2.rész Barátok?

Reggel iszonyatos fejfájásra és rosszullétre ébredtem.De ez nem az alkohol hatáa volt,ugyan is tegnap már az ivászattól is el ment a kedvem.És a tegnap elalvás elötti jó érzésem helyét átvették a tétségek.Iszonyú rossz volt a közérzerem.Első utam pedig mint minden reggel a fürdőszobába vezetett.Ahol már rutinosan görnyedtem a wc vagy a mosdókagyló fölé,hogy könnyítsek a túltengő gyomorsavamon.Mint máskor most is öblögetni kezdtem a számat,és tiaztában voltam vele hogy pótolnom kell az elvesztett folyadékot.De ez alatt a másfél év alatt azt is tudtam ha ezt megteszem,két perc sem telik bele és az is a csatornában landol.Úgyhogy ehelyett csak belenéztem a tükörbe.A szemem vérágyas és könnyes,az arcom meg falfehér,bár alapból is világos bőröm van szeplőkkel de a reggeli rutin utá mindig borzasztóan festek.Az a vicces ,hogy furcsálom ha ez nem történik meg.

Lexy:-Olyan hülye vagy.

Mondtam nemes egyszerűséggel a tükörképemnek.

Lexy: -Komolyan azt hiszed hogy a barátaid?!Egyáltalán tudod mit jelent az a szó hogy ,,barátság"?Honnét is tudnád.Csak újabb két kamu barát,de lehet higy még azok sem.Csak kihasználtak a pia miadt,és ezzel akartak kompenzálni. Felejtsd el!Az emberek megbízhatatlanok....

Nem nem vagyok skizofrén még mielött bárki azt hinné.Csak hallanom kell valakitől a dolgok tény állását.Ha pedig nincs más,márpedig nincs,ezt is magamnak kell megoldanom.Mint megannyi dolgot...

Felöltöztem, és már kullogtam az iskola felé.Mivel még volt 20 perc még a jelző csengetés elött is,úgy döntöttem hogy kint maradok még az udvaron.Én ugyan is nem fáztam,télen is csak bőrdzsekiben járok amit fel sem cipzározok.

Magas a vérnyomásom így nem fázom,bár a kézfejeim szinte mindig jéghidegek,mert ott pedig rossz a keringés.Ezek is azon tünet együttes részei aminek az orvosok nem tudják az okát.Agyi ellváltozásom nincs,fizikai problémáim sem,és bolond sem vagyok.Csupán lelkileg többszörösen sérült de ők persze ezt nem tudják.

Leültem a suli udvarnak egy eldugott szegletébe és a falnak támasztottam a hátamat.Nagyban írtam egy verset,és a Für Elist hallgattam amikor éreztem hogy valaki figyel.(Persze amikor Castiel tegnap megjegyezte hogy jó az ízlésem punkrockot hallgattam.)

Lassan felemeltem a fejem hogy megkeressem hogy kinek érzem a tekintetét. Aztán megláttam a tegnapi ,,barátaimat".Akik erre elkezdtek oda jönni hozzám,amint ezt megláttam teljese visszabújtam a füzetembe.

~Ne ide gyertek,ne ide gyertek!...

Legugoltak elém és mivel nem reagáltam semmit,ezuttal Lysander szedte ki a fülhallgatómat.

Lysander: -Minden rendben?-Majd egy rövid csend keletkezett mert nem mondtam semmit.Erre ő csak sóhajtott,aztán folytatta.-Figyelj tényleg nem akartunk beletenyerelni semmibe.Kérlek mondj valamit.

Castiel pedig nem szólt csak csendben figyelte a reakciómat. Egy kis idő után elég halkan ugyan de megszólaltam.

Lexy: - Mennyetek el!

Castiel: -Miért nem hagyod hogy segítsünk?

Lexy: -Nem ismertek,nem tudjátok mi a jó nekem.Semmi közünk sincs egymáshoz.

Hagyták el a számat a rideg mondatok.Majd feláltam és az épületbe mentem.Viszont hiányérzetem volt,valamit elfelejtettem...

Castiel: -Ennek meg mi baja?

