Reggel szokásomhoz híven iszonyú korán fel ébredtem.Lezuhanyoztam,megszárítottam magam,fel öltöztem,cseppet simnkeltem és indultam a konyhába.

~Meg kellene köszönnöm a fiúknak ezt az egészet egy reggelivel. Akkor viszont irány a bolt!

Felvettem a dorkóm és a bőrzsdekim ,magam mögött pedig be zártam az ajtó. A boltban gyorsan meg voltam,mivel pont nyitáskor mentem be,ez még a reggeli roham elötti időszak csak egy két ember lézengett még rajtam kívül a sorokon. Vissza fele az utcán találkoztam a postással aki a kezembe nyomott egy borítékot a ház elött. Se szó, se beszéd tovább mennt.

~A feladó a Blac család.Majd megnézem miután kaját csináltam.

Hát neki álltam a munkának.Mivel nem tudtam mit szoktak reggelizni,vagy hogy egyálltalán reggeliznek-e ezért többféle ételt készítettem.Tükör tojást,szalonnát,és hagymakarikát,palacsintát,gyümölcsöket,turmixot,narancs lét,kávét,műzlit és tejet tettem az asztalra.Majd el döntik mit is akarnak enni.Mindent olyan edényekbe illetve termoszba helyeztem amik megvédik a hőfokukat,elvégre nem tudhatom ki mikor kell fel.

Hagytam nekik egy cetlit:

,,Jó reggelt!Az asztalon van reggeli,egyetek!Szenét hallgatok,így nem hallom ha szóltok.... Lex."

Felmentem a szobámba bedugtam a fülesem és azzal külvilág ki,gondok el,zene be.Behunytam a szemem,kifeküdtem a padlóra és teljes egészében át adtam magam a zenének.

■Castel szemszöge■

Castiel: -Ááám...

Egy hatalmasat ásítottam.Majd a telefonomon megnéztem az időt.

~Nyolc óra?Még is miért keltem fel ilyen korán Szombaton?Nem vagyok normális.

Ki kászálódtam a boxeremben és a trikómban az ágyból lezuhanyoztam és el indultam Lys szobályába.

~Ha én ilyen korán ébren vagyok,akkor nehogy már ő aludjon!

Be nyitottam ő pedig éppen ki jött a fürdőből hozzám hasonló öltözetben.

Lysander: -Hát te?

Castiel: -Gondoltam fel keltelek.

Lys: -Mármint miért nem alszol?

Cast: -Passz.Együnk valamit.

Lys: -Oké.Menjünk.

Le mentünk a konyhába ahol az asztalon mindenféle ételtartó dobozok és termoszok voltak.

Lys: -Nézd van egy cetlink.

Castiel: -Zenét hallgat mi?

Nevettem az üzenetén. Hiába akarta közönbösen meg írni,mi át láttunk a sorokon.

Castiel: -Basszus mennyi kaja.

Lysander: -Ez a lány asztán ki tett magáért.

Meg reggeliztünk és semmi maradékot nem hagytunk,ennek nem csak a kimaradt vacsora volt az oka hanem minden isteni volt.

Lysander már a szobályából jött le teljesen felöltözve.

Lys: -Cast,elmentem.Segítenem kell Leigh boltjában.

Cast: -Hát jó de szerintem még Rosa is ki fog faggatni ha találkoztok.

Lys: -Lehet benne valami...

Castiel: -Csak annyit momdj neki hogy most jól van.

Lys: -Miért?

Castiel: -Nem avatkozhatunk bele két ember kapcsolatába ilyen szinten.

Lys: -Mindig meg tudsz lepni.Hello.

Mosolygott a srác.Cast pedig csak bicentett egyet a fiúnak.

~Meg kellene néznem a Hercegnőt a szobályában.

Az ajtaja elött áltam már éppen be nyitottam volna amikor egy gondolat suhant át az agyamon.

~Nem lesz neki kellemetlen hogy egy boxerben és egy trikóban állítok be hozzá?

Így hát meg embereltem magam és fel vettem egy nadrágot,így nyitottam be.

