Castiel már éppen indult volna be a terembe Lysanderhez, amikor a földön észre vett egy füzetet.Pont ott volt a fal mellett ahol Lexy ült.Le nyúlt érte.

⊙Casttiel szemszög.⊙

~Hát ez?Lexy füzete.Csak annyi van ráírva hogy Lex Black.Vajon milyen füzet?

Kinyitottam.

~De hiszen ez..ezdk versek.Nem is tudtam hogy ír.Ráadásul hogy így.Ezt Lysnek is látnia kell.

Elindultam be az osztályba.Régen a leghátsó pad csak aznenyém volt,de most hogy itt van Lexy,osztozkodnunk kell.Így pedig kockázatos lenne az elöttem ülő Lysnek megmutatni a füzetet.De amikor be lépek a terembe a padtársam hiányát vettem észre.

Castiel: - Lex?

Lysander: -Nem tudom nem jött még be.Órára biztos itt lesz.

Castiel: -Nézd! Azzal a kezébe nyomtam a füzetet.Elvette és csendbwn tanulmányozott pár oldalt.

Lysander: -Hűha...Ezek nagyon jók.Bár van egy kettő ami,hogy is mondjam...

Castiel: -Depis.

Lysander: -Igen.Ezt a szót kerestem.De van amit nem igazán tudok hova tenni.

Castiel: -Például?

Lysander: -Ezt itt!

Azzal rábökött egy versre.Ami a következő volt:

 

 

,,Cím nélkül...

Hazugság, remegő kezek,

Egy sírógörcsöt kapott kisgyerek,

A kisgyerek én voltam-vagyok,

Amíg élek-halok.

A másik énem képzeleg,

Boldog vagyok, hogy élhetek

. És épp veled,

Mondanám, hogy nyújtsd a két kezed,

De féltelek!

Mert én sem ismerem mindegyik énemet..."

 

Lysander:- Ez egy furcsa kettősség.Mondthatni az érem két oldala.Vagy itt van ez.

 

,,A Csodás élet...

Szomorúfűz koszorú

Fehér virággal.

Jókedv és derű

Szomorúsággal.

Aranyszív, fény és szépség

Keserű árnnyal.

Angyal hibákkal,

És szép nagy szárnnyal!"

 

Lysander: -Csak pár sor.De mennyi minden van benne.

Castiel: -Hát igen,mondasz valamit.

⊙Castiel szemszög vége.⊙

 

●Lexy szemszöge.●

~Mit gondolnak ezek magukról?Tárjak ki eléjük mimdent,nem.Azt a hibát hogy megbízom valakiben csak egyszer követtem el.Rosalia Renard ez a név örökre bevésődött a tudatomba.Nem bírom,elmegyek.Majd szerzek igazolást.

Utam az utcára vezetett.Majd megláttam egy dohányboltot,elé álltam hátha be akarna menni egy jótét lélek aki vesz nekem cigarettát.Nem szoktam dohányozni,még party dohányos sem vagyok,de most úgy érzem jót tenne egy kis nikotin.

~Azt hiszem szerencsém lesz.

Húztam féloldalas mosolyra a számat.

Szemem egy nálam két feljel magasabb fiún állt meg,aki közeledett felém.Haja mogyoró barna volt,a szeme pedig fekete.Nem tagadom,tetszett a látvány.

Lexy: -Szia.Ne haragudj,zavarhatlak egy kicsi?

Kérdeztem egy csábos mosolyal az arcomon.Erre ő is mosolyogni kezdett.

Srác: -Persze.A nevedet megtudhatom?Én Maxime vagyok,de csak Max.

Lexy:Lexy,de ha gondolod simán csak Lex.

Maxime: -Na és mond csak Lex,miért ért engem az a megtiszteltetés,hogy leszólított egy angyal,miközben cigit akartam venni? Búgta lágy hangon,nem mondon nagyon bejött.

Lexy: -Tulajdon képpen a kérdésedben benne van a válasz.

Ekkor ő felkacagott.Édes volt.

Maxime: -Persze veszek cigit.-felhúzta az egyik szemöldökét és csábosan mosolygott-Furcsa...pedig én elnéztelek tizennyolcnak.Sőt!

Közelebb lépett és beleturt a hajamba,majd folytatta.

Maxime: -Várj meg.Mindjárt hozom a cigid.

Bement, én meg vártam.

Maxime: -Erre a dobozra én hívtalak meg.De hány éves is vagy?