Lysander: -Nem tudom.De Rosalia azt mondta vigyázzunk rá,amíg ő beteg.

Castiel: -Egyáltalán honnan ismerik egymást?

Lysander: -Nem tudom pontosan,csak annyit tudok hogy nagyon jó barátnők voltak,de aztán márt többet nem beszéltek.

Castiel:-Na jó én felhívom Rosat.

Lysander: -Oké.Majd órán találkozunk.

Azzak intett és elment.

⊙Rosa szemszőge.⊙

Békésen szunyókáltam amikor megcsörrent a mobilom.Ne akartam felvenni csak a fejemre húztam a párnámat.De a szerelmem Leigh, szerencsére a segítségemre sietett.

Leigh: -Hallo.Rosa telefonja.

Castiel: -Szevasz Leigh.Rosával kell beszélnem.

Leigh: -Hát Cast úgy hiszem most nincs sok kedve beszélgetni.Csöppet nyűgös az influenza miatt.

Castiel: -Jó értem én,és nem szívesen zaklatom ha beteg...

Leigh: -De...

Castiel: -Honnét tudtad hogy ez kővetkezik.

Leigh: -Hehe.Castiel olyan vagy mint a második öcsém.Bár Lys könnyebben kezelhető mint te,de mindkettőtöket jól ismerlek.Szóval a lényeget,ha lehet.

Castiel: -Lexy után érdeklődnék.

Leigh: -Várj,megkérdezem....Rosa,kedvesem!

Rosa: -Ki az,és mit akar?

Leigh: -Castiel,és Lexy érdekli.

Rosa: -Lexy!?Add a telefont.Castiel ,szia.Mit akarsz tudni?-Kérdeztem kedves,bár kissé rekedt hangon.

Castiel: -Honnét ismeritek egymást?

Rosa: -Még az óvodából.A legjobb barátnőm voltunk.Egészen nyolcadik első félévéig.

Cast: -Mi történt akkor?

Rosa: -Egyre zárkózottabb lett,nem mondta el mi nyomasztja,mindig terelte a témát.De igazából azon kaptunk össze hogy volt egy fiú,Roger.Eszméletlen jól nézett ki méz szőke haj,barna szem...

Cast:-Rosa!

Rosa:- Oké,a lényeg.Bele estem tetszett hogy egy nálam 5 évvel idősebb srác érdeklődik utánam.Lexy viszont átlátott rajta.Megpróbált lebeszélni,mondván hogy csak az ágyba kellenék neki.Én viszont nem hittem neki...aztán itt véget ért a barátságunk.Bár elég hamar rájöttem milyen hülye voltam.De nem lehetett mit tenni.Nem bocsájtott meg nekem.Meg sem hallgatott.Aztá  az ofő be jelentette hogy az oszály létszám nem 27 hanem 26.Elköltöztek.

Cast: -Értem.Kösz hogy elmondtad.

Rosa: -Egyébként ő jól van?

Cast: -Nem mondanám.Szótlan,nem barátkozik,egéaz nap úgy tesz mintha egyedül lenne.

Rosa: -Hívj ha bármi van.És kösz hogy figyeltek rá.

Cast:- Alap.Na szia.

 

Azzal vonalat bontott...

 

Leigh: -Rosa minden rendben van?

Kérdezt tőlem bársonyos hangjában pedig aggódást vélek felfedezni.

Rosa: -Mi van ha sosem bocsájt meg.

Leigh: -Nem lesz semmi baj.

Azzal magához vont,és átölelt.

⊙Rosalia szemszög vége.⊙

1.rész Az új gimiben

 -Áááam.....  

Egy ásítás,nyújtózkodás,és már ébren is vagyok.Mert én azon szerencsések közé tartozom,akiknek nem kell ébresztő óra,mert minden hétköznap már hajnali 5-kor fel ébredek. Ez pont elég idő arra hogy elkészüljek.

Izgatott vagyok az új suli miatt,mert elözőleg is egy művészeti gimibe jártam,de ott azért nem volt olyan sok óránk,vagy is de,sok volt,csak tantárgyunk nem volt ennyi. Mert tavaly 0. osztályos voltam,vagy is nyelvi előkészítős. Úgy hogy gólya már voltam,most meg elsős leszek egy szintén 5 évfolyamos osztályban,tehát egy évet már ők is lehúztak.