~Ez meg miért fekszik a földön?!Bár egészen szép.

Lassan oda mentem hozzá le gugoltam és óvatosan ki húztam a fülhalgatóját.Azt hittem le szedi a fejemet,de helyette csak mosolygott a szemeit sem nyitotta ki.

●Lexy szemszöge●

Cast: -Reggelt Hercegnő! Erre már rám pillantott.

Lexy: -Neked is Vöröske!

Cast: -Még is miér a földön fekszel?

Lexy: -Nem tudom,itt talán természetesebb.

Cast: -De aludni remélem az ágyban szoktál.

Nevette édes hangján.Erre én csak megforgattam a szemeimet.

Cast: -Ha természet közelit akarsz nem lenne jobb hely az udvar?

Lexy: -De.Jobb lenne.Hallottad már azt a mondást hogy a falnak is füle van?

Bólintott.

Lexy: -Na,ez esetben szeme meg szája és nagy képzelő erelye is van.Realitásban meg hiányt szenved.

Cast: -Ne is mond,én sem rajongok a szomszédokért.Láttam kaptál egy levelet.

Lexy: -Igen.

Cast: -Jó hír vagy nem?

Lexy: -Nem nyitottam ki.

Cast: -Akkor itt a remek alkalom.

Azzal a kezembe nyomta a borítékot.

~Ez eddig is nála volt?  

Gyorsan át futottam a sorokat,majd válaszoltam a fiú kérdésére.

Lexy: - Ahogy vesszük,bár lehet hogy inkább rossz.

Cast: -Mi állt benne?

Lexy: -Csak közölték a szüleim hogy nem pénzelnek tovább.

Cast: -Miért?

Lexy: -Egy szó.Fizika.

Castiel: -Én ki nyírom azt a szemüveges patkányt!

Erre rá nevettem.

Lexy: -Nyugi,nem fogok éhen hallni.Tudod mindíg több pénzt küldtek mint amennyi kellet,én pedig azt be raktam a bankba.

Cast: -A kaja egyépként finom volt.

Lexy: -Hirtelen téma váltás,de köszönöm.

Cast: -Semmi : ,,ó ugya már,vagy dehogy,csak össze dobtam"?

Lexy: -Nem semmi ilyesmi.Tudom hogy jó vagyok a konyhában.Mindent úgy csinálok mint a nagymamám,és ő a legjobb.

Cast: -Értem.

Engedett meg magának egy 1000 wattos mosolyt.

Cast: -És, mi a terv mára?

Lexy: -Hát gondoltam fekszem itt egy kicsit,majd fekszem az ágyamon egy picit,és hunyok egyet talán még a kanapén.

Cast: -Aha.Szerintem viszon dumáljunk.

Lexy: -Amennyiben nem a történtekről akkor oké.

Cast: -Van egy lista a mobilomon,kérdések vannak rajta. Mi van?! Ne nézz így!Csak akkor kell ha nagyon lapos a beszélgetés.

Lexy: -Aha,kösz.

Mondtam tettett sértődöttséggel ,be is vette volna csak el nevettem magam.

Cast: -Szép mondhatom,át akarsz verni.

Mondta mosolyogva a szemembe.

Cast: -Na akkor az első kérdés. Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?

Lexy: -Milyen kérdés ez már?

Cast: -Csak válaszolj.

Lexy: -Nem hívnék meg senkit.Nem szeretek se asztalnál enni,sem pedig másokkal.Az olyan eröltetett.

Cast: -Értem.Tessék, olvasd a következőt!

Lexy: -Ez pont neked való kérdés. Szeretnél híres lenni? Hogyan?

Castiel: -Igen szeretnék.Kemény munkával, a Lys-el közös zenekarunkal.Hogy miért?Hogy azt csinálhassam amit szeretek.A zenében önmagam vagyok,szabadságot ad,és ki tudom élni magamat.

Lexy: -Hűha...

Cast: -Mi van?

Lexy: -Nem gondoltam hogy ilyen komolyan veszed majd a válasz adást.Meglepett.

Cast: - Mikor énekeltél utoljára magadnak? És mikor valaki másnak?

