Lexy:-Mi az hogy akarsz?

 

Kérdeztem tőle értetlenül,és hogy a fiúknak ne keljen végig hallgatni a beszélgetést,Cast rosszalló tekintete ellenére le mentem a nappaliba hogy egyedúl lehessek.De a srácok nem vették a lapot és utánam jöttek.

Max:-Ha nem te lennél az értetlenséged miadt rád tenném a kagylót.

Lexy: -Hát tudod elég nehéz lenne miután az okos telefonoknak nincs kagylója.

Max: -Tudod hogy értettem.

Lexy: -Ezt lehet,de az első részét kifejtenéd bővebben?

Ekkor a fiúkra pillantottam akiket egyre inkább foglalkoztatott hogy még is kibel beszélek.Mind a ketten kíváncsi tekintettel méregettek.

Max: -Akarlak a karjaim közt tudni,akarlak csókolni,kényeztetni.Akarlak az ágyamban magam alatt tudni.A selymes bőrödet az ajkaimmal cirógatni.A tested be barangolni,majd egy pár heves még is élvezetes mozdulattal a mennybe juttatni. De ha te nem jössz magadtól,akkor kénytelen leszek le vadászni téged.

Erre köpni nyelni nem tudtam.Csak lesütöttem a szemem,arcomról pedig a mosoly ami csak nem rég került fel rá eltünt,arcomat pedig el öntötte a pír.A telefont le eresztettem magam mellé. A fiúk aggódva közelebb léptek.

Lys: -Minden rendben van?

Csak némán bólintottam,erre Cast ki kapta a mobilomat a kezemből.

Cast: -Ki vagy és mit mondtál Lexynek?!

Max: -Nem is tudtam hogy van egy ölebe....

Röhögte a telefonba Maxime.Castielben pedig fel ment a pumpa.

Castiel: -VÁLASZOLJ!

Max: -Nyugi van,haver.Mondjuk úgy hogy bele szerettem.

Castiel: -Nem hiszem hogy ettől ilyen lenne.Szóval halljam!

Max: -Csupán megvallottam a dögös kis vörösnek hogy bele estem a testébe,és hogy elöbb vagy utóbb az enyém lesz.Viszont mond meg neki hogy jobb lesz ha felkészül arra hogy egy 73 kilos izmos srác dolgozik rajta.Mert lehet hogy az elején még finom vagyok,de aztán amikor be indulok akkor már nem igazán fogok az igényeire figyelni,még az is lehet hogy másnap sem fog lábra állni.Viszont erre az a legjobb meg oldás ha meg ismételjük,és egy idő után majd meg szokja a kicsike.

Nem tudom hogy mit mondhatot Max de a Vörösnek el kezdett lüktetni egy ér a nyakán,a keze pedig ökölbe szorult. Lys pedig látta hogy ezt látva kicsit meg remegtem,lassan le húzott a kanapéra és mellém üllt.

Lys: -Nem tudom hogy ki húzta fel ennyire,de nem kell aggódnod.A haragját sosem tölti ki olyanokon akik nem tehetnek semmiről.

Lexy: -Hát nem tudom...

Lys: -Hogy érted?Mit csináltál?

Lexy: -Hosszú. De szerintem kapni fogok egy alapos fejmosás hogy ne szólítsak le idegeneket.

Az arcomat a tenyerembe temettem,ezzel azt jelezve hogy nem vagyok beszédes kedvemben.Még akkor sem emeltem fel a tekintetem mikor Castiel iszonyat hangosan ordibálni kezdett.

Castiel: -NA IDE FIGYELJ SEGGFEJ!HA A KÖZELÉBE MERSZ MENNI KI TEKEREM A NYAKADAT!MÉG GONDOLNI SE MERJ RÁ!ÉRTVE VAGYOK?!

Max: -Arról ne is állmodj öcsi. Üzenem az ágyba valómnak hogy még jelentkezem,és hogy örülök hogy engem szemelt ki az egyik szenvedély csillapítójaként.

Azzal le tette.Castiel pedig dühödten merdt felém.Legalább is ilyen tekintetet éreztem magamon.Nem is kellett sokat várnom hogy be igazolódjon a gyanum miszerint rám is dühös.

Cast: -TE NORMÁLIS VAGY?!

Nem reagáltam semmit mivel én sem tudtam a választ,még csak meg sem mozdultam.Az egyetlen dolog amit másképp tettem az az volt hogy a pulzus számom meg nőtt,és a levegőt is szaporábban vettem.A fejemben pedig minden féle gondolat kavargott,bele értve a multamat a jelent,és persze a jövőt.

~Mi lesz ha Max komolyan gondolta és megkeres?!Miért történnek ilyenek?! Bántani fog?! Baszus mindjárt pánik rohamot kapok.Ha Castiel nem kiabálna nem rémlene fel a mult...

Lysander fel állt és a Vöröshöz mennt.