Lassan oda vánszorogtam a szekrényemhez.

-Ma mit vegyek fel?

Végül is az egyik kedvenc szerelésem mellett döntöttem,és előkaptam egy kék-fekete színátmenetes szoknyát,és hozzá pedig egy fehér horgolt trikót ami alá pedig egy fekete trikót választottam.Majd pedig előkotortam a királykék magassarkú bokacsizmám,és egy hozzá színben egyező válltáskámat .És persze az egészet egy fekete horgolt sapival és a már vagy 3 éves fekete bőr dzsekimmel koronáztam meg.

Aztán fogat mostam,majd ki fésültem hátközépig érő vörös,vagy ha jobban tetszik eperszőke hajamat. És mivel még csak 6 óra volt,elő vettem kedvenc könyvemet,amit már számtalanszor el olvastam.Ez a könyv nem más volt mint : David Weiss:Meztelenül jöttem; ami Rodin életregénye. Ez lehet hogy másnak unalmas,de könyörgöm képző művészeti szakon vagyok.

Fél 8-kor elindultam gyalog a suliba,amit csak be iratkozásnál láttam. De nem tévedtem el,és ez már valami. Sőt még volt 20 percem is mert elég gyorsan be értem.Persze az óra 8-kor kezdődik,de a diri néni tegnap azt mondta hogy mennyek el a DÖK elnökhöz,aki csak 08:10-kor tud fogadni.Szóval még várhatok rá. És mivel az első óra még nem vette kezdetét elég sok kíváncsintekintet kezdett páztázni,hát mondjuk nem csodálom,mert nem Szeptember 12.-én kellet volna be iratkoznom,és mem bámulnának rám ennyien. Szóval inkább az udvaron maradtam,és le ültem egy bükk fa tövébe.Gondoltam ha ennyi szempár tapad rám itt kinnt,akkor nem akarom meg tudni hogy bennt mi is vár.

Elővettem a lejátszóm és a fülesem,hogy kicsit kikapcsoljak,de ekkor egy erős kéz kitépte a lejátszóm a lágy fogásomból. Mikor fel néztem hogy mi a fene történik itt,megláttam egy festett vörös hajú eszméletlen sármos pasit vigyorogni,miközben a lejátszási listámat nézegeti.

Lexy: -Tudod az az enyém,és szeretném visszakapni!

Szóltam rá a srácra erélyesen.Mire ő csak kiáltott egyet.

Vörös srác: -LYS GYERE IDE,EZT LÁTNOD KELL!

És ott termett mellette egy viktoriánus öltözetű fehér hajú srác.

Lys: -Na mi van Castiel?!

~Szóval Castielnek hívják.

Castiel: -Ezt nézd,az új lánynak ízlése is van.

Majd a lejátszómat a kezébe nyomta,és az a Lys nevű is mosolyra húzta a száját.

~Mi a fene van ezekkel.Vissza kell szereznem a lejátszóm.

Lexy: -Ha ki szórakoztátok magatokat,vissza is asdhatnátok!

Ekkor a két srác hirtelen rám nézett.Majd egymásra. De ahelyett hogy vissza kaptam volna a lejátszóm,csak levágódtak velem szeme a fűbe.

Lys: -Szia.Lysander vagyok.Ő pedig Castiel.

Lexy: -Lexy.

Castiel: -Milyen bő beszédű valaki.

Piszkálódott a vörös.Miközben egyre közelebb ült hozzám.Mire megmentésemre siettet a csengő. De meglepetésemre csak Lysander állt fel,és vissza adta a lejátszóm.Mosolygott ,majd intett és elment.

Lexy: -Csöngettek.

Castiel: -Hallottam.

Lexy: -Akkor?!

Castiel: -Akkor mi?

Vonta fel a szemöldökét,és átkarolta a vállam.Mire én sóhajtottam,és le szeddte a kezeit magamról,és szembe fordultam vele.Akkor láttam meg szép szürke szemeit.