Lexy: -Át ugrottál pár kérdést,nem zavar?

Cast: -Cseppet sem.

Lexy: -Magamnak reggel.Másnak meg nem emlékszem,nagyon régen.

Cast: -És mit énekeltél?

Lexy: -Castiel muszálj ezt?

Castiel: -Most mi van?Nincs abban semmi ha elmondod.

Lexy: - Road-Túlzó kámfor illat.

Cast: -És ezt miért nem akartad elmondani?

Kérdezte és közben lefeküdt a földre,közel mellém.A karja az enyémmel teljesen össze ért.A fejét pedig felém fordította és úgy várta a válaszom.

Lexy:- Csak tudod ,nekem ez...Szóval van egy adott dal,ami minden embernek másról szól.Sőt, minden élethelyzetben másról szól.

Cast: -Neked miről szólt?

Lexy : -Arról hogy egyedül vagyok.

Ezt kimondva kicsit elcsuklott a hangom.Castiel pedig magához húzott és megölelt.

Cast: -Sajnálom hogy így érzel.

Lexy: -Nem terelhetnénk a témát?

Cast: -De, persze.Azt viszont ne várd hogy el engedjelek,ez így egész kényelmes.

Erre már felnevettem,ő pedig édesen mosolygott.

Castiel: -Tessék, válaszhatsz kettő is.

Lexy: -Oké.Lássuk! Szóval.Fejezd be ezt a mondatot: „bár lenne valaki, akivel megoszthatnám...”!

Castiel: -...az ágyam...

Lexy: -Hülye.

Nevettem rá.

Castiel: -Még nem fejeztem be. Szóval: ...az ágyam,a gondolataim, gondjaim,örömöm,bánatom,a családvállalás terhét/boldogságát az életem és a szívemet.

Lexy: -Ez szép.

Castiel bele nézett a szemembe és félmosolyra húzta a száját.

Castiel: -Szép?Csak ennyi?

Lexy: -Inkább folytassuk. Ha választhatnál, hogy holnap reggeltől legyen egy új tulajdonságod vagy képességed, mit szeretnél?

Castiel: -Nem is tudom...egy olyan képességet szeretnék amivel meg érthetem a legbonyulultabb embereket is.

Lexy : -Értem a célzást.Zavar téged a megfejthetetlenségem.

Cast: -Igen.Inkább aggaszt. De Lysel meg ígértük hogy nem eröltetünk semmit.

Ekkor megszólalt a Supernemtől az Enyém,tied című dal.

Lexy: -El engednél?Csak mert szeretném fel venni a mobilom.

Castiel: -Nem is tudom... De el engedett.

Megnézztem a kijelzőt,de nem írt ki nevet.

Lexy: -Igen?

Max: -Így szokás fel venni a telefont?

Lexy: -Tudod, ha olyan ember hív akivel szívesen beszélek köszönni is szoktam.

Max: -Nagyon harapós kedvedben vagy.Tetszik.

Lexy: -Egyezzünk meg abban hogy én hívlak ha kellesz.

Max: -Bármikor hívsz én repülök angyalom.

Lexy: -Valahogy én is úgy gondoltam.

Max: -És ki volt az a gyerek aki tegnap totál ki akadt?

Lexy: -Ő?Csak egy barát.

Max: -Olyan barát aki huzogat?

Lexy: -És ha igen?Nem hiszem hogy sok közöd van hozzá.

Max: -Igazad van.

Lexy: -Mint mindig.

Max: -Át adta az üzenete?

Lexy: -Nem.Mi volt az?

Max: -Röviden szeretek felül lenni. Az elején még finom vagyok, de aztán...

Lexy: -Figyi,nem vagyok egyedül.Szóval szerintem le raklak.

Max: -Hát ezt sajnálom.Pá angyalom.

Azzal ki nyomtam.

Castiel: -Ki volt az?

Lexy: -Lényegtelen.

Egy erős kart éreztem magamon,majd egy aggódó pillantást véltem felfedezni.

Castiel: -Biztos?

Lexy: -Halál biztos.

 

Megosztás a facebookon