Lexy: -Tizenhat,Novemberben tizenhét.-mondtam és elvettem a dobozt a kezéből.

Maxime: -Ráírtam a dobozra a számom.Várni fogom a hívásod.

Közelebb lépett mint aki szájon akar csókolni,de aztán belecsókolt a nyakamba.Össze rezzentem.Ő meg csak nevettet,és intett azztán beszállt az autójába és elhajtott.

~Helyes pasi,de látszik rajta hogy csak játékszernek kellenék neki.De lehet ha unatkozom,vagy csak szét akarom csapni magam akkor felhívom.

Kivettem egy szálat a dobozból és megy gyújtottam. Éppen tettem el a dobozt a táskámba amikor észrevettem...

~Nem,nem,nem.Hol a füzetem?!BASSZUS,BIZTOS KI ESETT.DE NEM LÁTHATJA SENKI!

Elkeztem fel alá járkálni az utcán és már hangosan beszéltem.

Lexy: - Baszus,baszus.Mit csináljak?Hol láttam utoljára?.....Az udvaron még nálam volt.

A fejemre csaptam.

~Érte kell mennem.

Futottam volna de a tünet együttesem intenzív mozgás hatására fel erősödik.Úgy hogy gyors léptekkel mentem az iskolához.

~NINCS ITT!A fiúk,biztosan be vitték,remélem nem olvastak bele.

Be mentem a folyosóra,aztán beléptem a terembe.Mindenki engem bámult.Az óra már husz perce ment.

Mr.Diderott: -Hát maga meg?!

Nem szoltam semmit, a fiúkhoz mentem akik egymás mellet ültek.Lys a helyemen Cast meg mellette.

Lexy: -A füzetem nálatok van?

Súgtam halkan oda hogy más ne hallhasa meg.

Cast: -Igen.

Lysander pedig elő vette a táskájából,én meg ki kaptam a kezéből.Viszont Mr.Diderott már nagyon dühös volt.Odajött hozzám és kikapta a kezemből a füzete.

Mr.Diderott: -Mit képzel?Késik,aztán be jön,nem kér ellnézést,még csak nem is köszön.Aztán meg trécsel itt az osztálytársaival.Igazolatlant kap!

Lexy: -Sajnálom tanár úr.Többet nem firdul elő.A füzetemet vissza kaphatnám?

Mr.Diderott: -Persze.De elöbb az egész osztályal ismertetem a füzet tartalmát.

Lexy: -MEG NEM PRÓBÁLJA!

Mr.Diderott: -Hogy mit mondott?!Rendben három egyest sikeresen szerzett fizikából,ezzel meg van az osztályzáshoz szükséges jegye.Félévkor megbukott!Többet az óráimra nem kell be járnia.Legalább nem lesz dohány szagú ah egész osztályterem.És ami a füzetet illeti,Amber kis asszony,lenne szives fel olvasni nekünk a tartalmából egy részletet.

Amber: -Természetesen tanár úr. Vihogta az az álnok szőke kígyó.

~Istenem miért?!

Amber:-

,,Mikor már feladnám...

Remegek, levegőért kapok,

Azt hiszem most meghalok.

Elvérzek, mégsem látja senki,

Arcomon a mosolyt nem töri le semmi.

A Földre görnyedek s kaparom a falat,

Már rájöttem: az élet túl nagy falat!

Fázok, arcomon könny szalad,

Körmöm alól piros vér fakad.

Nagyot üvöltök, hajam tépem,

Felállok, de nem bírja a térdem.

Sarkamra ülök s tovább üvöltök:

Elegem van ebből! Én eltűnök!

Remegek s fázok de nem érdekel,

Fájdalom, bennem te nem létezel!

Bírom én a harcot ameddig kell,

Csak egyszer élünk, ne feledd el!"

Az egész osztály engem vizslatott.Szánakozó tekintetek figyeltek.

~Remek én leszek a depis csaj..

Fel törtek az emlékeim....a...a.rossz emlékeim.

 

 

Elkaptam a füzetem a sírás már nem folytogatott.Hiszen az arcomon patakokban folytam a könnyek. Ki rohantam a teremből...A tüneteimre nem is gondolva.Akkor megtörtén amitől féltem.Az összes tünet egyszerre felerősödve támadt rám.Én kevés voltam velük szemben.A testem egy nagy fájdalom tömbé vált.Az udvarig jutottam az eldugott részig ,ahol reggel írtam a füzetembe.A levegőt szaggatottan vettem,aztán...aztán elsötétült minden.....

 

Megosztás a facebookon