Lexy: -Nem kellene órára menned?

Cast: -És neked?

Lexy: -Nem a te dolgog. De jelenésem van a DÖK-ös teremben.

Casr: -Ó,értem.Vigyázz a kis Nataniellel,nem mindig olyan jó mint amilyennek mutatja magát.Csá Lex.

Ezzel fel állt és ki sétált a kapun.Én meg csak bámultam utána,és néztem hogy kb egy és fél fejjel magasabb mint én. Aztán le esett hogy mit is mondott.

Lexy: -Mi?!

De már nem is volt látóhatáron belül.Én ledig be sétáltam a folyosóra.Aztán be kopogtam a DÖK-ös terembe.

Ismeretlen: -Szabad!

Egy szőke hajú borostyán szemű fiú állt elöttem,fehér ingben,kék nyakkendővel.

Lexy: -Szia. Ne haragudj,a DÖK elnököt keresem.

Ismeretlen: -Szia,én vagyok.Nataniel-nek hívnak.Te biztos Lexy vagy.Ugye?

Lexy: -Igen. Szóval itt a fotó,a beiratkozási pénz,a tan díj,a papírjaim és az elérhetőségek is. És átnyújtottam neki egy kék dosziét.Erre elnevette magát.

Nataniel: -Hűha....

Lexy: -Mi az?

És éreztem is hogy elpirultam.

~Min nevet,el rontotam volna valamit?Vagy hülyén nézek ki?

Cikáztak a fejemben a gondolatok.Mire ő is elpirult.

Nataniel: -Semmi,ne haragudj.

Lexy: -Most már fejezd be ha egyszer el kezdtet azzal a ,,Hűha'' dologgal!

Nataniel: -Hűha,nem csak gyönyörű szép vagy,felkészült is ,és szervezett is.

Majd egy kis hatás szünet után folytatta.

Nataniel: -Csupán meg lepődtem,mert ez a kettő ritka együtt. Az igazgatónő szolt hogy miket kell behozni?

Erre a mondatra már mind a ketten visszanyertük eredeti színünket.Én pedig fel nevettem.

Lexy: -Á,dehogy!Nem mondott mást csak azt hogy mire érkezzek meg ide hozzád.

Nataniel: -De akkor... Nem tudta befejezni mert bele kotyogtam.

Lexy: -Honnét tudtam hogy mit kell behozni?Tudod én is DÖK elnök voltam. De nem kell félned nem halászom el a helyedet. És küldtem felé egy csábos mosolyt.

Nataniel: -Ó,hát értem.(Ő is mosolygott.)Gyere el kísérlek az o sztályodba.(Ekkor bele pillantott a papíromba,és még jobban elmosolyodott.)Úgy nézem nem az oszályodba megyünk....

~Mi akkor még is hova?Castiellnek igaza volt?!Mit akar ez a fiú velem csinálni? Kezdtem pánikba esni,aztán be fejezte a mondatot.

Nataniel: -...hanem az osztályonkba.Gyere mutatom az uta.Az óra rendet most első órában le írom neked,mert osztályfőnökink van.

Lexy: -Rendben köszönöm. Majd felsétáltunk a 2. emeletre,és beléptünk a 128-as terembe.

Nataniel: -Jó napot Mr.Frazie.

Mr.Frazie.: -Jó napot Nataniel!És önnek is jó napot kedves....

Lexy: -Lexy.

Mr.Frazie: -Jöjjön pakoljon le hátul,és mutatkozzon be! Le pakoltam az ablaknál lévő leg utolsó padba,mert csak az volt üres,ésmki sétáltam a tanár mellé mert intett hogy mennyek oda. Abban a pillanatban amit szóra nyitottam volna a szám,be esett a terembe Castiel.

Mr.Frazie: -Jó napot Castiel,mi szél hozta a köreinkbe?Csak nem eltévedt és meg találta az iskolát?

Castiel: -Jó napot!

Még csak a tanárra sem nézett eddig,de amikor meg látta a padnál a holmimat...

Castiel: -Ki pakolt a helyemre?!

Majd körbe nézett,ekkor észre vett a tanár mellett.

