⊙Castiel szemszöge.⊙

~EZ AZ IDIÓTA MAJOM!Ha Lex-nek nagy fájdalmat okozott,én kinyírom.....

Felugrottam a helyemről,egyenesen a tanárohoz mentem.Szembe fordítottam magammal.Alig bírtam visszatartani magam hogy ne üssem le.

Castiel: -MAGA NORMÁLIS?!

Mr.Diderott: -Magára is vonatkozik amit az elöbba hisztérikának mondtam.Gratulálok hős lovag!Maga is meg bukott félévkor.

A képebe nevettet. De ez volt a legnagyobb hibája.Nem tudtam,nem is akartam megálli,így az öklömmel megsimogattam a tanárúr arcát.

Elindultam megkeresni Lex-et.A suliban mindent végig jártam.Kimentem az udvarra.Kerestem, de nem láttam őt.

~Jó, ez nevetséges.Felhívom.Kincseng.Vedd már fel!!!

De nem vette fel.Viszont hallotam valami dalt a suli fala felöl.Elindultam a hang irányába,mert ez kizárásos alapon csak csengőhang lehet.

Akkor megláttam hogy a földön fekszik.Az orrából folyik a vér,és elájult.Közelebb léptem és legugoltam mellé.

Castiel: -Lex,Lexy,kelj fel!Hallod?!Lexy?!

Próbáltam nyugodt maradni,de nem ment.A kezemet az arcára tettem,végig simítottam.És végre kinyíltak a szép kék szemei.Értetlenül meredtek rá.

Lexy:-Castiel?

Castiel: -Elájultál.

●Lexy szemszöge.●

~Istenem, milyen búbó hangja van,én mindjárt el olvadok.MI?MIT MONDOTT?!

Lexy:-Mi?

Castiel: -Nyugodj meg!

Azzal kezeit óvatosan alám csúsztatta és fel emelt.

Castiel: -Elmegyünk az orvosiba,nem lesz semmi baj.A doki majd tudni fogja hogy....

Nem tudta befejezni,mert közbe szóltam.

Lexy: -Kedves tőled,de nincs semmi bajom.Tegyél le!

Castiel: -ITT FEKÜDTÉL ÁJULTAN,AZ ORRODBÓL FOLYT A VÉR.ÉS AZT MONDOD NINCS BAJOD?!

Lexy: -Nyugalom,nem tartozol értem felelősséggel.Én tudom mi történt,az is hogy mitől leszek jobban.Ezen a doktornő nem tud segíteni.Kérlek tegyél le.

Castiel: -Rendben van,te tudod.Akkor nem megyünk az orvosiba.Viszont haza viszlek.

Lexy: -Cast nem...

Castiel: -Ne mond hogy nem kell!Haza viszlek és kész!Nem nyitok vitát.

Nem mondtam semmit, csak egy aprót bólíntottam.

Megindult velem, a suli közelében lévő parkolóba,ott le tett egy padra.Elő vette a mobilját és felhívott valakit.Nem tartott sokáig a hívás,a befejeztével pedig le ült mellém.

Pár perc mulva Lysander sietett felénk.

Lysander: -Száljatok be!

És a fejével az elöttünk lévő szürke autó felé bökött.Én meg hirtelen megint a magasban voltam,Castiel karjaiba fogott és úgy tett be az autóba.Közben végig úgy vigyázott rám mintha csak porcelán lennék

Lexy: -Tudok járni.

De nem reagáltak semmit. Az autó pedig be gördült az én magányos tanyám felhajtójára.

Lys ki nyitotta az ajtót.Végre a saját lábamon mehettem,éppen kerestem a kulcsot,de aztán észre vettem hogy Castielnél van.Már bennt voltunk a nappaliba.

Lexy: -Köszönöm hogy haza hoztatok.

Lysander: -Nincs mit.Nem kell elmondanod hogy mi törrént,ha nem akarod.

Castiel: -Viszont arra nem számíts,hogy itt foglak...fogunk hagyni egyedül.

Lexy:-De...

Lysander: -Nincs semmi féle ,,de".

Castiel: -Hol van a szobád?

Lexy: -Emelet 2. ajtó balra.Miért?

Castiel: -Csak hogy tudjam hova vigyelek fel.

Azzal az ölébe kapott és már mentünk is.Lys pedig szorosan jött mögöttünk.Majd puhán landoltam a bevetetlen ágyamon.

Szóra nyitottam a szám,próbáltam erősnek mutatni magam,de nem igazán sikerült.

Lexy: -Mit akartok tölem?

A fiúk értetlenül rám néztek.

Lysander: -Semmi roszat,nem aggódj!

Lexy: -Nem értem,miért foglalkoztok velem?Az igazat!

Castiel sóhajtott majd le üllt közel hozzám.

Castiel: -Tudod szinpatikus voltál az első napodon reggel,és meg kedveltünk,aztán ki derült a második óra alatt hogy egy osztálytársunk aki most beteg,ismer.Megkért hogy figyeljünk rád.

Lysander: -Bár ezzel kicsit el késett,mert mi már figyeltünk rád.

Lexy: -Ki?Ki kért meg?

Lysander: -Rosa.

Lexy: - Rosalia Renard?!

Erre Cast csak bólintott.

Lexy: -Az emeleten van még két szoba,a földszínten szintén.Ha tényleg nem akartok itt hagyni...

Mintha meg lepte volna őket amit mondtam.De engem jobba amit a Vörös mondott.

Castiel:-Ha beszélni szeretnél bármiről szólj,nem eröltetjük.De tényleg bármiről.Akár még a pasi ügyeket is meghallgatom,ha nagyon muszálj.Meddig dolgozank a szüleid?

Erre keserűen felnevettem.A szemem pedig fátyolos lett.

Lexy:-Ők mindig dolgoznak.

Lysander: -Kb mikor szoktak meg jönni?

Lexy: -Kb?Hát olyan évi egyszer,max kétszer.De csak ha az országban van dolguk.

Castiel: -Üdv a klubban.Az én szüleim is mindig utaznak.Mondjuk ők havonta haza jönnek.Lys, úgy tűnik sokáig maradunk.

Lysander:-Igen. Lexy: -Hülyéskedtek ugye?

Lysander: -Nem.Viszont szerintem úgy kellene meg oldani hogy ne mindig mi aludjunk itt,hanem néha te is gyere át valamelyikünkhöz.

Erre már nevetni kezdtem,pedig tudom hogy komolyan gondolja,csak jó érzéssel töltött el hogy nem leszek egyedül.

Lexy: -Ti nem vagytok normálisak.

Castiel:-Az lehet,de ezt eddig is tudtuk. És mind a két srác villantott egy ezer wattos vigyort felém.

Lexy: -Köszönöm.És Ő hogy van?

Lysander:-Kicsoda?

Lexy: -Az az örökmozgó boszorka...

Csörögni kezdett a mobilom.

 

Lexy:-Itt Lexy,hallgatlak.

Maxime:-Itt pedig a srác akit nem hívtál fel,Max.

Lexy:-Szia.Honnét tudod a számom?

Maxime:-Vannak forrásaim.De térjünk a lényegre.Akarlak.

Lexy:-Hogy mi van?!

Megosztás a facebookon