Lys: -Castiel nyugodj meg!Menjünk át a konyába meséld el mi ez az egész.

A rocker srác csak idegesen a hajába turt és bólintott.Már csak azt hallottam hogy megbeszélik normális hangerővel a dolgokat.Viszont én még mindig nem mozdultam. Lassan pár tünet megint elő jött hogy még jobban meg keserítse az életemet.A kezeim remegni kezdtek,a fejem lüktetett,szédültem.Az a fránya vérszag is elő jött,ez pedig azt jelentette hogy az orromban megint el pattant egy ér,ebben az volt a leg zavaróbb hogy a vér nem hogy ki folyt volna hanem valami érthetetlen okból bent talált magának utat.

~Oké,minden rendben van!Legalább a levegőm még rendben van.  

Próbáltam nyugtatni magamat.Pedig hiába vettem levegőt az oxigén nem igazán jutott be a testembe.

~Remek.Itt a légszomj is.Baszd meg!Legyen már vége!

Hallottam hogy a fiúk be léptek.Röggtön mellettem is voltak.

Castiel: -Lys mit csináljunk?!

Lysander: -Nyiss ablakot!

Nem kellett kétszer mondani a srácnak két ablakot is kitárt,még a függönyt is el húzta. Lysander megérintette a nyakam.

Lys: -Hozok vizes ruhát,addig mardj itt vele!

Castiel elém térdelt.

Cast: -Lexy,nem akartam rád kiabálni.Kérlek bocsásd meg nekem! Csak aggódtam...most is aggódom miadtad.

Lysander közben vissza ért,és a hideg rongyot a nyakamra tette.

Lys: -Szerintem hívjunk egy orvost.

Erre már nagyon gyenge és rekedt hangon reagáltam.

Lexy: -Ne,nem kell.

Rájuk néztem, és folytattam egy eröltetett mosoly kíséretében.

Lexy: -Jól vagyok.

Lysander: -Nem vagy jó színész.

Erre már keserűen fel nevettem.

Lexy: -Ha te azt tudnád....Tényleg nem kell orvos,már hozzá szoktam.

Azzal óvatosan fel álltam és a konyha felé vettem az irányt,a srácok pedig követtek.Le vettem egy poharat,a hűtőből pedig 100% -os narancs levet vettem magamhoz.Ki töltöttem.Az egyik fiókból pedig elő vettem egy kék ovális gyógyszert,tulajdomképpen csak fájdalom csillapító,de a fejem miadt kell.Viszont amikor inni akartam a pohara a kezem egyszerűen el engedte.Aztán pedig remegett tovább.

Lexy: - A ROHADT ÉLETBE!

Castiel szó nélkül le ültetett az asztalhoz és hozott narancs levet ez uttal szívószállal hogy ne keljen meg fognom.Közben pedig Lys kidobta a szilánkokat és fel mosta az érintett területet.Olyan otthonosan mozogtak, hogy az már elismerésre méltó.Majd pedig le ültek velem szemben.

Lysander: -Milyen gyakran fordul ez elő?

Le sütőttem a szemem és őszintén válaszoltam.

Lexy: -Elég gyakran,...majdnem minden nap,csak más erősséggel.

Castiel: -Hogy hagyhatnak egyedül a szüleid?Mármint hogy, izé...

Lexy: -Nyugi, értem mire akarsz ki jukadni.Hogy hagyhatnak egyedül ilyen állapotban?Ez egyszerű,nem tudják.Illetve egy részét igen.De azt hiszik hogy nem ilyen erős,gyakori.A fejfájást,kézremegést szédülést tudják csak és ennyi.

Lysander: -Orvosnál voltál?

Lexy: -Igen, többnél is.Nem fizikai probléma.Ez legalább biztos,és ez így függőben is maradt.Egy doki se tudja az összes tünetet,mivel a szüleim,illetve anyám cipelt a vizsgálatokra,ezért nem mondtam el,mivel nem akartam ki borítani.Le zárhatnánk a témát?

Castiel: -Persze.

Hangja meg értő volt és lágy.

Lysander: -Pihenyj le nyugodtan,látszik hogy fáradt vagy.

Lexy: -Mi vagy te gondolat olvasó?

Mosolyogtam a fiúra.

Lysander: -Hát nem lenne rossz.

Mosolygott már a heterokróm srác is.

Lexy: -Srácok,köszönöm.Jó éjt!

Cast: -Szép álmokat hercegnő!

Lysander: -Jó éjt Lexy!

Fel mentem az emeletre,már tényleg fáradt voltam így csak levetkőztem a trikóm és a bugyim magamon hagytam viszont minden mást le vettem.Be döltem az ágyba.A ruháim az ágy mellett hevertek, a torna csukám és a melltartóm egymás mellet feküdtek.Míg a farmerem az ablak alatt volt a pulcsim és a zoknim meg ki tudja hogy hol. Amint be hunytam a szemem elnyomott az álom.  

 

Megosztás a facebookon