Mr.Frazie: -Ne háborogjon.Mi maga tenger?Üljön le!Elnézést kisasszony kezdjen bele!

Lexy: -Lexy Blanc vagyok,Versailles-ból költöztem ide.És nem igazán tudom mit kellene még mondanom....

Mr.Frazie: -Tudja mit,én ki megyek,maga üljön le a tanári székre,maguk meg kérdezzenek tőle amit akarnak.

És azza ki ment.Én pedig le ültem.És egy szőke szörfös kimézetű srác oda jött és vigyorogva elém állt.

Szőke srác: -Hello bogaram.Dakota vagyok,de a gyönyörű lányoknak és a haveroknak csak Dake.Van barátod szivi?

Lexy: -Örülök hogy tudod a saját neved,de az enyém nem bogaram vagy szivi. De őszíntén,volt már hogy ez a duma be jött valakinek?Ha igen, szívből sajnálom azt a lányt.

Az arcáról rögtön le olvadt az az ocsmány ,,az ágyamba cibállak Baby'' vigyor.És elkullogott a helyére. Viszont mindenki nevetni,újongani és tapsolni kezdett.

Castiell: -Na végre valaki meg mondta neked Dake!

Mondta a két röhögés között fuldokolva. Az Ofő pedig be jött a ricsajra és a helyemre küldött. Az órákon szerencsére a tanárok nem figyeltek hátra ,mert tudták hogy Cas vagy nem figyel,vagy nincs is itt.Így hát engem meg nem is vettek észre,és nyugodtan olvashattam a könyvem.Cas pedig órákon levegőnek nézett.Szünetekben pedig ha kommunikálni akart velem valaki észrevette hogy zenét hallgatok és békén hagyott.Szóval a zene erelyével sikerült le némítanom a külvilágot.

Mikor haza értem kaptam egy fura sms-t.

-,,Cica jobban vigyázhatnál a dolgaidra!"

Én nem foglalkoztam vele,nem tudtam mire vélni a dolgot. Ezért nem foglalkoztam vele. Viszont annak örömére hogy túl éltem a napot,szerettem volna inni egy kis Wiskyt. De persze amint nyultam a már említett italért,meg szólalt a csengőnk.

~Ki a frász zaklat ilyenkor?!

 

Nem volt sok kedvem hozzá,de ki nyitottam az ajtót.Persze az ajtón a láncot fennt hagytam,elvégre nem tudhattam ki az.Amint ki nyitottam az ajtót Castiellel és Lysanderrel találtam szembe magam.

Lexy: -Mit akartok?!

Castiel: -Kedves és közlékeny, mint mindig.

Dörmögte a vöri.

Lys: -Be engednél?

Lexy: -Mit akartok?!

Ismételtem magam.

Cas: -Vissza hoztunk valamit amit elhagytál,és Lys barátom pedig szeretne közelebről meg ismerkedni a mosdótokkal.

Lexy: -Oké.Gyertek!

Be csuktam elöttük az ajtót,hogy le szedhessem a láncot.Majd ki tártam elöttük.

Lexy: -Lysander,az emeleten balra a 3. ajtó.

Azza a fiúk be robogtak a házba.Lys az emeletre sietett,Cas pedi elém állt.

Castiel: -Tessék.

Azzal át nyújtotta a kék színű irattartómat.

Lexy: -Köszönöm.Hol találtátok?

Castiel: -Rémlik hogy reggel a fa alatt ültél?Ott esett ki a fűbe.

Lexy: -Értem,még egyszer köszi.

Cast: -És most?

Lexy: -És most mi?

Egy kaján vigyor jelent meg az arcán.Hirtelen el kapta a kezem,és egyre közelebb nyomott a falnak.Lábaim közé lépett,a kezeim pedig a fejem fölött tartotta.Ez pedig már alapból megrémített,és valahogy még is...,még is akartam hogy ne engedjen el.A szívem úgy kalapált ahogy még soha.Éreztem hogy már nem csak a hajam,de az arcom is vörös színben pompázik.A fülemhez emelte a száját,és búgó hanján megszólalt.

Cast: -És most mivel akarod meghálálni a szívességünket?

