Reggel iszonyatos fejfájásra és rosszullétre ébredtem.De ez nem az alkohol hatáa volt,ugyan is tegnap már az ivászattól is el ment a kedvem.És a tegnap elalvás elötti jó érzésem helyét átvették a tétségek.Iszonyú rossz volt a közérzerem.Első utam pedig mint minden reggel a fürdőszobába vezetett.Ahol már rutinosan görnyedtem a wc vagy a mosdókagyló fölé,hogy könnyítsek a túltengő gyomorsavamon.Mint máskor most is öblögetni kezdtem a számat,és tiaztában voltam vele hogy pótolnom kell az elvesztett folyadékot.De ez alatt a másfél év alatt azt is tudtam ha ezt megteszem,két perc sem telik bele és az is a csatornában landol.Úgyhogy ehelyett csak belenéztem a tükörbe.A szemem vérágyas és könnyes,az arcom meg falfehér,bár alapból is világos bőröm van szeplőkkel de a reggeli rutin utá mindig borzasztóan festek.Az a vicces ,hogy furcsálom ha ez nem történik meg.

Lexy:-Olyan hülye vagy.

Mondtam nemes egyszerűséggel a tükörképemnek.

Lexy: -Komolyan azt hiszed hogy a barátaid?!Egyáltalán tudod mit jelent az a szó hogy ,,barátság"?Honnét is tudnád.Csak újabb két kamu barát,de lehet higy még azok sem.Csak kihasználtak a pia miadt,és ezzel akartak kompenzálni. Felejtsd el!Az emberek megbízhatatlanok....

Nem nem vagyok skizofrén még mielött bárki azt hinné.Csak hallanom kell valakitől a dolgok tény állását.Ha pedig nincs más,márpedig nincs,ezt is magamnak kell megoldanom.Mint megannyi dolgot...

Felöltöztem, és már kullogtam az iskola felé.Mivel még volt 20 perc még a jelző csengetés elött is,úgy döntöttem hogy kint maradok még az udvaron.Én ugyan is nem fáztam,télen is csak bőrdzsekiben járok amit fel sem cipzározok.

Magas a vérnyomásom így nem fázom,bár a kézfejeim szinte mindig jéghidegek,mert ott pedig rossz a keringés.Ezek is azon tünet együttes részei aminek az orvosok nem tudják az okát.Agyi ellváltozásom nincs,fizikai problémáim sem,és bolond sem vagyok.Csupán lelkileg többszörösen sérült de ők persze ezt nem tudják.

Leültem a suli udvarnak egy eldugott szegletébe és a falnak támasztottam a hátamat.Nagyban írtam egy verset,és a Für Elist hallgattam amikor éreztem hogy valaki figyel.(Persze amikor Castiel tegnap megjegyezte hogy jó az ízlésem punkrockot hallgattam.)

Lassan felemeltem a fejem hogy megkeressem hogy kinek érzem a tekintetét. Aztán megláttam a tegnapi ,,barátaimat".Akik erre elkezdtek oda jönni hozzám,amint ezt megláttam teljese visszabújtam a füzetembe.

~Ne ide gyertek,ne ide gyertek!...

Legugoltak elém és mivel nem reagáltam semmit,ezuttal Lysander szedte ki a fülhallgatómat.

Lysander: -Minden rendben?-Majd egy rövid csend keletkezett mert nem mondtam semmit.Erre ő csak sóhajtott,aztán folytatta.-Figyelj tényleg nem akartunk beletenyerelni semmibe.Kérlek mondj valamit.

Castiel pedig nem szólt csak csendben figyelte a reakciómat. Egy kis idő után elég halkan ugyan de megszólaltam.

Lexy: - Mennyetek el!

Castiel: -Miért nem hagyod hogy segítsünk?

Lexy: -Nem ismertek,nem tudjátok mi a jó nekem.Semmi közünk sincs egymáshoz.

Hagyták el a számat a rideg mondatok.Majd feláltam és az épületbe mentem.Viszont hiányérzetem volt,valamit elfelejtettem...

Castiel: -Ennek meg mi baja?

Lysander: -Nem tudom.De Rosalia azt mondta vigyázzunk rá,amíg ő beteg.

Castiel: -Egyáltalán honnan ismerik egymást?

Lysander: -Nem tudom pontosan,csak annyit tudok hogy nagyon jó barátnők voltak,de aztán márt többet nem beszéltek.

Castiel:-Na jó én felhívom Rosat.

Lysander: -Oké.Majd órán találkozunk.

Azzak intett és elment.

⊙Rosa szemszőge.⊙

Békésen szunyókáltam amikor megcsörrent a mobilom.Ne akartam felvenni csak a fejemre húztam a párnámat.De a szerelmem Leigh, szerencsére a segítségemre sietett.

Leigh: -Hallo.Rosa telefonja.

Castiel: -Szevasz Leigh.Rosával kell beszélnem.

Leigh: -Hát Cast úgy hiszem most nincs sok kedve beszélgetni.Csöppet nyűgös az influenza miatt.

Castiel: -Jó értem én,és nem szívesen zaklatom ha beteg...

Leigh: -De...

Castiel: -Honnét tudtad hogy ez kővetkezik.

Leigh: -Hehe.Castiel olyan vagy mint a második öcsém.Bár Lys könnyebben kezelhető mint te,de mindkettőtöket jól ismerlek.Szóval a lényeget,ha lehet.

Castiel: -Lexy után érdeklődnék.

Leigh: -Várj,megkérdezem....Rosa,kedvesem!

Rosa: -Ki az,és mit akar?

Leigh: -Castiel,és Lexy érdekli.

Rosa: -Lexy!?Add a telefont.Castiel ,szia.Mit akarsz tudni?-Kérdeztem kedves,bár kissé rekedt hangon.

Castiel: -Honnét ismeritek egymást?

Rosa: -Még az óvodából.A legjobb barátnőm voltunk.Egészen nyolcadik első félévéig.

Cast: -Mi történt akkor?

Rosa: -Egyre zárkózottabb lett,nem mondta el mi nyomasztja,mindig terelte a témát.De igazából azon kaptunk össze hogy volt egy fiú,Roger.Eszméletlen jól nézett ki méz szőke haj,barna szem...

Cast:-Rosa!

Rosa:- Oké,a lényeg.Bele estem tetszett hogy egy nálam 5 évvel idősebb srác érdeklődik utánam.Lexy viszont átlátott rajta.Megpróbált lebeszélni,mondván hogy csak az ágyba kellenék neki.Én viszont nem hittem neki...aztán itt véget ért a barátságunk.Bár elég hamar rájöttem milyen hülye voltam.De nem lehetett mit tenni.Nem bocsájtott meg nekem.Meg sem hallgatott.Aztá  az ofő be jelentette hogy az oszály létszám nem 27 hanem 26.Elköltöztek.

Cast: -Értem.Kösz hogy elmondtad.

Rosa: -Egyébként ő jól van?

Cast: -Nem mondanám.Szótlan,nem barátkozik,egéaz nap úgy tesz mintha egyedül lenne.

Rosa: -Hívj ha bármi van.És kösz hogy figyeltek rá.

Cast:- Alap.Na szia.

 

Azzal vonalat bontott...

 

Leigh: -Rosa minden rendben van?

Kérdezt tőlem bársonyos hangjában pedig aggódást vélek felfedezni.

Rosa: -Mi van ha sosem bocsájt meg.

Leigh: -Nem lesz semmi baj.

Azzal magához vont,és átölelt.

⊙Rosalia szemszög vége.⊙

Megosztás a facebookon