben már be jött a házba.Gondoltam oda megek hozzá.Csak így ,,rá nézek" szinten.De amit akkor láttam....

A bátyám,aki a védelmezőm,akire fel nézek...a szemem láttára a fejét a plafonfelé fordította,és a kést a két kezével a melltaksa felé engedte.Én futottam a teraszra.

Lexy:-LE AKARNA SZURNI MAGÁT A KONYHÁBAN!

A rendőrök megint beszéltek vele,én pedig fel hívtam Rémy-t.

Rémy:-Hogy mit csinált?

Lexy:-Kérlek gyere,és beszélj vele.

Rémy:-Öt perc és ott vagyok.

Lexy:-Köszönöm.

KInt vártam,és alig három perc volt csak,feltünt a kapuban Rémy.Ahogy megláttam izmos alakját közeledni egy kicsit meg nyugodtam.Rémy mikor mellém ért át ölelt.Én meg fel nézte  rá,bár nem ő a legmagasabb ember a világon,de az én 148cm-em nél jóval magasabb volt  nálam.Hogy a fiú mellettem volt,ez nagyon meg nyugtatott,tudtam hogy már minden rendben.

Rémy:-Jól vagy?

Lexy:- Igen,csak meg ilyedtem.

Rémy:- Nyugalom,itt vagyok.Dan pedig jól van.

Lexy:-Tudod hogy bízom benned.Kérlek légy őszinte.Szívtatok ma valamit?

Rémy:-Nem,ma nem.

Lexy:-Biztos?

Rémy:-Igen.Két napja elfogyott.

Lexy:-Beszélsz vele?

Rémy:-Igen.

Rémy és Dan úgy beszélgettek mint máskor.Dan semmire nem emlékezett a történtekből.Csak a mellkasán lévő apró karcolást látta.Ami sokkal nagyobb baj is lehetett volna.

Castiel:-Lex!Lexy!

Lexy:-Te?

Castiel:-Bocs hogy fel keltettelek.De sírtál.

Lexy:-Álom volt?

Castiel:-Igen,bármi is volt már vége. Nyugalom,itt vagyok.

 

 

Ez az utolsó mondat,ezt mondta Rémy is.Csak még jobban sírtam.Sírtam és sírtam.Castiel pedig magához ölelt.

 

 

Castiel:-Jólvan.Minden rendben.

 

 

Egy röpke negyed óra múlva már rendben voltam,addig Cast végig velem volt.Szorosan tartott magához.

 

 

Lexy:-Bocs.Már jól vagyok.

Cas el engedett.

Castiel:-Biztos?

Lexy:-Igen.

Castile:- Kérdezhetek ezzel kapcsolatban?

Lexy: -Kérdezhetsz, max nem válaszolok.

Castiel:-Ki az a Dan?

 

 

Nagyot nyeltem mert ki száradt a szám.

 

Lexy: -A bátyám.

Castiel:-Bajban volt az álmodban?

Lexy:-Igen, bajban.Castiel?

Castiel:-Igen?

Lexy:-Mit csinálsz az ágyamban?

Castiel: -El aludtál, rajtam.

Elképzeltem a jelenetet,és éreztem hogy el pirulok.

 

~Én csak a kis hálóingemben voltam...és együtt aludtunk.

 

 

 

 

Lexy:-B..bocsi. -Hebegtem mint egy idióta.

Castiel:-Semmi baj.És ki az a Rémy?

Lexy:-Inkább el mesélem-sóhajtottam nagyot-....Persze csak ha érdekel.

Castiel:-Hallgatlak.

 

 

És el meséltem neki mindent.

 

Még azt is hogy ez nem csak egy álom,hogy ez meg történt.Miközben meséltem nem tudtam végig rá nézzni,de amikor még is meg tettem,nem tudtam semmit sem le olvasni az arcáról.

 

 

Castiel:-Jól vagy?

Lexy:-Igen már igen.

 

 Mosolyogtam a srácra akivel véletlenül együtt töltöttem az éjszakát.Erre ő is rám mosolygott.

 

 

Castiel:-Na,gyere!

Lexy:-Hova?

Castiel:-Még is mi van ma?

Lexy:-Ne, tudom.-rántottam vállat-Tizen ötödike?

Castiel:-Hétfő van,Hercegnő.

Lexy:-Mi?!Mennyi az idő?

Castiel:-7:20.

Lexy:-7:20?

Castiel:-7:20.Ez miért hihetetlen?

Lexy:-Mindegy.Enyém a zuhany!

Castiel:-Ok.

 

 

~Sosem aludtam hajnali 5-nél tovább.Vajon most miért?

 

 

 

×Suli udvar.×

 

 

 

Lexy:-Klasz, időben vagyunk.

Castiel:Igen,de ezért nem kellet volna taxit hívnod.

 

 

Erre én csak legyintettem,és el indultam az osztályba.Cast nem jött velem,oda ment Lysanderhez aki az egyik padon üllt az árnyékban.

 

 

Egyből le ülltem a helyemre,és ismét a füllhalgatós technikát vettem be.Szóval zene be,külvilág ki.Egész jól el voltam így,nem törődtem semmivel.De a tevékenységemet egy lila manikürös kéz megzavarta.Ugyan is elém tolt egy cetlit.Nem néztem fel,mert a kéz tulajdonosa már el is hagyta a padomat.Így ki hajtogattam a cetlit.

 

 

 

 

 

,,Én szörnyen sajnálom!Szia Kedves Lexy! Tudom,Feltételezem hogy nem kívánatos személy vagyok a számodra.De gondoltam szólok,hogy egy idióta lány a bocsánatodért könyörög.Sajnálom,hallgatnom kellet volna rád.Remélem meg tudsz bocsájtani. Rosa." 

Megosztás a facebookon