~Valahogy le kell szednem magamról.

Lexy: -Mondjuk nem jelentelek fel azért mert akaratom ellenére a falnál tartasz,vagy azért ne jelentselek fel amire most célozgattál?

Ekkor a szemebe nézett és mosolyogni kezdett.

Castiel: -Tudod,most nem csalódtam benned.

És azzal el engedett.

Lexy: -Ezt most ki fejtenéd,hogy én is értsem?

Cast: -Persze,szívesen. Legyen elég annyi,hogy örülök hogy nem vagy könnyűvérű lány mint a többi.

Erre hangosan felnevettem.

Cast: -Mi az?Most min nevetsz?

Lexy: -Csak sosem hittem volna,hogy a nagy Castiel ilyen szépen is ki tudja mondani azt,hogy nem vagyok rib@nc.

Ekkor már hárman nevettünk,mer valamikor Lys is le jött az emeletről.

Lys: -Látod haver,ezt én sem gondoltam volna.

~Egy kicsit meg kellene szivatnom a srácokat...

Lexy: -Srácok ha már itt vagytok,szeretném ki használni a helyzetet.Kérnék egy szívességet.Tudjátok ezt magamnak is meg tudnám tenni,de ugy az élmény már nem az igazi.Mert ha maganak csinálom az túl macerás.Szóval itt jöttök ti a képbe....

Küldtem feléjük egy csábos mosolyt,és vettem egy jó mély levegőt.A fiúk szeme rötön a meg emelkedő melkasomat páztázta.De már az elöbbi két értelmű célozgatásomra is piszkos dolgokra asszociáltak.De most már rendesen ki lehetet venni a dudorokat a nadrágaik ban.

~Na most szépen le hűtöm őket.Hahaha.

Lexy: -Szóval meg tenné nekem valamelyikőtök hogy le veszi azt a dobozt a szekrény tetejéről?

Egy gonosz mosolyt dobtam nekik.Mire Lys elindult és elegett tett a kérésemnek. De Cas elkapta a karom,és mega felé fordítot.

Castiel: -Gonosz kis boszorka vagy te.Remélem tudod.

Lexy: -Tudom. Kárpótlásul,és köszönet képpen kértek valamit inni?

Cast: -Ugyan kislány,nincs nálad olyan amit meg innék.

Ezzel karon ragadtam a két magas srácot,és az ital hűtönk elé húztam őket.

Lexy: -Nyisd ki,aztán gondold át hogy miért mondtál hülyeséget az elöbb.

Csak megforgatta a szemeit,de végül is ki nyitotta.Lys pedig füttyentett egyet.

Lysander: -Lex te nem szoktál enni?!

Erre nevetnem kellett.

Lexy: -De,dehogy nem. De ez csak ital hűtő.Szóval Cast mit szeretnél?

Cas csak egy fél mosolyt dobott a Wisky-s üvegnek,pedig mást is választhatott volna.Én pedig ki vettem neki,és a kezébe nyomtam.

Lexy: -Lys ki vennéd a dobozból a poharakat?

Lys: -Persze.Mennyit vegyek ki?

Cas: -Kettőt.

Lexy: -Azt akarta mondani hármat.

Cas nagyon szúrós szemmel bámult rám.

Lysander: -Biztos vagy te ebben? Tudod, éh gyomorra nem iszunk.

Castiel: -Mondom,két pohár kell.

Lexy: -Jó majd iszom ha elmentetek. De honnét szeditek hogy még nem ettem?

Cas: -Tudod ha egész nap a helyeden,akarom mondani a helyemen ülsz a padban és csak olvasol,zenét hallgatsz,firkálsz meg irogatsz,akkor nem nehéz szemmeltartani téged.

Lys: -Azt ne mond kérlek hogy fogyózol!Mert egyáltalán nem vagy fá szorulva. De komolyan mikor ettél utoljára?

Lexy: -Nem,nem fogyózom. De nektek nem tartozom elszámolással.

A fiúk le húzták az italt,de csak nem hagyták annyiban.

Castiel: -Enned kell.Miért nem eszel?

Már nagyon dühös voltam,és fájt hogy áskálódnak az életemben.

~Lex ne sírj!Most ne!

Lexy: -Tudjátok a streszes emberek nem tudnak enni.ÉS MOST TÜNJETEK EL INNEN!

De a saját tiltásom ellenére ki csordultak az átkozott könyeim.

Castiel: -Jó,jó nyugodj meg!

Lysander: -Nem akartunk bele tenyerelni semmibe.

A srácok oda léptek hozzám és meg öleltek.

Lexy: -Menyetek el,kérlek.

Castiel: -El megyünk,de elöbb add a mobilod.

Át adtam neki,remélve hogy tényleg távoznak.

Lysander: -Bele írtuk a számainkat.Hívj fel a baj van,vagy csak beszélni szeretnél valakivel.Ok?

Lexy: -Oké.

Cast: -Gyere, zárd be utánunk az ajtót!

Csak szó nélkül mentünk az ajtó felé.Ők el mentek,én pedig mindent be zártam.Le fürödtem és mentem volna aludni de akkor a mobilom csörögni kezdett.

~Ki lehet az?Castiel?!

Lexy: -Szia.

Cast: -Minden rendben?

Lexy: -Igen.

Cast: -Biztos?

Lexy: -Biztos.

Cast: -A családod már haza ért?

~Ugyan már!Még csak fel sem hívnak.Most mit mondjak neki?Azt sem tudom hol vannak.

Lexy: -Igen.

Cast: -Miért hazudsz?Egyedül vagy.

Lexy: -De te honnan...

Cast : -Honnan tudom?Itt vagyunk kint a kertetekben.

Lexy: -De még is miért?

Cast: -Nem volt szívünk itt hagyni.Szóval a családod?

Lexy: -Dolgoznak.

Cast: -Rendben leszel?

Erre már mosolyogtam ,hogy aggódnak értem.

Lexy: -Persze.Jó éjt Cast és Lysandernek is.

Cast: -Jó éjt.

Azzal megbontottam a vonalat.És csak vigyorogtam magamban,a párnámat ölelgetve.

~Fontos vagyok nekik.Vannak barátaim?! Aztán mosolyogva, a gondolataim közt aludtam el.

Prológus

  Én csak egy átlagos 16 éves lány vagyok.A nevem Lexy,Lexy Blanc.A családommal eddig Versailles-ban éltünk,de a szüleim elváltak. Papíron anyával és a barátyával élek együtt,...de furán hangzik,...a barátyával,szóval az élettársával. Ne értsetek félre,bírom én Alexandert,de ezt még nehéz megszoknom. Szóval az irataim szerint velük élek,ez félig igaz is.Mert néha apám és a barátnője Molly házában tengetem a napjaim.Végül is mindegy hogy melyik házban vagyok egydül,szinte örülök ha egy évben öt napot látom őket,mert elég sokat dolgoznak.
Anyám Alexander könyvelője,ő pedig egy szálloda tulajdomos,egész Európában 35 szállodát tudhat a magájénak.És éppen most döntöttek úgy anyuval hogy,Európán kívül is megpróbálkoznak a lánc bővítésével. Apám és Molly pedig utazás szervezők voltak a láncnál,Molly még most is az.Aztán kiderült hogy apának van érzéke a marketinghez és a logisztikához.Így hát mind a négyen össze-vissza utazgatnak a ,,családi" vállalkozás miatt. De legalább a szüleim nem utálják egymást,sőt kifejezetten jó baráti és munkatársi kapcsolatuk van. Ja igen,van egy bátyám is,Dan ő a szállodák éttermeiért felelő igazgató,bár 19 éves nagyon jól végzi a munkáját.
Én pedig itt vagyok Párizsban két otthonnal,de egyedül,amiket ráadásul nekem kellett kiválasztanom,mert ők nem értek rá.Nem is értem,miért kellett egy kertes ház és egy lakás is,amikor a kertesben mind elférünk és mindig csak oda jönnek,de végül is nem baj,mert a lakás csak az enyém,mert ők még sosem jártak ott,és azt monták nem is akarnak oda menni.Szóval ez az én kis rejtek helyem.